Sóval, vagy cukorral?

Tamato Land (TL) az ENSZ 195 tagállama. A Karib tengeri szigetállam, köztársaság, és a demokratikus nézeteket vallja magáénak.

A már több mint 150 éves demokrácia úgy látszik két dolog kivételével azonos nézetre hozta a lakosokat. Az egyik, amiben kibékíthetetlen ellentét van a lakosok közt, hogy a legfőbb nemzeti eledelt, a paradicsomlevest sósan, vagy cukrosan kell enni. A cukor párt (CP) természetesen ragaszkodik a cukorhoz, bár abban toleráns, hogy répa, vagy nádcukor, és finomított, vagy nem. A Só párt (SP) mereven elutasított, minden féle édesítő szert. Ez volt a helyzet 100 éve.

A másik, amiben állandó vita van, a gyerekek utáni állami támogatás. A CP véleménye, hogy minden gyerek egyforma összeget kapjon, függetlenül attól, hogy hányadik, mennyit keresnek a szülei, csonka családban van, vagy sem. Ezt a juttatást családi pótléknak nevezték el.

A SP szerint, nem kell a családi pótlék, hanem a szülők jövedelméből fizetett adót vissza kell fizetni a szülőknek. Ezt adó-visszatérítésnek nevezték.

Ez az utóbbi probléma újabb, mint a só-cukorkérdés. Éppen 100 évvel ezelőtt, mikor a 4 évente esedékes parlamenti választásokon úgy nézett ki, hogy az SP nyer, a CP kitalálta, hogy kellene valami ígéret, ami a választókat átcsábítja. Ezért kitalálták a családi pótlékot (CSP).

Egészen addig nem volt a gyerekek miatt semmi juttatás. Azt vallották a polgárok, hogy gyereket vállalni öröm, és mindenki tartsa el a gyerekét.

A CP megígérte a családi pótlékot, minden gyerek után, havonta 1000 petákot. Arról hallgatott, hogy a pénz honnan lesz.

A szavazók bekapták a horgot, és fölényesen nyert a választáson a CP.

Az SP vezetője, elnöke, gratulált az ellenfél győzelméhez, és lemondott. Lemondásában utalt arra, hogy a CSP szociálisan érzéketlen, mert a gazdagoknak is ad, pedig nekik nincs rá szükségük, és egyébként is egy gyerek esetén indokolatlan a juttatás, inkább a gyerekteleneket kellene megadóztatni.

A keresők nagy részét csalódás érte, mert a CSP fedezetére megemelték az adót, és mert viszonylag nagy volt a munkanélküliség, és pont a munkanélküliek közt volt nagyobb a gyerek létszám, az adó emelkedése több volt, mint a kapott CSP.

A CP népszerűsége rohamosan csökkent.

Két év után korrigáltak a dolgokon, és az első gyerek utáni pótlékot megszüntették, csökkentették az adót.

Az SP új elnöke, az egyébként széthúzó pártot összefogta. Zárt a párt. Megszűntek az egyes frakciók közti viták. A két legnagyobb frakció, a bors, és a bazsalikom megszüntette a nyilvános, egymást lejárató vitákat. Sőt a bors frakció vezetője kijelentette, hogy nem ítélhető el az, aki a levest bazsalikomosan szereti. Még azon a héten a bazsalikomos frakció vezetője nyilvánosan evett a borsos levesből, és utána Bloody Maryt ivott.

A következő parlamenti választások előtt kiszivárgott, hogy szűk körben azt mondta az SP elnöke „olyan szegények nem lehetünk, hogy ígérni ne tudjunk.”

Rövid, de annál hevesebb választási kampány jött. Minden sarkon ingyen levest osztottak. A CP elhíresztelte, ha az SP nyer, megszüntetik a CSP-t.

Úgy látszott, ismét nyernek, de két héttel a választások előtt tromfolt az SP. Kijelentették, hogy a CSP-t változatlanul megtartják, sőt mindenki a gyerekek számától függően, az adójából visszatérítést kap.

Elsöprő győzelmet arattak. Bevezették az adó visszatérítést (AV).

A CP vezetője, főtitkára, gratulált a győzelemhez, de nem mondott le, mert, mint mondta az ígéret racionálisan teljesíthetetlen, és megosztja a társadalmat azokra, akik kapnak, és azokra, akik nem kapnak AV-t. Idézte az SP korábbi elnökét, aki szociális érzéketlenséggel vádolta őket, és felhívta a választók figyelmét arra, hogy, aki többet keres, többet kap vissza.

A CP-n belül kialakult egy csoport, mely azzal támadta a SP-t hogy a bors import, és aki azt létesíti előnyben az a külföldi cégek bérence. Válaszul az SP felhívta a figyelmet arra, hogy TL nem állít elő csak nádcukrot, minden répacukor import.

Erre kivált a CP-ből a Nemzeti Nádcukor Párt.(NNP). Rövid idő múlva a nemzeti zászló kék színében készült egyenruhában masíroztak az importot fogadó kikötőkben.

A következő választáson a CP nyert. Ügyes munkával kellő gyűlöletet keltett a kő gazdagok ellen. Programjában a CSP fejlesztését, és az AV megtartását ígérte. Hozzátette, hogy ez nem vonatkozik az igazán gazdagokra, akik az import hasznából élősködnek a szegények kárára.

Csak két dolgot nem mondtak meg, mit jelent a továbbfejlesztés, és ki a gazdag?

A szavazatok 60%-val nyertek.

Rövid idő múlva minden középületen hétköznap is lengett a nemzeti tetrakolor négysávos zászlaja, Aluk kék, a tengert szimbolizálva, felette barna, a sziget jelképének, feljebb zöld, a paradicsom növényt szimbolizálva, legfelül a piros, a bogyó színe.

Többen elkezdték hordani a nemzeti színeket a ruhájukon hétköznap is. Elterjedt, hogy nagy leépítések lesznek, és, aki borssal eszi a levest, azt kirúgják.

Valójában szép lassan kitört a gazdasági válság.

Kevesebb répacukor, bors kellett. Néhány import cég bezárt. A NNP egyenruhásai többször megakadályozták, hogy a műtrágya szállítmányok kirakodásra kerüljenek. A rendőrség, meg nem lépett fel, mert „Ők is cukorral szeretik, a mi kutyánk kölykei.”

Megszűntek a műtrágyaszállítások, mert a cégek befuccsoltak. Még egy ideig jöttek az export paradicsomért, de, mert a fuvar így, hogy ide a hajók üresen jöttek, megdrágult, a piac nagy részét a szomszéd államok elhappolták.

És ekkor jött a baj. A termés súlyos kalcium hiány tüneteit mutatta. Az export meghiúsult, a cégek nagy része tönkre ment, vagy nagy leépítések árán maradt lábon.

Komoly munkanélküliség lett.

Közelgett a választás. Ha jól számolom, akkor a CSP bevezetése óta a negyedik.

Ezzel folytatom legközelebb.