Ne öld meg a szomszédod! 

Ahogy az emberek nagy csoportjának a viselkedését meghatározza a történelmi, gazdasági szükségszerűség, úgy az egyes emberét a genetikai öröksége, és a tanult viselkedési formák. 

Valahol már leírtam erről néhány dolgot, de vagy én vagyok ügyetlen, vagy törölték, tehát az alábbiakban egy részét megismétlem. 

 „Tegyünk egy kirándulást a főemlősök világába. Először nézzük a Szumátra, és Borneó őserdeiben élő orangutánt. 

A hímek a nőstényektől külön élnek, és viszonylag nagy territóriumot foglalnak el élőhelyükön. A nőstények, és kölykeik ezeken a territóriumokon belül, többnyire magukban, de előfordul, hogy más nősténnyel, és kölykeivel együtt élnek. Egy hím birtokán belül több nőstény is kialakíthat territóriumot. A kölykök 6-7 éves korukban önállósodnak. 

Élőhelyükön nincs jelentős ragadozó, viszont a dzsungel nem bővelkedik táplálékban. Nincs tehát az anyáknak szüksége a hím védelmére. A csapatban élés viszont táplálékhiányhoz vezetne, vagy folyamatos nagy távolságú vándorlást igényelne. Ergo, a kölykök, és így a faj túllelését legjobban a választott életmódjuk szolgálja. 

 A gorillák kisebb családi közösségekben élnek, amelyeket egy idősebb, ezüstös hátú hím vezet és védelmez. Az esőerdőkben, hegyi köderdőkben, ahol élnek bőséges a táplálék, jelentős ellenségük nincs, ragadozók csak a kölykökre veszélyesek. A családi közösségek megfelelő védelmet, biztonságot nyújtanak. 

 A csimpánzok zárt csoportokban élnek, ahol több hím és nőstény van együtt. Élőhelyükön veszélyes ragadozók élnek. Territóriumokat alakítanak ki, ezt az idegen csapat tagjaitól védik. A csapatban élés védelmet nyújt(hat) a behatolók ellen. 

 Az ember, a törzsfejlődés során, kb. 6 millió évvel ezelőtt vált külön a csimpánzétól. Feltehetőleg hasonló közösségben élt. A tartós csoport kialakulásának feltétele, hogy az egyén biztonságát szolgálja, Működjön kockázat közösség ként, és csoporton belül az agresszió minimális legyen. 

Úgy gondolom, hogy a szülők, és gyermekeik felépítésű család az utóbbi évtizedek terméke. A korábbi, nagyszülők, szülők, gyermekek, szóval a nagycsalád modellt az ipar megjelenése, a városiasodás bontotta, bontja le. Ténykérdés, hogy a mai modern társadalomban a szülők-gyerekek modell megadja a biztonságot, és a kockázatközösség, agresszió visszaszorítása az állam feladata lett. 

Filozofikusan szemlélve, az egyén lemond jogainak egy részéről, és azt a közösségre ruházza. Ez alól talán a kiskorú gyermek a kivétel, akinek természetes gyámja a szülő, és ezért gyakorolhatja a gyermek jogait, a gyermek érdekében. A társadalomban az egyén köteles részt venni a kockázatközösségből ráháruló feladatok ellátásában, az agresszió csökkentésében, és az egyéni, és közösségi biztonság kialakításában, és fenntartásában. 

Ha végig gondolod az írott történelmet, láthatod, hogy a társadalmi változások eredménye, hosszútávon, az egyes egyéneket érő agresszió minimalizálása." 

Létszámát tekintve egyre nagyobb, és nagyobb csoportok vallják magukat egy közösségbe tartozónak. A nagyobb közösség erősebb is. Ma már a globalizáció nemzetek feletti egységeket hoz létre. 

Ez a jövő útja. Ne öld meg a szomszédod, fogjál össze vele. Alkoss egy csapatot. 

Úgy gondolom, hogy demokratikus módon választott vezetők által irányított köztársaság, és a demokratikus elvek alkalmazása, a globalizáció irányába történő haladás a jövő útja.

Mindenkinek kellemes ünnepet kívánok. Húsvét után vala mást vennék elő. Mondjuk, hogy egy kormánynak képviselnie kell-e azokat, akik nem szavaztak rá?