Az én világom 10.

Van egy szó a közmegállapodás, akár tudományos közmegállapodás, megjelölésére, ez a paradigma. 

A mai paradigma azt mondja, hogy az anyag keletkezésénél minden milliárdnyi antianyag részecskére, egymilliárd, és egy anyag részecske keletkezett. Az anyag, és az antianyag megsemmisítette egymást, talán Planknyi idő alatt, és visszamaradt az arányaiban kevéske anyag, amiből a világunk áll.

Ez azonban teória, megállapodás, amit a többség jobb híján elfogad, egy tudományos paradigma. A teória azonban nem ad arra, magyarázatot, hogy miért, hogyan keletkezhetett több anyag, mint antianyag.

És ezzel távolról sincs vége a hipotéziseknek. Az eredeti feltételezés, és a mérések, számítások nem magyarázták meg, hogy lehetett olyan nagy a világunk korai szakaszában, mint amekkorának látjuk.

A hipotézisek sorsa az, hogy, amíg lehet nem vetik el, ha nem ad magyarázatot valamire, tehát kiegészítik.

A kiegészítés az, hogy a kezdeti univerzum őrült sebességgel tágult.

Arra nincs magyarázat, hogy miért? Csak!

De ez a paradigma. Persze a kutatók számára a megoldatlan dolgok kihívást jelentenek. Mivel a tágulás mértéke nagyobbnak adódik a fény sebességénél, bele ütközünk egy másik paradigmába, nevezetesen, hogy a fény sebességénél nincs nagyobb sebesség.

Tiszta gáz! Mondaná az unokám. Megoldani vélünk egy problémát, és keletkezik egy új.

Rögtön adódik két, eltérő megoldás. Az egyik azt mondja, hogy nem az anyagi részecskék rohantak a térben a fénynél nagyobb sebességgel, hanem a tér tágult. A tér tágulására nem vonatkozik a fény sebességének korlátja. 

A másik azt mondja, a fény sebessége nem állandó, akkor annyi volt, most ennyi, és később még kevesebb lesz.

A tudományban tehát igen fontos tudni, hogy mi a tény, és mi a feltételezés. A tényekből, a logika szigorú szabályai szerint vonunk le következtetéseket.

Szerintem, a hétköznapi életben is jó lenne a tényeket, a feltételezésektől külön választani, a tényeket, a logika szabályai szerint értékelni.

Mielőtt ebbe nagyon belebonyolódnék, elmesélek egy kísérletet.

Egy könnyű, és kerekekkel ellátott asztalra feltettek kb. 40 darab metronómot. A metronóm az a szerkentyű, amelyik olyan, mint egy fejre állított ingaóra. Jobbról balra mozog az inga, ha elindítjuk, és a kattogása segít a zenészeknek a ritmus betartásán.

Szóval erre a könnyen guruló asztalkára úgy tették fel a metronómokat, hogy mindegyik ingája egyforma irányba, jobbról- balra mozoghatott.

Egymás után elindították a metronómokat, melyek egyforma idejű lengésre voltak beállítva, de az indítás össze vissza történt, az egyik balra ment, miközben a másik már jobbra.

Az asztal elkezdett jobbra-balra mozogni. Az asztal mozgása nyilván abban a fázisban történt, mely a legtöbb metronóm mozgásához állt közzel. Viszont amihez nem állt közzel annak a mozgását, az asztal ellenkező irányú mozgása fékezte, égészen addig, míg a mozgása a többségéhez nem igazodott. Akkor segítette a mozgását. Persze ez igaz volt azokra a metronómokra is melyek mozgása csak kicsit tért el.

Néhány perc elteltével TELJESEN együtt mozogtak a metronómok, mondhatnám, ha lenne eszük a szerkentyűknek, hogy létrejött köztük egy paradigma a mozgás ütemére nézve.

Az emberek élete is teli van ilyen igazodással. Valójában ez nagyon fontos a társadalmi béke sokszor ezen múlik. Alkalmazkodunk a szokásokhoz.

Rajtam öltöny 20 éve volt utoljára. Évtizedeket dolgoztam öltönyben, fehér ingbe, nyakkendőben, ÚÚÚÚTÁÁÁLOM!!!

De 20 évvel ezelőtt házasodott meg a fiatalabb lányom, az esküvőre, az örömapa mégsem mehet farmerban, vagy igen?

Na, a frigyből született fiúgyermek szalagavatója november végén volt. A régi öltöny meg valahogy összement, vagy én nőttem? Szóval kellett egy új, mert alkalmazkodom.

Persze ez egy ártalmatlan alkalmazkodás. Vannak ártalmasak. Elég elolvasni az Egri Csillagokat, hogy az ember tudja, hogy egy igazhitű muzulmán, ha megöl egy gyaur kutyát, az a paradicsomban neki fog szolgálni. Hát ehhez alkalmazkodni, talán nem egészen ártatlan.

Vannak vélemények, nem tények, melyeket mások ténynek értékelnek, és igazodnak hozzá, holott nem kellene, legalábbis nem feltétel nélkül.

Ezt a dolgot sokan kihasználják a társadalom manipulálására.

Először vegyünk néhány mezőgazdasági példát.

A föld eltérő területeken, eltérő minőségű. A növényeknek eltérő környezeti viszonyokra van szükségük. Mi azonban ezt csak kis mértékben vesszük figyelembe. Az igazán jó paradicsomnak sokkal több káliumra van szüksége, mint egy levélzöldségnek. A szelénről nem is beszélve. Persze ugyanazon a területen mindent szeretnénk termelni. Jó minőségben, és sokat.

Ennek az a megoldása, hogy pótlólag tápanyagot viszünk be.

Mivel a termék elkerül a földről, a tápanyagokat is elvisszük. A pótlás nélkülözhetetlen. A helyes pótlás az, ha nem mezőgazdasági területről pótoljuk, hiszen, ha ezt tesszük, akkor az egyik helyen úgy szüntetjük meg a hiányt, hogy a másikon létrehozzuk.

Például a szelén megtalálható az alginitben, ami a hajdani Pannon tenger algáinak megkövesedett maradványa. A kálium kinyerhető, akár a tengerekből is. Valószínűleg a kálium-nitrát a legjobb pótlás. A nitrogén a levegőből nyerhető. Tehát, ha Paradicsomot termelek, és más termőterület rombolása nélkül pótolni akarom a terménnyel elvitt elemeket, azt igazán környezet kímélően műtrágyával tehetem meg.

Ezzel szemben mi történik?

Sokakban él az az elképzelés, ha műtrágyától több termést kapok, több műtrágyától még többet. Ez persze nem igaz.

Mivel azonban sokan túlzásba vitték a műtrágya használatot, elterjedt, hogy műtrágya használata káros. Létrejött egy Paradigma. „A műtrágya káros!”

Persze, ha rosszul alkalmazzák, viszont akkor az istállótrágya is az.

Mivel ez már a közmegállapodás szintjére emelkedett, sokan, anélkül, hogy tudnák a mögöttes tartalmat, kész, megmásíthatatlan ténynek fogják fel, és e szerint viselkednek.

Ír ország szegény volt, azonban, amikor a burgonya átkerült, és termeszteni kezdték, nem csak sok gyerek született, hanem életben is maradtak.

1841-ben Írország lakosainak száma 8 175 000 volt. 1845-ben észlelték először a burgonyavészt. 1846-tól kezdődően több mint egymillió ember éhen halt, további félmillió pedig – legyengült szervezete miatt – valamilyen betegség áldozata lett. Több millióan Amerikába, Angliába, Ausztráliába vagy a világ más tájaira emigráltak az éhínség elől, és ott kolóniákat létesítettek. Az emigrációs hullám nagyjából 1900-ban zárult le.

Jelenleg Írországban kb. 3 920 000 ember él.

Naná, hogy permeteztek volna, ha lett volna mivel. Könnyű azt mondani, hogy én nem használok kémiai védelmet, mert mérgezem magam. És ez akár igaz is lehet, de globálisan más a helyzet.

Nekünk szerencsénk van, legalábbis ebből a szempontból, bőven van élelmiszer. És mi volt az 1874-1914 közti filoxéra járvánnyal?

Persze valószínűleg igaz, hogy nagyobb körültekintés esetén kevesebb, lényegesen kevesebb vegyszerrel lehetne termelni. Jobban kellene alkalmazni a bio termelés bevált, igazoltan jó módszereit, de nem tekinthetünk el a vegyszeres védekezéstől.

Viszont van egy közmeggyőződés, hogy a vegyszeres védekezés rossz! Mihez képest? Az éhhalálhoz képest?

A paradigma képzés felhasználható, befolyásolni lehet az embereket. Ilyen tényező például a márka kérdése.

Talán a 70-es években a Tisza cipőgyárban nappal Adidas cipőt gyártottak, (remélem jól emlékszem a márkára.) Délután, ugyanazokon a gépeken, Tisza-cipőt.

A Tisza-cipő pont olyan jó volt, mint az Adidas. Az utóbbiért, bár jelentősen drágább volt ölték egymást, az utóbbit mindig lehetett kapni.

Az Adidas a többletbevétel egy részét nyilván a reklámra költötte, de ezért kapott extraprofitot.

Persze, legalább az elején egy márkának valóban jó minőségű terméket kell gyártania. A bal akkor van, ha elterjed, hogy az adott márka rossz minőségű.

Például a japán autókról, méltán azt mondták, hogy vackok. Na, ez elég régen volt. Most a jó minőségű kocsira mondják, hogy „japán minőség”.

Én már a negyedik Citroent hajtom. Mindegyiket újonnan vettem.

Elterjedt róluk, hogy sok baj van velük. Én nem tapasztaltam, de sokan mondták már olyanok, akik, talán még nem is ültek Citroenben, nem hogy lett volna nekik. Ilyen az ember. Mintakövető. Azt mondta a haverom nagybátyjának a felesége, hogy az apja hallotta valahol, hogy rosszak a Francia autók. Tehát a Francia autók szemetek. Miért is? Csak! Hát nem érted, mindenki tudja, és mondja is.

Persze a Föld lapos, és körülötte kering a Nap.

Tudják ezt a politikusok is. Használják, illetve kihasználják ezt a mintakövető magatartást.

Öregedvén csökkent az ellenálló képességem.

A helyzet, hogy az unokáim hazahoztak valamit, harmadik nap, már egészségesek voltak. Senki nem kapta el a nyavalyát, csak én, de nálam három hét volt az átfutás.

Most én megbetegszem, és, hál-istennek, senki nem kapja el. De nálam három hétig tart.

Lenne egy csomó munkám, itt ülök a szobában, és hallgatom a híreket.

Eszembe jutott Rajkin, ime:

Az erdőben egyszer összegyűltek az állatok, hogy eldöntsék melyik állat a legerősebb az oroszlán után.

A medve azt mondta, hogy ő a legerősebb az oroszlán után.

A farkas is azt mondta, hogy ő a legerősebb az oroszlán után.

Az oroszlán megunta a vitát, a mancsával rácsapott az asztalra és kijelentette, hogy utána a legerősebb állat a nyúl.

Mikor a nyúl ezt meghallotta, remegni kezdett.

A felesége oldalba bökte: mit remegsz te hülye?

Harapj meg valakit, és az majd félni fog tőled.

A nyúl odament a farkashoz és jól... beleharapott a farkas fenekébe. A farkas azt hitte, kicsi dongó csípte meg.

Hátranézett, és elfehéredett, mert látta, hogy a nyúl az.

A nyúl a legerősebb állat az oroszlán után, hisz megmondták.

Bocsánatot kért és elsomfordált.

A nyúl odament a medvéhez és jól... beleharapott a medve fenekébe.

A medve azt hitte, szúnyog csípte meg.

Hátranézett, és akkor látta, hogy a nyúl az.

A nyúl a legerősebb állat az oroszlán után, hisz megmondták.

Bocsánatot kért és Ő is elsomfordált.

A nyúl elszemtelenedett. Odament a tigrishez és annak is... jól beleharapott a fenekébe.

A tigris hátracsapott a mancsával és agyonütötte a nyuszit.

A tigris ugyanis nem volt ott az értekezleten, ezért nem tudta, hogy a nyúl a legerősebb állat az oroszlán után.

Van nekünk szinte ezzel az erkölcsi tanulsággal egy mesénk, a kacor király története mely , talán a ránk jellemző pesszimizmussal, nem a csaló lelepleződésével, pórul járásával végződik.

 (szöveg: http://vision.vein.hu/~woodpaul/diploma/mesek/kacor_kiraly.html

Hang:  https://www.youtube.com/watch?v=1DFPLI8NDdk)

A híreket nézve eszembe jut Ránki operája, a Pomádé király új ruhája is. ( Pomádé király nagyon hiú, mániája az öltözködés. Két legényt száműz az országból, mert kigúnyolják ezért.

Csoda takácsoknak kiadva magukat, az imposztorok visszatérnek, és elhitetik a királlyal, hogy olyan, igazlátó szövetet készítenek, amit csak az igaz emberek látnak.

A hír gyorsan terjed, és a ruha próbán egymást túllicitálva dicsérik az udvaroncok a ruhát, pedig nincs is semmilyen ruha.

Neve napján, az „új ruhájában” éppen a gyalog hintójába akar beszállni, mikor egy inas elkiáltja magát, hogy a király meztelen. Ezzel lelepleződik a király és az udvaroncok álszent magatartása.)

Nos, a szükséges dolgokat felvonultattam, rakjuk össze a történetet.

A rendszerváltás idején kialakult az a közmegegyezés, hogy kapitalista országot akarunk építeni. A kerekasztal tárgyalásokon résztvevő liberális párt (SZDSZ), nem írta alá a megállapodást. Ez jelentős szakadást jelentett az ellenzék soraiban.

Az irányítást az MDF kapta a választók akaratából.

Mit várt a többség? Azt, hogy a szocialista rendszer pozitívumai maradjanak meg, és lehessen szabadon vállalkozni, ne legyen szégyen kiemelkedni a szürke tömegből.

Mit kapott? (Tudom, hogy nagyon leegyszerűsítve írom le a dolgokat, de talán ezek a fontos, lényeges dolgok.) Elkezdte a kormány az idő kerekét visszafelé forgatni. Szóhoz jutott jó néhány tucat olyan ember, aki nem csinálta velünk végig a megelőző évtizedeket, de most hazajött meggazdagodni. Nem csak a szovjet hadsereget küldtük haza, hanem a szinte végtelen szovjet piacot is kirúgtuk.

A hatalom nem szégyellt egy gusztustalan, sértő plakáttal is nyomatékot adni szándékának.  

Beindult az esztelen privatizáció. Volt ismerősöm, aki gyártelepet vett kevesebbért, mint a használható közműcsatlakozások létesítési költsége, volt, aki kicsit veszteségessé tette az általa vezetett céget, hogy olcsón megkaparinthassa. Közben a korábban szovjet piacra termelők bajba jutottak. Kivágták Szabolcsban az almafákat, a tömegbor piaca megszűnt, a nyugati piac más minőséget igényelt. Bezárt az Ikarusz, a MOM, odalett a Rába, széthordták a Csepel műveket. Felgyorsult az infláció, rengetegen vesztették el az állásukat. Köztudott volt, hogy ahol reménytelen munkát találni, ott leszázalékolják, és nyugdíjazzák az embereket.

Szóval kitört a szabadság, de nem tudtunk vele mit kezdeni. Az MDF-ből kivált egy még nemzetibb szárny Csúrka vezetésével (MIÉP)

Ők a hibát abban látták, hogy a politikai irányvonal nem elég nemzeti, polgárjogot kapott általuk a zsidózás, és cigányozás. Na és persze a magyarkodás.

Itt jegyezném meg, hogy nem politizálok, áttekintem az eseményeket, persze ez szubjektív, és a végén talán levonok valamilyen következtetést a jövőre nézve. A tömeg viselkedése, az ebben rejlő lélektani, gazdasági motívumok érdekelnek.

Ha azt elfogadjuk, hogy a politika a lehetőségek tudománya, akkor jó politikus, az, aki acéljai elérését hosszútávon elő tudja segíteni, és rossz, aki nem.

Az Antal-Boros kormányok rossz politikát űztek, mert nem választották meg az MDF-et újra.

A továbbiakban gondolkozzunk egy igen egyszerű modellben, egyszerű, és ezért pontatlan, de jól kezelhető. Az egyes pártok politikai törekvését helyezzük el egy egyenesen, a baloldalinak kezelhetők legyenek a középponttól, a baloldaliságuk mértékének megfelelően egyre balrább, a jobboldaliak, értelemszerűen jobbra. A középen nincs senki. A választói akarat átlagát vegyük, mint egy ingát, mely ezen egyenes felett mozog, és megmutatja, hogy a demokratikus közakaratnak milyen kormányzati szándék felel meg a legjobban.

A rendszerváltásnál balról átlendült az inga jobbra, ahol az MDF volt akkor.

Nagyon sokan csalódtak a jobboldali kormányzásban, elvesztették a munkájukat, a magas infláció elvitte a megtakarításaik jelentős részét, rendkívüli mértékben romlott a közbiztonság.

Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a lakosságnak több mint a fele biztos, hogy a szocialista rendszerben szocializálódott. Elvárta, hogy az állam gondoskodjon róla.

Elég, ha csak a munka dolgát vizsgáljuk meg. Az alkotmány biztosította minden munkaképes korú polgár számára a munkához való jogot. A büntető törvénykönyv tartalmazott egy közveszélyes munkakerülés elnevezésű bűncselekményt. Tehát az állam köteles volt munka lehetőséget biztosítani. Ennek volt egy közgazdasági mechanizmusa, az átlagbér gazdálkodás. Az állam nem csak azt határozta meg, hogy egyes foglalkozásokban mennyi lehet a minimális, és a maximális bér, hanem minden cégnek, ha nem bértömeg gazdálkodás alá volt sorolva, meghatározták, hogy milyen átlag bér legyen. Ebből adódott, ha az igazgató, meg akarta egy tehetséges mérnökének a bérét emelni, akkor fel kellett venni még két takarítónőt, hogy az átlagbér ne növekedjék.

Teszem azt, nem volt szükség a két takarítónőre. Ha nem veszik fel, munkanélküliek maradtak volna.  Így azonban a kerítésen belül voltak munka nélkül. Az állam teljesítette a munkaadási kötelességét, a takarítónők boldogok voltak, mert volt munkájuk, a mérnök boldog volt, mert emelt fizetést kapott, az igazgató boldog volt, mert megtartott egy remek szakembert, csak…

Csak a termékek önköltsége növekedett meg, ezzel a külpiaci versenyképesség romlott, és nőtt a belső piacon az ár.

Mondjuk azonban, hogy nem takarítónőt vettek fel egy csavargyárba, hanem embereket, akik megszámolták, hogy minden dobozba 100 csavar kerüljön.

A kapitalista vesz egy automata csomagolót, elküldi a felesleges létszámot, csökkenti a költséget, javul a versenyképesség, a beruházás javítja a gazdaságot. Az csomagoló automata gyártás felfut, és felszívja a felesleges munkaerőt. Társadalmi szinten nő a termelékenység, növelhető a bér, és/vagy csökkenthető az ár.

Nálunk azonban ez a folyamat többnyire megállt a rendszerváltás után ott, hogy emberek százezrei lettek munkanélküliek.

Az MDF-et nyilván megtévesztette az, hogy sokan szavaztak rájuk, nyilván sokan olyanok, akik nem gondolkoztak a programokon, hanem a többség akaratához igazodtak. Követték a mintát.

Érthető, hogy a második választásra az inga visszalendült balra. Megalakult a Horn kormány.

Horn remek politikus volt. Megérezte, hogy koalícióra van szüksége, hogy ne kommunistázzanak állandóan. A koalíció több mint 2/3-os többséget mondhatott magáénak. És a jobboldal szinte megsemmisült. Az MDF, és a MIÉP szinte labdába sem rúghatott. Az előbbi leszerepelt a társadalom előtt, az utóbbi pedig túl szélsőséges volt a szavazók nagy többsége számára.

Kezdetben a FIDESZ, „a fiúk”, baloldalon, mintegy az SZDSZ ifjúsági tagozata szerepeltek. Orbán , látta, hogy a pálya jobb oldala üres, vagy majdnem az, ezért a párt alapvetéseinek megváltoztatásával átvitte a pártot a jobboldalra. (A kisgazdákat nem tartották komoly konkurensnek, láthattuk, hogy igazuk volt.)

Elkezdődött a közvélemény megdolgozása. A Horn kormány alatt, a Bokros csomaggal szanálták az államot, és elkezdtünk jobban élni.

Volt ugyan kommunistázás, és elkezdődött a liberális szónak szitok szókénti használata, de mégis a közvélemény kutatások azt mutatták, hogy az MSZP, és így Horn biztos győzelemre számíthat, a harmadik választáson.

Kellett az ellenzéknek valami, ami lejáratja az egyébként jól teljesítő kormányt. És sikerült. Jött a Tocsik botrány.

Aki, akkor még nem figyelte a politikát annak röviden:

az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) megbízott egy ügyvédet, hogy közvetítsen az önkormányzatok belterületi földjeivel kapcsolatos privatizációs ügyleteknél, aki mint utólag kiderült Tocsik Márta volt. Az ügy akkor vált büntetőperré, amikor szintén rövidesen kiderült, hogy az ügyvédnő az ügylet során 804 millió forint sikerdíjat vett fel a vagyonkezelőtől, amely az utólagos vélemény szerint nem volt arányban a végzett munkával. Sikerült azt a látszatot kelteni, hogy ennek a pénznek egy része pártkasszába került.

A közvélemény felháborodott, Hornék elveszítették a választást, megalakult az első Orbán kormány.

Évekkel később, hosszú meghurcolás után Tocsik Mártát minden vád alól felmentették. Logikus is, ha valaki oda jön hozzám és azt mondja, hogy fizet egy bizonyos tevékenységért jutalékot, és én az ajánlatot elfogadom, nem vagyok büntethető, feltéve, hogy maga a tevékenység nem tilos.

Mondjuk ingatlan közvetítő vagyok, és átlagosan egy százalékért végzem a munkámat, valaki jön, és felajánl 10 ingatlant, 10 százalék jutalékkal. Az ingatlanok elkelnek, olyan is, ahol egy lépést sem tettem. Milyen alapon lennék büntethető?

Szóval jött az Orbán kormány, és egy mondva csinált, nem a jog, hanem az erkölcs szempontjából megítélt aprócska ügyön elbukott az első MSZP kormány, az inga jobbra lendült.

Aztán elindult vissza balra. Szerintem nagyon gyorsan csalódtak az emberek az első FIDESZ kormányban. A dolog kulcsa Orbán Viktor személyiségében keresendő. Akkoriban mindent mérkőzésnek tekintett, és totális győzelmet akart. A mérkőzéshez meg szükség van ellenfélre, akit meg kell alázni, ronggyá kell verni.

Tehát elindult a kormányzás abba, a meghirdetett irányba, hogy a régi telefon jegyzékek ne legyenek használhatók. A magyarokat két csapatra osztotta, polgárokra, és nem polgárokra. Leállította a Nemzeti építését, mert nem bírta az önérzete, hogy egy olyan középület felépüljön, amelynek a kommunista Horn tette le az alapkövét. Egyébként is Budapest megkapta a bűnös város, kitüntető címét, és ha tudott volna kénkövet bocsájtott volna rá, hogy Szodomához hasonlóan elpusztuljon.

Halálra röhögték az emberek magukat azon, hogy a sport miniszterség D. Tamásnak diploma ajándéknak lett beígérve. Hatalmas korrupció gyanúja kötődött a grippenek vásárlásához. Homály fedte a székház ügyet. A kevéske autópálya építés, és a dunaújvárosi kohóba történő kőszállítás furcsaságai felkavarták a kedélyeket. Elkezdett visszaütni az, hogy jogi ügyeket, erkölcsi alapon ítéltek meg.

Vallom, hogy hosszútávon az erkölcs fontosabb, mint a jog. De, talán éppen ezért van az, hogy mindenkit ártatlannak kell tekinteni, amíg bíróság jogerősen bűnösnek nem ítéli. Ez az ÁRTATLANSÁG VÉLELME. (Nem az ártatlanság védelme, mint azt sokan rosszul mondják.)

Ezek az ügyek, a Kaya Ibrahim és Josip Tot üggyel karöltve ráégtek a FIDESZ homlokára.

Sokaknak eszébe jutott, hogy Orbán, Nagy Imre újra temetésén, a kommunisták betonba döngöléséről beszélt.

Kádár Népe a kómából magához tért, és a „panel prolikban” feltámadt az önérzet. Ne felejtsük el, hogy volt több mint 800 000 MSZMP párttag. Ez szerintem legalább a lakosság 15-20 százalékánál azt jelentette, hogy volt a családban egy párttag. Én nem voltam az, ért is néhány hátrány a szakmai előmenetelemben ezért, de nem jelentős. Sok helyen azonban, ha valaki belépett, nagyobb szelet kenyér jutott neki, és a gyerekeinek. Én nem ítélek meg senkit sem a párttagsága alapján.

Mindezt betetézte egy TV vita Orbán, és az őt kihívó Medgyessy közt, ahol a remek debattőr jogászt, a közvélemény szemében legyőzte a hebegő, szavakat kereső pénzügyi szakember.

A FIDESZ ment, jött ismét az MSZP, és az SZDSZ. Az inga balra lendült.

Eddigre a FIDESZ felszámolta, beolvasztotta az egész jobboldalt. Volt ugyan a szélsőjobb, de az a FIDESZ szempontjából a szükséges rossz. Elvisz szavazókat, de hoz is, mert ezáltal mondhatják, hogy ők a nemzeti közép.

Orbán elvesztett egy meccset, de nem volt hajlandó feladni a bajnokságot. Edzőtáborba vonult. Csodáltra méltó leleménnyel, kitartással készült az újabb győzelemre, mert ugye az inga leng, ilyen a természete, és nem az egész pályás letámadás volt a hiba gondolta, hanem az, hogy az nem volt elég hatékony.Nem mérkőzést kell játszani, hanem háborút vívni, ahol ő a vezénylő tábornok.

Közben az új miniszterelnöknek volt legalább négy ellenfele. Először a saját elhallgatott múltja, aztán a parlamenti ellenzék, harmadiknak a koalíciós partner, amely a maga szerény választási eredményével úgy döntött, hogy ő lesz az a farok, amelyik csóválni fogja a kutyát, ment is ez egy ideig. Végül a párt, mely jelölte, és amelynek nem volt tagja.

El is vérzett. Megbuktatták. A sajátjai, nem az ellenzék.

Manapság szokás úgy emlékezni, hogy Gyurcsány buktatta meg. Ez nem igaz, tévedés, vagy szándékos torzítása a dolognak. Medgyessy is ebben az értelemben szokott nyilatkozni, ő is téved, vagy csúsztat.

Tény, hogy Medgyessy kampányát Gyurcsány vezette, aztán tanácsadóként segített neki, és amikor több dologban nem értettek egyet, akkor Gyurcsány sportminiszter lett.

Amikor Medgyessy megbukott, Gyurcsány nagy kampányba kezdett az MSZP megyei vezetőinél, és ő futott be, nem a központ jelöltje Kiss Péter.

Gyurcsány milliárdos lévén, nem megélhetési célból lett politikus. Szenvedélyből. A ciklus számára adott rövid részéből nem futotta másra, mint a látszat fenntartására, és a választásokra való felkészülésre.

Néhány héttel a választások előtt a hírek Orbán, és a FIDESZ győzelmét tartották valószínűnek.

Ekkor beindult az úthenger. Gyurcsány szédületes iramban kampányolt mindenütt az országban, ledolgozta a hátrányt, és létrejött a TV vita.

Ebből is látható, hogy a választásokat nem a tények döntik el, hanem az érzelmek, benyomások, a hihető ígéretek. Az, hogy a szavazó hogy érzi, mi az amihez igazodnia kell?

A vitát, és a választást Gyurcsány nyerte. Orbán szemében ellenfélből véglegesen ellenséggé lett. Kétszer is elütötte a miniszterelnöki széktől. Egyszer, mint kampányfőnök, és most, mint vetélytárs. Az inga baloldalt maradt. Ez tükrözte a közmegegyezést.

Két rendkívül tehetséges, és a jövő Magyarországáról vízióval rendelkező, munkamániás politikusunk van. Ők ketten. Orbán, és Gyurcsány. Eggyel az ország száguldana, de kettőbe belerokkan.

A FIDESZ a kormány minden egyes mozdulatát teljes erőből támadta. Például támadta az Orosz kapcsolatot, a Déli Áramlat iránti mérsékelt elkötelezettséget, az egészségügyi reformot, a maga 300 forintos esetenkénti költségével, a tandíjat, mindent. Ha mást nem tudtak kitalálni, akkor azt mondták, hogy „mi többet, és jobban csinálnánk!”.

Sok mindenben nem lehet megbízni, de van egy, ami mindig működik, az aljasság. Valaki az MSZP felső vezetéséből meg akarta buktatni Gyurcsányt, és a FIDESZ-hez kiszivárogtatta Gyurcsány öszödi beszédét.

A teljes beszéd, mely szűk körben, azért hangzott el, hogy meggyőzze az MSZP képviselőit a nagy elosztó rendszerek átalakításának szükségességéről, egy szabad szájú szenvedélyes beszéd, a hatás érdekében jó néhány túlzással. Viszont volt benne néhány mondat, mely a környezetéből kiragadva, mást jelent, és felhasználható volt Gyurcsány ellen.

És elkezdődött a karakter gyilkosság. Gyurcsány az ördög szinonimája lett, állandó jelzőnek megkapta a hazugot. Minden törvényes, és kevésbé törvényes eszközzel támadták.

Ha körülményesen is, de ment a rendszerek modernizálása, és ekkor jött a válság.

Az inga elindult jobbra.

2009 április közepén az országgyűlés elfogadta a konstruktív bizalmatlansági indítványt, és létrejött a Bajnai kormány. A Bajnai kormány alig több mint 12 hónapig volt hatalmon.

Szerintem Bajnai csak végrehajtotta Gyurcsány konszolidációs programját. Naivság azt hinni, hogy egy olyan bonyolult rendszernek, mint egy ország, ripsz-ropsz meg lehet találni a válságban hasznos konszolidációs programját. Bajnai jó bürokrata volt.

Az inga minden eddiginél jobban átlendült jobboldalra. A szavazatok 54%-ával a FIDESZ 2/3-os többséget kapott a parlamentben. (Az 54-re most nem kerestem rá, én így emlékszem.)

Orbán 8 évig készült a visszatérésre, látszott, hogy eldöntötte többé nem engedi el a hatalmat. Hatalmas tempóban alakította át az állam gépezetét, a gazdaságot, a jogi rendszert, tette be megbízható embereit a rendszer fontos pontjaira. Jutalmazta a régi kitartó híveket, bár gyakorlatilag megszabadult a kollégiumi társaktól.

Egy zugügyvéd ravaszságával találta meg, és használta a joghézagokat, és lehetőségeket. Nem ám a szokott módon keletkeztek új törvények, hanem képviselői indítvány formájában péntek estétől hétfő délig.

A problémákra „elmúltnyolcév” volt a válasz. Az elvesszük helyett, a megvédjük, a tandíj helyett költségtérítés,a megszorítás helyett az átalakítás, vagy igazságossá tétel került használatba.

Nem volt olyan csoport, akinek jogos érdekét a kormány ne sértette volna meg. Néhány értelmiségi hőzöngött, de nem történt semmi.

Megjött a nyúl, vagy inkább Kacor Király? Mindenki félt. Féltette az állását, a megélhetését, aki tehette inkább elment az országból.

Az inga azonban jobboldalon ragadt. A paradigma maradt, a lehetséges legjobb a FIDESZ. Vagy mégse?  Vagy mégse!

Más a választásokon létrejövő szavazatok aránya, és más a parlamentben létrejövő mandátum arány.

A legutolsó választáson a FIDESZ 45 százalékot kapott. Tehát a többség NEM a FIDESZRE szavazott.  A jobboldali szavazatok azonban 65 százalékot tesznek ki. Az inga tehát jobboldalon van, de nincs abszolút többsége a FIDESZ-nek.

A baloldal szétforgácsolódott, vezető nélküli, a liberális erők szervezetlenek, tényleg úgy néz ki, mintha a FIDESZ lenne középen, pedig ott nincs senki. Épül az illiberális állam, a keleti nyitásból keleti orientáció lett. Szeretjük a Déli Áramlatot, csak az nem szeret minket.

A politikusok tekintélye teljesen erodált. A pártok egymásra mondják, hogy lopnak, hazudnak, csalnak, hatalmukat nem a köz érdekében használják. A Tocsik ügy, a hosszú bytok éjszakája, Mészáros Lőrinc meggazdagodása, a stadion építkezések, a közgép mind, mind ezeket az állításokat látszanak alátámasztani. Hova lett a nyugdíjkassza? Mi lett a vörös iszap pénzzel, hogy használták fel a parlagfű pénz?

A politikai hatalom egy kis korrupcióval pénzre váltható.

Mondjuk, nekem van politikai hatalmam. Én döntöm el, hogy egy budapesti kerületben ki végezheti az építési, útépítési. munkákat, és ki veheti bérbe, vagy vásárolhatja meg az önkormányzat ingatlanjait.

Megegyezem egy kivitelezővel, hogy a munka az övé, de az enyém tíz milla. A kivitelező ezt beteszi az árba. Én elfogadom az árat, és a dohányt is.

Veszek egy rendesebb kocsit, kicserélem a család ruhatárát, félreteszek egy ici-picit, hogy ne legyenek a hónap végén filléres gondjaim. A pénzt úgy költöm el, hogy senki nem veszi észre.

A második tízest elköltöm a lakás rendbetételére, új TV-re. Konyha gépekre, megengedünk magunknak jobb minőségű kaját, néha vendéglőt, több színházat. A pénz eltűnt. A szomszéd már gyanakszik.

A harmadikból lakást cserélek, hogy komfortosabban lakjak, és az új szomszédnak ne legyen összehasonlítási alapja.

A negyedikből már telik drága ruhára, és luxus nyaralásra. Persze vigyázok, hogy ne itthon kössem le az utat, mert arról a NAV-ot  értesítik. A drága ruhát is minimum Bécsben szerzem be.

Az ötödiknél, vagy tízediknél, szóval egyszer csak nem tudok mit kezdeni a pénzzel. Legalábbis biztonságosan nem.

Bankba nem teszem, mert könnyű lebukni. Tarthatom a matrac alatt, vagy bevonok a dologba mást is, ez a stroman. (Az a személy, aki egy kétes hírű vállalkozáshoz adja a nevét, hogy az igazi bűnösök helyett ő "vigye el a balhét")

Valami régi, megbízható havernak, rokonnak, kipróbált cimborának adok pénzt, és ő vásárol, vállalkozik helyettem, nekem, és a pénz máris fial, pláne, ha én adom a munkát. Jól élek az adófizetők pénzéből. Az is megoldás, hogy csinálok egy céget, mely valami kellemes adóparadicsomban van, és nem csinál semmit, mindössze tulajdonosa egy offshore cégnek. A céget vezeti a haverom rendes fizetésért.

Lehet simán 100 milliókat keresni, csak elkölteni nem, és ez felettébb bosszantó. Mit ér a gazdagság, ha nem élvezem az előnyét!?

Naná, hogy veszek 300 000 ezerért cipőt, „A sógoromtól kaptam, aki leértékelten vette!”. 2 milla egy öltöny, megérdemlem. 10 milla, a Rolex óra, telik rá. Éppen jó, minden magyarnak benne van 1 forintja.

Aztán legyen az asszonynak is egy lakása, és persze a gyereknek is. Majd elmondom, hogy családi összefogás volt.

Van egy koncert az antarktiszon, ugorjunk oda!

És szépen lassan elszalad velem a ló, már azt sem tudom hogy az új medencés házam vételét, hogy matekoztam össze, menyit fogtam a szüleim segítségére.

Felkeltem a figyelmet, valakik utána néznek a dolgaimnak, osztanak, szoroznak, és kellemetlen feltételezések látnak napvilágot.

Persze mocskos gyanúsítások érhetnek ártatlan embereket is. Az a kérdés, hogy a közvélemény mit mond a dologról.

Kérdés, hogy az inga mit csinál? Tovább megy jobbra, vagy elindul vissza balra?

A jobbik előretörése az előbbit teszi, tenné valószínűvé. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a baloldali politikusok lejáratták magukat, vagy áldozatává váltak a karakter gyilkosságnak.

Megtarthatná a FIDESZ az ingát a maga térfelén, ha a nem rá szavazók érdekét is figyelembe venné, de nem teszi. Ilyen a természete.

Megadóztatni szándékoznak az INTERNETET!!!

Na, ezt nem kellett volna.

Egy kis lazasággal mondhatjuk, hogy a szavazók négy egyenlő részre oszthatók. A jobb, és a baloldalnak van 25-25 százalék biztos szavazója, van 25 százalék, aki nem megy el szavazni, és a maradék egynegyed ingadozik. Ők mozgatják az ingát. Aki megnyeri őket, az nyer.

Az internetadó ötlete elindította az indát balra, és a nem szavazók jelentős részét, főként fiatalokat, aktivizálta. A tömeg már adott, még nincs vezetője, de lesz. A történelem bizonyítja, hogy mindig lesz.

A FIDESZ elbukott!

Az elhibázott gazdaságpolitika miatt kénytelen új, és újabb adókat kitalálni, nem tudja megteremteni a társadalmi békét. Belső problémái adódtak. A Simicska-Orbán vita láthatólag egyre jobban elmérgesedik, a feltörekvő alvezérek szeretnék használni megszerzett gazdagságukat, ez erősen ront a társadalmi megítélésen.

A szavazó tábora rohamosan fogy.  Ma már csak a szavazatok egyharmadát kapnák meg.

Az Unió kész retorziókat alkalmazni a kormány ellen.

Régi-új szövetségesünk Oroszország növekvő tempóban kerül gazdaságilag rossz helyzetbe.

Az USA még csak annyit mondott, hogy az államapparátusban korrupció van. Most várják, hogy ez az élesztő milyen hatással lesz? Aztán ki fognak szivárogni konkrétumok, dokumentumok, hangfelvételek. Biztos nem csak a németeket hallgatták le. Nem lenne ellenükre az Orbán kormány bukása, de nincs aki a helyére lépjen.

Teljesen mindegy, hogy mit csinál, az Orbán kormány. A helyzeten csak rontani tud, már a saját nézőpontjából. Már elhangzott, hogy „a király meztelen”.

Az inga elindult balra.

Azokba bukik bele, amiket korábban fegyverként használt. Erkölcsi ügyekbe. Talán nem karakter gyilkosság, hanem karakter öngyilkosság áldozata lesz.

Lehet egy pont, ahol a saját emberei megpróbálják, a párt hatalmának megtartása érdekében feláldozni a főnököt, vagy lesznek puccsisták.

Bármit csinálnak csak egyre jobban az lesz a közvélekedés, hogy menniük kell. Mindegy, hogy ez mivel jár. Az átlagszavazó nem gondolkozik kormányprogramban, nemzeti jövedelemben, beruházási százalékban, államadósságban. Élni akar, nyugodtan, ha lehet minél jobban, de mindenképpen kiszámítható jövőt akar. Ideges, ha reggelente az a félelem nyilall bele, hogy „Úristen, ma vajon milyen új adót találtak ki?!”

Kialakul az a paradigma, hogy le kell a hatalmat váltani, és, aki akkor jó időben, jó helyen van, kormányt alakít.

Lehet nem holnap, nem jövőre, de Nemzeti Együttműködés Rendszere megbukott.

Nézem a vasárnapi tüntetés szónokait, vajon köztük van az új miniszterelnök?

Az én világom 9.

Szeretem a görögöket, főként az ókoriakat. Csodás Isteneik vannak. Önzők, irigyek, hatalmaskodók, csalók, és szeretetre méltók, szóval olyanok mint az emberek. Emberszabású Istenek.

A görögök közvetítették távoli földek tudását is felénk, és mert nem féltek az istenektől, szorgosan kutatták a természet titkait.

Például ők hozták  Európába az "A" betűt.

Az álef (héberül אָלֶף) szó alapjelentése a sémi nyelvekben ökör, a jel eredete vitatott, a korai piktografikus sémi feliratokban világosan felismerhető ökörfejként van jelen,  amiből többen egyiptomi eredetet feltételeznek. Ez egy kör két stilizált szarvval. Az ógörög ábécé  α jele ennek kilencven fokkal elfordítottja. Latin megfelelője az A betű újabb kilencvenfokos fordulat, és a viasztáblán könnyebben írható egyenesek viszik át a kör szerepét.

Talán a következő zene fejezi ki számunkra a legtömörebben a hedonista görög életérzést:

A kersztény Isten, mint a szokott megszólítás is mondja, mindenható. Ő teremtette a világot. Hogyan?

"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap."

Időszámításunk előtt fantasztikus dolgokat tudtak meg a világról, aztán a „Sötét középkor” mindent elfelejtetett.

Hogyan lett világosság? Hol van a Nap? Mekkora? Mennyi idős? Meddig él?

Csupa izgalmas kérdés, hiszen az egész életünk függ a naptól.

Mielőtt azonban a Nappal foglalkoznánk foglalkozzunk szűkebb hazánkkal, a földdel.

Teljesen nyílván való, hogy a föld gömbölyű, hiszen a tengeren a közeledő hajónak először a vitorláját lehet látni, és ahogy közeledik, lehet belőle többet látni. Persze, ha valaki nem tud semmit a tömegvonzásról, akkor képes a tényeket figyelmen kívül hagyni. Egyszerűbb azt mondani, hogy a föld lapos, mint magyarázatot találni arra, hogy a gömbölyű földön, hogy maradnak meg a tengerek, a hajók, és persze az emberek.

Mások azt mondták, hogy gömbölyű, és a többire majd megtaláljuk a magyarázatot.

A földgömb sugarát elsőként Eratoszthenész (i.e. kb. 276-195) határozta meg. Eratoszthenész a sugarat egy körcikkből számította ki. A körcikk szögét annak felismerésével mérte meg, hogy a nyári napforduló idején délben Asszuánban – amely a Ráktérítőn helyezkedik el – a Nap sugarai merőlegesen sütnek. Ugyanekkor Alexandriában a napsugarak a merőlegestől j=7°12’-cel térnek el. Az Asszuán-Alexandria körcikk ívének hosszát a karavánok menetideje alapján becsülte meg. Az Eratoszthenész által számított földgömb-sugár értéke 5909km-nek felel meg, ami meglepően pontos, csupán 7%-kal tér el a tényleges (6300km-es) értéktől.

Amikor a gátőrök jelentették neki, Asszuán városában a Nílus legmélyebb vízállásmutató kútjának fenekét is eléri a Nap sugara ugyanakkor Alexandriában egy pózna árnyékát megmérve a napsugarak beesési szögét 7,2 foknak találta. A Földet gömb alakúnak tételezve aránypárt állított fel a távolságok és a szögek alapján. Mivel eredményét sztadionban adta meg, és nem tudjuk, hogy egyiptomi, vagy olümpiait használt bizonytalan, hogy az eredménye 39 250, vagy 46 250 kilométernek felel meg. Mindenesetre, a körülményekre tekintettel, nagyon jók az eredmények.

Ebből az eredményből kiindulva képes volt meghatározni a Hold méretét, valamint a Föld és a Hold távolságát is. Ennek elméleti alapjait már korábbi gondolkodók lefektették, de a számításhoz ismerni kellett a Föld átmérőjét – így miután ezt Erasztothenész meghatározta, a többi számítással viszonylag egyszerű dolga volt.

A Föld és a Hold viszonylagos méretei holdfogyatkozáskor határozhatóak meg, amikor a Hold áthalad a Föld árnyékán. Ehhez azt kell feltételeznünk, hogy a Nap sokkal messzebb van tőlünk, mint a Hold, ezért a Föld árnyékkúpja a Föld–Hold távolságon csak elhanyagolható mértékben szűkül be (ez így is van). A leghosszabb holdfogyatkozások azok, amikor a Hold a Föld árnyékának közepén halad át: az ilyen áthaladás idejéből számítható a két átmérő aránya. Már Eratoszthenész előtt megállapították, hogy fogyatkozáskor a Föld árnyéka mintegy ötven perc alatt takarja el teljesen a Holdat (ez a Hold átmérőjére jellemző szám), a Hold pedig mintegy kétszáz perc alatt ér át az árnyék egyik oldaláról a másikra (ez a Föld átmérőjére jellemző szám). E két idő hányadosa a két átmérő átmérő hányadosa: Föld átmérője mintegy négyszerese a Holdénak. Erasztothenésznek a Föld kerületének (és ezzel átmérőjének) meghatározása után már csak osztania kellett…

Az árnyékról látható, hányszor nagyobb a Föld, mint a Hold. De a Föld

mérete ismert, így a Holdé kiszámítható.

A Hold valós, és látszólagos méretének összevetéséből kiszámolható a Föld- Hold távolság

Ezt ma már egy gimnazista is ki kell számolja az érettségin, de aki a módszert kitalálta A számoszi Arisztarkhosz (i.e. 310-230), a mai napig egyik legnagyobb csillagász volt.

A Föld–Hold és a Föld–Nap közötti távolságok arányát abból a meggondolásból kiindulva határozta meg, hogy amikor pontosan félholdat látunk, akkor a Föld–Hold–Nap által kijelölt FHN háromszögben a H csúcsnál lévő szög éppen 90°. Ebben a helyzetben a Nap és a Hold közötti szögtávolságot (j) megmérve a derékszögű háromszög FH és FN befogóinak aránya trigonometriai alapon meghatározható: cosj=FH/FN. Arisztarkhosz a j szöget 87°-nak találta, amiből arra a következtetésre jutott, hogy a Nap tizenkilencszer van messzebb a Holdnál. (A szög pontos értéke 89°51’, amiből a távolságok aránya helyesen 1:400.)

A Nap tőlünk, mintegy 150 millió kilométerre van, ez a fénynek kb. 8.5 perc utat jelent. Ezt a távolságot kisebb csillagászati távolságok mérésére használják, ez s csillagászati egység jele CsE.

A fenti adatokból már gyerekjáték, a Nap látszólagos átmérőjének figyelembe vételével, kiszámolni a Nap valós átmérőjét, mely 111 szerese a Földének.

Vannak, még a bevezetőben feltett kérdésekből, azok megválaszolásával folytatom legközelebb.

Az előző alkalommal idéztem a zsidó-keresztény teremtés mítosz, első napjának történetét. Az ember hajlamos arra, hogy a világosság és a sötétség szétválasztását, összekapcsolja a Nap teremtésével. Pedig a Napot Isten csak a negyedik napon teremtette meg.

Addig elpepecselt még néhány dologgal.

„ És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

És monda Isten: Gyűljetek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyült vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.”

De térjünk vissza még egy kicsit a Naphoz. Mindig elámulok, hogy mi mindenre voltak képesek az ókori tudósok. Aztán jött a vak hit, és Istenkáromlás volt nem a lapos földben hinni. Megégette a szent inkvizíció Giordano Brunot. (Perbe fogták, tanait nem vonta vissza, ezért hosszú per után a 1600. február 17-én a katolikus egyház veszedelmes eretneknek nyilvánította és elevenen elégettette. Bizonyos források szerint kivégzése előtt kivágták nyelvét, hogy ne tudjon lázító szavakat intézni a néphez.)

Bruno, tanait Kopernikusz elméletére alapította aki görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az i. e. III. században élt görög csillagász, a szamoszi Arisztarkhosz ideájával, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben már nagy vonalakban az ötlet nyomán dolgozta ki a heliocentrikus világmodellt, erről szóló tanulmányát.

Galileo Galilei a XVI század fordulóján felfedezte a távcsövet, meghonosította a fizikai kísérleteket. Megfigyeléseivel alátámasztotta a Nap központú, Heliocentrikus világképet.

1633-ban az inkvizíció perbe fogta, visszavonta tanait, és hátralévő életét gyakorlatilag házi őrizetben töltötte el.

Sok mindent elmond az, hogy a katolikus egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az ítéletet.

1642 januárjában meghalt Galilei, és 43 januárjában megszületett Newton, az almás.

A legenda szerint a kertjében sétálva a fejére esett egy alma. Elgondolkozott azon, hogy ez milyen erőhatások miatt jöhetett létre. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a föld vonzza az almát, és valószínűleg ez fordítva is igaz.

Felfedezte az általános tömegvonzást. (Gravitáció)

A gravitációs vonzerő nagysága egyenesen arányos a két test tömegének szorzatával, és fordítva arányos a tömegközéppontjaik távolságával. Az érték függ egy gravitációs állandótól.

A gravitációs állandót először Henry Cavendish mérte meg 1798-ban. Nem nagyon mennék a részletekbe, hacsak valakit nem érdekel. Torziós ingát használt, ezt a mérést fejlesztette tovább Eötvös Lóránd, megalkotva az Eötvös ingát.

A lényeg, hogy a nehézségi gyorsulásból ki lehet számolni az egymásra ható tömegek nagyságát.

Tehát meg lehet határozni a Föld tömegét.

Tehát tudjuk, hogy milyen tömegű a Föld, mekkora a naptól való távolsága, Tudjuk, hogy egy év alatt teszi meg a nap körüli pályáját, ebből a sebessége kiszámítható, és meghatározható, hogy milyen tömegtű kell, legyen a Nap, ahhoz, hogy ne is zuhanjon bele a föld, de ne is szökhessen el.

A Nap tömege 1,9891•10 a harmincadikon kg. Ennek kb. 73,5%-a hidrogén, a többi szinte teljes mértékben hélium.

Ha a Földön megmérjük, hogy mekkora energia érkezik adott felületre a Napból, akkor kiszámíthatjuk, hogy mekkora energiát termel adott idő alatt a nap. Ebből kiszámítható, hogy mennyi hidrogénnek kell, a szükséges energia előállításához, átalakulnia. (Az eredmény másodpercenként 600 millió tonna.) Azt tudjuk, hogy eddig mennyi alakult át, így kiszámolható, hogy a Nap 4,57 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.

Bevallom, egész beleizzadtam, míg eljutottunk az Asszuáni kútban tükröződő Naptól, a nap születési időpontjáig. Az emberiségnek ez eltartott vagy két évezredig.

Azt már tudjuk, hogy mikor, de hogy született a Nap, és persze a föld?

Erről legközelebb. Ígérem, nem lesznek képletek, és levezetések. 

Egyenlőre elég volt ezekből.

Az én világom. 8.

Tetszik Acélnak a múlt idéző műsora. Tetszenek a zenei betétek.

Már az előzőekben is betettem egy,egy hivatkozást a Youtube-ról. Ezentúl is megteszem. Ide a Kalinka orosz népdalt választottam. Azokban a bizonyos 50-es években szinte minden második nap hallhattuk a rádióban.

Ez a változata 2009-ból van. Az Eurouvisio dalfesztiválján adták elő.

Ennyi OFF után térjünk vissza Spártához.

Mit szoktak tudni a spártaiakról? A fiúkat szigorú nevelésben részesítették, 300 harcos megállította a százezres perzsa sereget, a nem tetsző újszülötteket ledobták a Taigetoszról.

Kezdjük a végén. Mi az igazság? A spártai apának – ha gyermeke valami testi fogyatékossággal született vagy koraszülött volt, és nem akarták felnevelni – el kellett mennie a törzsének véneihez, és az ő döntésük szerint kellett eljárnia. Ha a vének úgy ítélték meg, hogy a gyermeket nem kell felnevelniük, akkor a szülők kivitték a Taigetoszhoz, és letették az úgynevezett Apothetaira és – a görög gondolkodás szerint – nem megölték a gyermeket, hanem „adtak neki egy esélyt. Ugyanis ezt a helyet mindenki ismerte, így azok, akiknek nem volt gyermekük, kijártak erre a helyre, és elvihették a kitett csecsemőt. Így a gyermekkitételnek ritkán volt halálos áldozata.

Spártának egyidejűleg két királya volt. Őket mindig ugyanaz a két család adta. A királyok legfőbb feladata a hadsereg vezetése volt.

A többi teljes jogú polgár, az ún. egyenlőek elvileg egyenlő jogokkal rendelkeztek. Részt vehettek a népgyűlésen, ami megválasztotta közülük a legfontosabb tisztségviselőket, az 5 ephoroszt, akik egyes egykorú vélemények szerint, a tényleges hatalmat birtokolva, türannoszként vezették Spártát. A vének tanácsába, élethossziglan választották a tagokat a 60 évesnél idősebb polgárok közül. A teljes jogú polgárok mellett Spárta egy igen tagolt társadalommal bírt.

A föld az állam tulajdona volt. A teljes jogúak kaptak állami földet, a föld nem volt felosztható. Voltak különböző egyéb rétegek, az indiai kasztokhoz hasonlóan, csak jobb átjárhatósággal. A földet mindig a legidősebb fiú örökölte.

a hüpomeiónok spártai születésű polgárok, másodszülöttek, akiknek nem jutott klarosz (föld birtok).

a mothaxok törvénytelen gyerekek voltak, akik a teljes jogú polgárok módjára kaptak kiképzést és teljesítettek katonai szolgálatot.

a treszanteszek olyan spártaiak voltak, akiket kizártak a teljes jogú polgárok (homoiosz) közül, mivel a harctéren gyáván viselkedtek.

a trophimoszok perioikoszok vagy külföldiek gyermekei voltak, akik spártai nevelésen mentek keresztül

a neodamódészek hoplitaként (nehézfegyverzetű gyalogos katona) való szolgálatáért felszabadított helóta volt az ókori Spártában.

a nothoszok is törvénytelen gyerekek voltak, de ők nem kaptak spártai nevelést.

A helóták az állam tulajdonában voltak. Egy-egy állami földterülethez, rendelték őket. A klarosz a rajta levő helótákkal együtt öröklődött tovább a homoiosz legidősebb fia számára, aki így lett a vezető réteg tagja. A helótákat nem lehetett szabadon adni-venni, mint a rabszolgákat, nem lehetett felszabadítani, de kölcsön lehetett őket adni. Helóták ezenkívül háztartási szolgaként is dolgoztak, egy részüket az ifjú spártaiak mellé rendelték ki felügyelő szolgaként. Kézművesek is kerültek ki közülük.

A helóták jelentették a spártai mezőgazdasági termelés gerincét, az egyelőek maguk semmilyen termelőmunkát nem végezhettek. A helótáknak termékeik fix részét, az ún. apophórát (ἀποφορά) le kellett adniuk gazdájuknak, a terméktöbbletet megtarthatták, ami mutatja jobbágyi és nem rabszolgastátusukat.

A duloszok adható-vehető rabszolgák voltak.

Megjegyzés!

Persze nem tudom én ezeket a görög szavakat mind fejből, de tudom a fontosakat. A többinek utánanézek, mikor ilyen, vagy hasonló dolgokat írok. Esetenként a forrásanyagból átveszek részeket. Olyannak szánom ezeket a bejegyzéseket, mint a saját jegyzeteim egy-egy témáról.

No, de térjünk vissza Spártához.

A fiúkat hét éves koruktól húsz éves korukig az állam nevelte, és igen kemény kiképzést kaptak. Kiváló, edzett katonákat neveltek belőlük, akiknek a céljuk a dicső halál volt.

Mi volt Spártában? Demokrácia? Diktatúra?

Is-is!

Az egyenlők számára demokrácia volt, mindenki más számára diktatúra. Sőt más, más réteg számára más, más volt a diktatúra foka.

Mi a különbség aközt, hogy valaki, ki van zárva abból, a társadalomban elfoglalt helye miatt, hogy állami tisztséget töltsön be, vagy nem kaphat trafik bérleti jogot, mert nem szimpatizál az uralkodó párttal. Teoretikusan semmi. Ez is korlátozza az emberi szabadságot, az is.

Most, hazánkban vita folyik arról, hogy még demokrácia van, vagy már diktatúra. Marhaság! Kinek a számára?

Az 50-es években a kép tisztább volt.

Az államforma is diktatúra volt. Proletárdiktatúra. A többség úralma a kisebbség felett.

Persze a proletár számára sem volt demokrácia. Az országot a szólamok szintjén, a PÁRT, a „munkásosztály élcsapata” vezette.

És ott demokrácia volt? Egy frászt!

A hivatalos ideológia szerint, ahol az ellenséget szétverték, ott az befurakodik a párt soraiba.

Figyelem! Mi magyarok vagyunk a magunk ellenségei. A saját értelmiségünk, polgárságunk. És persze harc folyt, osztályharc.

A valódi hatalom egy igen szűk csoport kezébe került, aki kívül volt annak a diktatúra jutott. Szinte mindenhez valami engedély, vagy igazolás volt szükséges.

Vajon a központi bizottság szabad volt? NEM! Az ország függetlensége erősen korlátozott volt, és erre nap, mint nap emlékeztetett mindenkit az a tény, hogy idegen csapatok állomásoztak itt.

A diktatúra viszont, egy határig önfenntartó. Vigyázol, hogy mit mondasz, mit csinálsz, kerülöd a bajt. Lenyeled a véleményed, még a gyereked előtt sem mondod, hogy nehogy elmondja.

A diktatúra, finom, szinte elszakíthatatlan hálója befon mindent.

Álljon itt az a vers, melynek minden szava igaz – volt, és csak remélem, hogy nem lesz megint valóság.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

  

Hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,

nemcsak az éjszakában

kiáltó őr szavában,

ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten

lobogó vádbeszédben,

beismerésben,

rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös

ítéletében: bűnös!

ott zsarnokság van

nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,

„tűz!”-ben, a dobolásban,

s abban, ahogy a hullát

gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon

félignyílt ajtón

ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan

pisszt jelző ujjban,

ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban

s e rácsban már szótlan

vergődő jajsikolyban,

a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van

nemcsak a talpraálltan

harsogott éljenekben,

hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak az ernyedetlen

tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,

épp oly hazug-harsányan

zengő szoborkövekben,

színekben, képteremben,

külön minden keretben,

már az ecsetben;

nemcsak az éjben halkan

sikló gépkocsizajban

s abban,

megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van

jelenvalóan

mindenekben,

ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van

az óvodákban,

az apai tanácsban,

az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek

idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,

nemcsak a könyvsorokban

szögesdrótnál jobban

butító szólamokban;

az ott van

a búcsúcsókban,

ahogy így szól a hitves:

mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan

ismételt hogy-vagy-okban,

a hirtelen puhábban

szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak

szerelmed arca megfagy,

mert ott van

a légyottban,

nemcsak a vallatásban,

ott van a vallomásban,

az édes szó-mámorban,

mint légy a borban,

mert álmaidban

sem vagy magadban,

ott van a nászi ágyban,

előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,

mi egyszer már övé lett;

vele hevertél,

ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,

az ott van az orrban, szájban,

hidegben és homályban,

szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,

s bedől a dögszag,

mintha a házban

valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,

ő, a zsarnokság kérdez,

képzeletedben

se vagy független,

fönt a Tejút is már más:

határsáv, hol fény pásztáz,

aknamező; a csillag:

kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:

egyetlen munkatábor;

mert zsarnokság szól

lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,

a prédikációból,

templom, parlament, kínpad:

megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,

mind az tekint rád;

mint a betegség,

veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,

rab vagy, rab, erre kattog;

hegyen és tenger mellett

be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van

minden váratlan

zörejben, fényben,

a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,

e bilincs-unalomban,

a zápor-zuhogásban,

az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren

bezáró hóesésben;

az néz rád

kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,

ott van a holnapodban,

gondolatodban,

minden mozdulatodban;

mint víz a medret,

követed és teremted;

kémlelődsz ki e körből?

ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,

fogoly vagy s egyben foglár;

dohányod zamatába,

ruháid anyagába,

beivódik, evődik

velődig;

eszmélnél, de eszme

csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,

mit ő eléd varázsolt,

s már körbe lángol

erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,

el nem tiportad;

s így rád is ő vigyáz már,

gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,

hús és kenyér mi,

mi szeretni, kívánni,

karod kitárni,

bilincseit a szolga

maga így gyártja s hordja;

ha eszel, őt növeszted,

gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,

így járunk vaksötétben,

s feszengünk kamarában,

akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,

minden hiában,

a dal is, az ilyen hű,

akármilyen mű,

mert ott áll

eleve sírodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál.

(1950)