A forradalom megeszi saját gyermekeit.

A girondisták az eddigi sikerekkel már elégedettek voltak, de az európai egyensúly felborulásától tartó Nagy-Britannia megszervezte az első franciaellenes koalíciót a Habsburg Birodalom, Poroszország, Spanyolország, Hollandia és Portugália részvételével. A megrendülő hatalmú girondistákat puccsszerűen megbuktatták a jakobinusok (1793. június 2.), akik a június végére elkészült, demokratikus köztársasági alkotmányt félredobva diktatórikus eszközökkel kormányoztak. Robespierre mellett a jakobinusok híres vezetői Danton, Marat és Saint-Just voltak.

A jakobinusok rendkívül kemény diktatúrát vezettek be (1793. június – 1794. július). Semmibe véve az emberi és polgári jogokat, kíméletlen terrort alkalmaztak. Letartóztatták és tömegével küldték vérpadra a forradalom valós és vélt ellenségeit, valamint minden rendű és rangú politikai ellenfelüket is. Így a sok ezer életet kioltó véres jakobinus diktatúrával biztosították a belső rendet és szilárdították meg hatalmukat. Diktatórikus módon láttak hozzá a gazdasági nehézségek megoldásához is.

A jakobinusok  az általános hadkötelezettség kihirdetésével hatalmasra duzzasztották a hadsereget. 1793 őszén már a jakobinusok uralták Franciaországot, de ennek ára több százezer bebörtönzött volt. 1793 októberében valamennyi girondit   halálra ítélték és lefejeztették.

A francia forradalom idején 40 000 embert küldtek nyaktiló alá, 200 000-et lőttek agyon, és 500 000-et zártak börtönbe.

1794-ben  belső tisztogatás indult a jakobinus táboron belül (Danton és Desmoulins,  is ekkor került nyaktiló alá).

Erről írt Madách az ember tragédiájában.  Danton Robespierre-hez: „De ím, ezennel felszólítalak, Hogy három hó alatt kövess ez úton.”

 Valójában Danton bátran viselkedett, a bírákkal éreztette megvetését és a halálos ítélet kihirdetése után így kiáltott fel: „Néhány gyáva haramiának áldoznak fel bennünket, de nem sokáig fogják győzelmük gyümölcsét élvezni. Magam után vonszolom majd Robespierre-t. A gyávát! Csakis én tudtam volna őt megmenteni”. Miközben a vérpadra vitték,a kordén zötykölődő Danton Robespierre házánál ezt kiáltotta: „Követni fogsz ezen az úton!” Amikor a nyaktilóhoz vitték, a tapsoló tömeget így utasította rendre: „Hallgass, háládatlan tömeg!” A hóhérnak pedig ezt mondotta: „Elég egy szíj is, a másikat tedd el Robespierre részére!”

Nemsokára Robespierre és támogatóinak hatalma is megdőlt: a Konvent 1794. július 27-én megbuktatta és hamarosan kivégeztette őket. Főleg a jakobinus diktatúra nyomán a forradalom legtöbb vezetője halott volt addigra és tömegek kezdték követelni, hogy vessenek véget az erőszaknak. Visszafogták a terrort, új alkotmány kidolgozásába kezdtek.

1795-ben ennek alapján megalakult a girondi szellemiségű Direktórium.

1799. november 9. elkövetett államcsínnyel végül Bonaparte Napóleon tábornok ragadta magához a hatalmat, és a Köztársaság Első Konzuljává kiáltatta ki magát.

Mindig úgy gondolok a forradalomra, és valójában minden forradalomra, mint egy ingára. Amikor a társadalom békében van, az inga áll. Amikor valamilyen feszültség keletkezik, az inga kitér egy irányba. Okos vezetés a kitérés első jelére levezeti a feszültséget, és az inga visszatér eredeti pozíciójába.

Tartós feszültség esetén az inga jelentősen kitér. Innem nem tud probléma mentesen középre állni, hanem egyre gyorsuló ütemben áthalad az optimális helyzeten, és kitér az ellenkező irányba.

Itt is ez történt. A Bourbonok nem reagáltak időben a polgárság igényére. amikor elkezdődött a változás, az gyorsuló ütemben történt, és egészen szélsőségesen kitért a másik irányba. Szélső jobból, szélső balra.

A politikai irányzatok ilyen elnevezése a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quo-t) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime elvetői.

Sok mindent köszönhetünk a felvilágosodásnak. Ezek a dolgok valószínűleg a forradalom nélkül is megvalósultak volna. Viszont a hatalmas terror rengeteg kárt okozott.

Egyet emelnék ki, pusztán vegyészeti összefüggése miatt.

Lavoisier híres francia fizikus és kémikus, munkáinak alapján az akadémia tagjai közé választották. A nemzetgyűlésen is részt vett mint képviselő, számos bizottságnak tagja volt; e működésében is a legnagyobb lelkiismeretesség és igazságszeretet jellemzik, mindig csak az állam javát tartotta szem előtt. Beválasztották az új mérték- és súlyrendszert megállapító bizottságban is ( a métert, és a mai súly, és térfogat rendszert is a forradalomnak köszönhetjük); egy ügyesen kigondolt szerkezet segítségével ő határozta meg a különböző mérővesszők kiterjedési koefficiensét. Ő fedezte fel az anyagmegmaradás törvényét. Később perbe fogták, és kivégezték.

Napóleon színrelépésével az inga elindult jobbra.

Ez egészen addig tartott, míg Oroszországot meg nem támadta.

Létre akarta hozni az európai uniót, persze saját uralma, és francia irányítás alatt.

Az oroszok egyik vereséget a másik után szenvedték el. I. Sándor cár Kutuzovot nevezte ki főparancsnoknak. Az egyébként egyik szemét elvesztett tábornok, biztos tudott Fabiuszról. Visszavonult, felégette az elvesztett területeket, közben rendezte a korábban szétzilálódott orosz sereget.

Borogyinónál ütköztek meg, és nem nyert Napóleon, de Kutuzov tovább vonult vissza. Feladták Moszkvát is, de előbb felgyújtották a várost. A haditanácsban Kutuzov így érvelt: Moszkva elestével még nem veszett el Oroszország, de a hadsereg elvesztésével igen. Sikerült megőriznie csapatainak harckészségét, a franciáknak viszont — főleg az utánpótlás hiánya miatt — meg kellett hátrálniuk.

A franciák nem találtak elegendő élelmet, mozgásukat pedig az orosz rajtaütések mellett a partizánok tevékenysége is nehezítette, így a visszavonulás fejveszett menekülésbe torkollt. Ehhez hozzájárult a korán jött, kemény fagy is. Kutuzov több, kisebb-nagyobb ütközetben mért vereséget a hátráló franciákra, ám döntő összecsapást továbbra sem vállalt.

Az Oroszországra támadó francia hadseregből decemberre csak kb. 20–40 000 ember tudott hazavergődni (a 600 000-ből). Napóleon ekkor már — katonáit hátrahagyva — Párizs felé tartott. 1813 elején Kutuzov folytatta a franciák üldözését Lengyel- és Poroszországban, eközben érte a halál. Koporsóját másfél hónapon át vitték Szentpétervárra, de a város előtt öt versztával a nép kifogta a lovakat, és a koporsót vállukon vitték a Kazanyi Székesegyházba, ahol ünnepélyesen eltemették.

Talán Napóleon nem tudta, hogy a történelem az élet tanítómestere, vagy azt hitte, felette áll a történelemnek. Ő írja, és nem a történelmi szükségszerűség.

Jó 127 évvel később volt más, aki valószínűleg ugyanezt hitte. Szintén eljutott Moszkváig, szintén felégettek előtte mindent, és szintén vesztett.

Nem számolt a történelmi szükségszerűséggel.

Erről szólnék, a szükségszerűségről, legközelebb.