Sóval, vagy
cukorral?
Tamato Land
(TL) az ENSZ 195 tagállama. A Karib tengeri szigetállam, köztársaság, és a
demokratikus nézeteket vallja magáénak.
A már több
mint 150 éves demokrácia úgy látszik két dolog kivételével azonos nézetre hozta
a lakosokat. Az egyik, amiben kibékíthetetlen ellentét van a lakosok közt, hogy
a legfőbb nemzeti eledelt, a paradicsomlevest sósan, vagy cukrosan kell enni. A
cukor párt (CP) természetesen ragaszkodik a cukorhoz, bár abban toleráns, hogy
répa, vagy nádcukor, és finomított, vagy nem. A Só párt (SP) mereven
elutasított, minden féle édesítő szert. Ez volt a helyzet 100 éve.
A másik,
amiben állandó vita van, a gyerekek utáni állami támogatás. A CP véleménye,
hogy minden gyerek egyforma összeget kapjon, függetlenül attól, hogy hányadik,
mennyit keresnek a szülei, csonka családban van, vagy sem. Ezt a juttatást
családi pótléknak nevezték el.
A SP
szerint, nem kell a családi pótlék, hanem a szülők jövedelméből fizetett adót
vissza kell fizetni a szülőknek. Ezt adó-visszatérítésnek nevezték.
Ez az utóbbi
probléma újabb, mint a só-cukorkérdés. Éppen 100 évvel ezelőtt, mikor a 4
évente esedékes parlamenti választásokon úgy nézett ki, hogy az SP nyer, a CP
kitalálta, hogy kellene valami ígéret, ami a választókat átcsábítja. Ezért
kitalálták a családi pótlékot (CSP).
Egészen
addig nem volt a gyerekek miatt semmi juttatás. Azt vallották a polgárok, hogy
gyereket vállalni öröm, és mindenki tartsa el a gyerekét.
A CP
megígérte a családi pótlékot, minden gyerek után, havonta 1000 petákot. Arról
hallgatott, hogy a pénz honnan lesz.
A szavazók
bekapták a horgot, és fölényesen nyert a választáson a CP.
Az SP
vezetője, elnöke, gratulált az ellenfél győzelméhez, és lemondott. Lemondásában
utalt arra, hogy a CSP szociálisan érzéketlen, mert a gazdagoknak is ad, pedig
nekik nincs rá szükségük, és egyébként is egy gyerek esetén indokolatlan a
juttatás, inkább a gyerekteleneket kellene megadóztatni.
A keresők
nagy részét csalódás érte, mert a CSP fedezetére megemelték az adót, és mert
viszonylag nagy volt a munkanélküliség, és pont a munkanélküliek közt volt
nagyobb a gyerek létszám, az adó emelkedése több volt, mint a kapott CSP.
A CP
népszerűsége rohamosan csökkent.
Két év után
korrigáltak a dolgokon, és az első gyerek utáni pótlékot megszüntették,
csökkentették az adót.
Az SP új
elnöke, az egyébként széthúzó pártot összefogta. Zárt a párt. Megszűntek az
egyes frakciók közti viták. A két legnagyobb frakció, a bors, és a bazsalikom
megszüntette a nyilvános, egymást lejárató vitákat. Sőt a bors frakció vezetője
kijelentette, hogy nem ítélhető el az, aki a levest bazsalikomosan szereti. Még
azon a héten a bazsalikomos frakció vezetője nyilvánosan evett a borsos
levesből, és utána Bloody Maryt ivott.
A következő
parlamenti választások előtt kiszivárgott, hogy szűk körben azt mondta az SP
elnöke „olyan szegények nem lehetünk, hogy ígérni ne tudjunk.”
Rövid, de
annál hevesebb választási kampány jött. Minden sarkon ingyen levest osztottak.
A CP elhíresztelte, ha az SP nyer, megszüntetik a CSP-t.
Úgy
látszott, ismét nyernek, de két héttel a választások előtt tromfolt az SP.
Kijelentették, hogy a CSP-t változatlanul megtartják, sőt mindenki a gyerekek
számától függően, az adójából visszatérítést kap.
Elsöprő
győzelmet arattak. Bevezették az adó visszatérítést (AV).
A CP
vezetője, főtitkára, gratulált a győzelemhez, de nem mondott le, mert, mint
mondta az ígéret racionálisan teljesíthetetlen, és megosztja a társadalmat
azokra, akik kapnak, és azokra, akik nem kapnak AV-t. Idézte az SP korábbi
elnökét, aki szociális érzéketlenséggel vádolta őket, és felhívta a választók
figyelmét arra, hogy, aki többet keres, többet kap vissza.
A CP-n belül
kialakult egy csoport, mely azzal támadta a SP-t hogy a bors import, és aki azt
létesíti előnyben az a külföldi cégek bérence. Válaszul az SP felhívta a
figyelmet arra, hogy TL nem állít elő csak nádcukrot, minden répacukor import.
Erre kivált
a CP-ből a Nemzeti Nádcukor Párt.(NNP). Rövid idő múlva a nemzeti zászló kék
színében készült egyenruhában masíroztak az importot fogadó kikötőkben.
A következő
választáson a CP nyert. Ügyes munkával kellő gyűlöletet keltett a kő gazdagok
ellen. Programjában a CSP fejlesztését, és az AV megtartását ígérte.
Hozzátette, hogy ez nem vonatkozik az igazán gazdagokra, akik az import
hasznából élősködnek a szegények kárára.
Csak két
dolgot nem mondtak meg, mit jelent a továbbfejlesztés, és ki a gazdag?
A szavazatok
60%-val nyertek.
Rövid idő
múlva minden középületen hétköznap is lengett a nemzeti tetrakolor négysávos
zászlaja, Aluk kék, a tengert szimbolizálva, felette barna, a sziget
jelképének, feljebb zöld, a paradicsom növényt szimbolizálva, legfelül a piros,
a bogyó színe.
Többen
elkezdték hordani a nemzeti színeket a ruhájukon hétköznap is. Elterjedt, hogy
nagy leépítések lesznek, és, aki borssal eszi a levest, azt kirúgják.
Valójában
szép lassan kitört a gazdasági válság.
Kevesebb
répacukor, bors kellett. Néhány import cég bezárt. A NNP egyenruhásai többször
megakadályozták, hogy a műtrágya szállítmányok kirakodásra kerüljenek. A
rendőrség, meg nem lépett fel, mert „Ők is cukorral szeretik, a mi kutyánk
kölykei.”
Megszűntek a
műtrágyaszállítások, mert a cégek befuccsoltak. Még egy ideig jöttek az export
paradicsomért, de, mert a fuvar így, hogy ide a hajók üresen jöttek,
megdrágult, a piac nagy részét a szomszéd államok elhappolták.
És ekkor
jött a baj. A termés súlyos kalcium hiány tüneteit mutatta. Az export meghiúsult,
a cégek nagy része tönkre ment, vagy nagy leépítések árán maradt lábon.
Komoly
munkanélküliség lett.
Közelgett a
választás. Ha jól számolom, akkor a CSP bevezetése óta a negyedik.
Ezzel
folytatom legközelebb.