Mit csinál ma Anton Antonovics?

Mielőtt a fenti kérdésre megpróbálnánk válaszolni, beszéljünk az anyag szerkezetéről.

Filozófiai értelemben az anyag az a valami, ami az érzékelhető és a szüntelenül változó világ változásainak alapját hordozza.

Anyag vesz minket körül, és mi magunk is anyagból vagyunk. Az anyag létét érzékszerveinkkel érzékeljük. Azokat az anyagokat, melyeknek a vizsgálat körülményei közt van saját tárfogata, és alakja, szilárd halmazállapotúaknak nevezzük. Akkor, ha csak saját térfogata van, de az alakja mindig a tároló edény alakját veszi fel, folyadékról beszélünk.  A gázoknak nincs sem önálló térfogata, sem alakja.

Már az ókori görögök felvetették a kérdést, miből áll az anyag. Mivel a különböző anyagokat földből, levegőből, vízből, és tűzzel állították elő, ezért azt gondolták, hogy minden anyag ebből a négy elemből áll.

Voltak, akik abból indultak ki, hogy, ha veszek egyfajta anyagot, és elfelezem, mindkét félnek azonos a tulajdonsága. Ha ezt a metódust sokáig folytatom, akkor el kell jutnom egy olyan méretig, ahol már az anyagnak egyetlen építőköve van, és ezt az atomosz görög szó alapján, mely  oszthatatlant jelent, atomnak nevezték el.

Ma már tudjuk, hogy az atomok is tovább bonthatók, de akkor a kapott részek tulajdonságai, már nem azonosak a kiindulási anyagokéval.

Később azt is felfedezték, hogy egyes anyagok két, vagy több agyagból állíthatók elő, vagy azokra bonthatók fel. Ezeket molekuláknak nevezték el.

Azokat az anyagokat, melyek kémiai folyamatokkal nem bonthatók fel más tulajdonságú anyagokra, elemeknek nevezték el.

Akkor, még senki nem látott egyetlen atomot, de úgy kellett rá gondolni, hogy van valamilyen alakja, ezért azt tételezték fel, hogy apró golyók az atomok, és egymáshoz ragadt golyók a molekulák.

A mi mostani érvelésünk szempontjából ez egy jól használható, egyszerűsített modell.

Van, hogy egy következmény több premissza igénybevételével vonható le. Ezeket a premisszákat egy vonallal fogom elválasztani egymástól a jobb áttekinthetőség érdekében.

Az anyagi részecskék tulajdonsága, hogy állandóan mozognak. Minél melegebb egy anyag annál nagyobb az alkotó részecskéinek a mozgása. Melegítés hatására a részecskék sebessége növekszik.

Szilárd testek esetén a részecskék a tér egy kijelölt pontja körül kistágasságú rezgőmozgást végeznek.  Mivel onnan nem távoznak el, ezért állandó a térfogata, és az alakja a szilárd anyagoknak.

Akkor, amikor egy szilárd testet melegítünk, a bevitt hőenergia átalakul a részecskék mozgási energiájává, és, ha az elég nagy, akkor el tudnak szökni a tér, számukra kijelölt pontjától. a szilárd test megolvad. A folyadék melegítése során, ha az anyagra jellemző hőmérsékletet meghaladjuk, akkor a részecskék mozgási energiája le tudja győzni a köztük lévő vonzást, gáznemű halmazállapotba kerülnek. Itt már sem az alakjuk, sem a térfogatuk nem állandó.

Vegyünk egy képzeletbeli dobozt, amiben gáz van. Mit történik a belsejében? Apró golyócskák őrült módon rohangálnak, egymásnak, és az edény falának ütköznek. Minden ütközés nyomja az edény falát.

Avogadro olasz tudós meghatározta, hogy, ha ebben a dobozban annyi gramm gáz van, mint amennyi az anyag molekulasúlya, akkor 6,022·10 a 23-on darab részecske van. Ez örült nagy szám a hatos után még 23 számjegy.

Mi történik, ha a doboz méretét a felére csökkentem úgy, hogy közben a hőmérséklete állandó marad, és az anyag mennyisége sem változik?

 A doboz falára a gáz kétszeres nyomást fog gyakorolni, hiszen ahhoz, hogy egy részecske a falba ütközzön, fele annyi utat kell megtennie, tehát az ütközések száma a duplájára nő.

Vegyünk egyetlen részecskét, nevezzük el Anton Antonovicsnak.  Nem tudom megmondani, hogy hol lesz egy óra múlva. Azt azonban tudom, hogy ha kisebb térfogatba szorítom kétszeres nyomást fog kifejteni.

Ezt azért tudom megtenni, mert biliárdnyi olyan részecske van, mint a mi Antonunk, és egyformán viselkednek.

Tudom, hogy sok Antonovicsnak mi a reakciója a körülmények változására, de nem tudom, hogy mi a pontos mozgása egyetlen részecskének.

Ahhoz azonban, hogy a hús, vér Anton Antonovics mozgását előre lássuk, többet kell tudnunk róla.

Anton tengerész tüzér, végig szolgálta az első világháborút, ma a Julianus naptár szerint 1917 október 25.-e hajnal van. Éppen a reggelijét eszi az Auróra cirkálón.

Mi persze tudjuk, hogy nemsokára lőni fogja a téli palotát.

Mi lett volna, ha Anton az előző este jól bevodkázott volna, és mámorát aludná éppen ki. Elmaradt volna a Nagy Októberi Szocialista Forradalom?

Egy csudát, jött volna helyette Pável, vagy Szergej, esetleg Vologya.

A forradalom szükségszerű volt, az, hogy az ágyút ki kezelte, csak a véletlenen múlt.

A történelmi folyamatok szükségszerűen vezettek a forradalomhoz. Előre meg lehettet volna mondani, mint azt, hogy mi lesz, ha az edény térfogatát csökkentem.

Viszont sem a tüzér, sem a részecske Anton pontos sorsát nem lehet előre megjósolni.

Én azt vallom, hogy nem a nagy történelmi alakok írják a történelmet, ők csak végbeviszik azt, amit a társadalmi, gazdasági folyamatok a változásnak meghatároznak.

Egyetlen ember viselkedését nem lehet előre látni, de hasonló emberek nagy csoportjának a viselkedése előre megjósolható.

Nos, ennyit a történelemről. Kellene egy kicsit beszélnünk fajunk sikerének okáról. De azt legközzeleb.