A Ti 99/4a-tól a Prog.hu-ig.

 Az első számítógépemet 1982-ben New Jerseyben vettem. Egy Texas Ti 99/4a volt. Ezt a típust akkor se nagyon ismerték itthon. Jobb volt, mint bármelyik akkor kapható masina. Jobb, mint az egyébként zseniális Zx-spektrum, melyet az első 100$ alatti gépnek is mondanak, és jobb, mint az akkor divatos Commodore 64.  Ha valakit érdekel, és lusta utána nézni szívesen leírom a tapasztalataimat, de most valójában nem ez a téma. Most csak annyit, hogy a Commodore 64-nek 64 kb. volt a teljes memóriája, fele video, fele háttér. A texasnak is, de ők csak 32 kb.-nak hívták a gépet. Teljesen korrektül. Alul is maradtak a versenyben a 16 bites processzorukkal a 8 bitessel szemben.

Spektrumom soha nem volt, viszont a Commodore több gépével is, és később több különböző Atarival is rendelkeztem.

Szóval megvettem az első gépemet, hazahoztam, a vámon elvették, hogy kell egy Nemzeti Banki engedély. Hiába lobogtattam a számlát száz dollár és ötven centről. Hiába volt ott a hivatalos papír, hogy ekkora marha nagy összeggel legálisan rendelkeztem, Írhattam a banknak.

Majdnem három hónappal később megkaptam a masinát. Esténként, amikor a család lefeküdt, bekapcsoltam a Color Star tévénket, rákötöttem a Texast, és néztem a színes tévén fekete, fehérben az NTSC szabványú képet.

Zseniális könyvet adtak hozzá az akkor minden gépbe beépített Basic nyelv használatáról. Igaz mindegyik más nyelvjárást beszélt, de az alapok azonosak voltak.

Az akkor, még a mainál is gyengébb angoltudásommal hasaltam a szőnyegen, és programoztam.

Az első program, amit írtam egy angol szótanitó  program volt. Ma sem írnám meg máshogy. Remekül működött, a fiatalabb lányom azzal tanulta az angol alapjait. Angol tanár lett belőle. J

Úgy voltam én a számítástechnikával, mint hegymászó a heggyel. Kihívás volt, birtokba kellett venni.

Azonban több mint 10 éven keresztül csak hobbi maradt. Közben megszületett a PC, később nekem is lett, de már a 286-os Windows 3.11 operációs rendszerrel.

Amikor megalapítottuk családi cégünket, mindkét PC-nket bevittük a cégbe. Valójában írógép funkciót láttak el.

Igen ám, de reggelente a vidékről jött vevők hosszú, türelmetlen sorban várakoztak. Nem azért mert olyan sokan voltak, hanem mert a kiszolgálás, szállító levél, számla, pénztárbizonylat írása nagyon lassú volt. A raktárkészlet nyilvántartás bizonytalan, és az áfa bevallás elkészítése egy horror volt.

Ekkoriban vette meg az ACCESS programot az Microsoft, és kihozta az Access 2.0-t.

Olvastam róla ismertetést, láttam, hogy programozható Basic-ben.

Húrrá, gondoltam, az a számítástechnikai anyanyelvem. Megvettem. Persze az ACCESS VBA nyelve, és az én „anyanyelvem” szinte köszönő viszonyban sem voltak.

Tehát, amikor a család nyugovóra tért, PC ON, ACCESS RUN.

Elkezdett épülni egy mára szerverről, hálózatos módban, sok felhasználóval, különféle jogosultsági szinteket kezelő céges adatbázis, és vállalatirányítási rendszer.

Az újabb, és újabb feladatok megoldásához sokat keresgéltem infót a hálón, és többször a Prog.hu adta meg a megoldást. ( http://forum.prog.hu/tudastar/?ndid=2010 ). Mígnem egyszer nem találtam meg, amit kerestem, pedig hetekig kutattam. Ezért regisztráltam a programozói fórumra, és leírtam a problémámat. Jöttek is javaslatok, de nem voltak jók. Végül én találtam meg a kérdésemre a választ, de egy a problémát megkerülőt fogadtam el. Le is írtam a saját választ is, mire az elfogadott válasz adója azt mondta, hogy a megoldásom nem szépség, inkább citrom díjas.

Ha nem ezt a megjegyzést kapom, talán el is felejtem a Prog.hu-t, de nagyon bántotta az önérzetemet, és bekapcsolódtam azoknak a munkájába, akik a felvetett problémákra igyekeznek megoldást javasolni.

Ezen a fórumon a moderátor eldönti, hogy milyen nehéz a probléma, hány pontot ér a max. 50-ből a megoldás. A kérdező eldönti, hogy kinek a megoldását fogadja el.

A program nyelvenként nyilvántartott pontok számától függően rangot kapsz.  A legmagasabb a nagymester. Azaz egy személy van, aki, javaslatomra a Mágus címet kapta meg. Micu, aki, persze valódi nevén, Excelhez könyvet is írt, számítástechnikát tanít, és van egy programozó cége. Micu az ACCESS-ben torony magasan vezeti a mezőnyt, én csak az ötödik vagyok mester címmel. Nemrég még bosszantott a dolog, de végül is nem tudok mindent az ACCESS-ről. A valós tudásomat ez a hely jól jelöli.

Nem sok pont hiányzik a nagymesterséghez, de nem ambicionálom. Időnként megnézem a megoldatlan problémákat, és igyekszem megoldani. Ha jön a pont, jön, ha nem, nem.

Itt az emberek ingyen (pontért) segítenek másoknak. A moderátor közülünk való, sőt maga is beszáll a válaszadásba.

Árnyék, a moderátor a pontokban közvetlen előttem van. Soha nem éreztem, hogy, ha én adom a megoldást lepontozná. Nem basáskodik felettem, de senki felett sem, ha valamelyik javaslatáról negatív vélemény mondunk.

Persze itt is vannak renitensek, meg biztos van szabályzat is.

Egészen biztos, hogy el is olvastam a feltételeket, de egyetlen sorára sem emlékszem. Biztos elolvastam még az apró betűket is, és a hivatkozásokat is, mert megtanultam, hogy ezt MINDIG MEG KELL TENNI!!!!

Jól érzem a fórumon magam. Olyan nekem, mint egy klub. Van egy kényelmes fotelom, ha hónapokig nem, ülök bele, akkor is megvan.

Mostanában ritkábban, de szoktam kapni privát levelet, ha valakinek átfogóbb segítségre van szüksége. Segítek. Tudom nekem is segítenének, ha szükségem lenne rá. De szerencsére nincs.

Ilyen előzmények után regisztráltam az Index fórumára.

Volt egy sémám. Kellemes tapasztalataim voltak a programozói fórumon. Aztán BUMMM!

Valami más várt.

Most már több, mint 800 szónál tartok, és nem nagyon akarok 1000 szónál többet írni egyszerre, és az Index nem fér bele 200 szóba, de 2000-be sem, ezért abba legközelebb kezdek bele, mindazok számára, akik rászánják az időt az én kissé terjengős, ráérős történeteimre.