A gyorsuló idő.

Az idő relatív, és gyorsul. Nem kell aggódni, nem török Einsteini babérokra, nem fizikai fejtegetés következik, hanem csak elgondolkozom egy kicsit az öregedésről.

Nyáron lépek a 75. évembe. 30 évesen voltam fizikai teljesítőképességem csúcsán, 40 évesen a munkabírásom volt csúcson, 50 évesen a pályafutásom, 60 évesen a tettvágyam, és azzal hitegetem magam, hogy most a bölcsességem.

Persze észreveszem magamon a fizikai, és szellemi leépülés jeleit. A fizikai is zavaró. Már nem tudom felemelni, kinyitni, meghúzni, utolérni, de ehhez azért alkalmazkodik az ember. A változás késleltetése is járható út. A szemeimben már műanyag lencse van, szedem a proenzit, hogy a térd ízületeim kevésbé fájjanak. Karbantartom a magas vérnyomásom, csökkentem a koleszterinemet, Nem eszem kenyeret, hagymával, szalonnával. Mondom, lehet alkalmazkodni, de a szellemi dolgok nem egészen ilyenek.

Mikor is volt a szatmári béke? Hogy is hívták azt a fél szemére vak kuruc generálist? Mi a neve jelenleg Rodostónak, tudod jártunk ott, mikor is? Kinek írta Mikes a leveleit? Hogy is hívták azt a sofőrt, aki tyúkokat tartott, és tojást árult Solymáron?

Hát igen romlik az ember memóriája. Lassabban kapcsol, és azzal vigasztalja magát, hogy azért késik a válasszal, mert nagyobb adatbázisból kell kikeresnie a választ.

És arra miért nem emlékszem, hogy 5 perce hova tettem le a metszőollómat. Persze, hogy ne legyen ebből gond, van három. Az mellékes, hogy most egyiket sem találom!

Igaza volt Jókainak: „De kár megvénülni.”

Persze rohan az idő. Tegnap még taknyos 70 éves voltam, holnap már a 75.-be lépek. Mi is történt 4 év alatt?

Hát igen itt az idővel van baj.

Máskor négy hónap alatt több fontos esemény volt, mint most 4 év alatt. Az ember számára az idő múlását, mint útjelző karók, a lényeges események jelölik ki. Ha most csak annyi történt négy év alatt, mint máskor mondjuk 2 hónap alatt, akkor úgy érzed, hogy úgy múltak el az évek, mint máskor a hónapok.

DE!!

Látom felnőni a gyerekeimet, mesélhetek az unokáimnak. Meghallgatom, hogy „Nagypapa az régen volt, ma nem úgy mennek a dolgok.” Ami nekem az ifjúságom, az nekik történelem. És milyen rosszul tanítják!

Igaz, hogy elfelejtem a periódusos táblát, de nő a megismert sémák száma, ettől, talán, bölcsebb leszek.

Gondolom, ezt egy kicsit magyaráznom kell.

Vizsgálták, hogy a sakk nagymesterek gondolkozása, miben különbözik a jó sakkozókétól. Mind kettő, ha ránéz egy táblára, hasonlítja valamilyen régebbi partira. A differencia az, hogy, míg a jó sakkozó fejében néhány ezer állás van, a nagymesterekében több tízezer.  Nyílván egy problémát jobban lehet megoldani, ha több, hasonló eset vizsgálatával jársz el, mint, ha kevesebből választasz.

Ezután megvizsgáltak más foglalkozásokat, és hasonlókat tapasztaltak. A jó, és a kiváló építész, vagy kőműves gondolkodási mechanizmusa közt a különbség a sakkozókéhoz hasonlított. Hiába, no, az emberfia sémákban gondolkodik.

Élete során, amíg tanulni tud az ember, nő a séma készlete. Erre mondjuk nagyképűen, hogy élettapasztalat. Amikor meg használod, akkor bölcsességnek hívod.

Az én sémáim a Klagenfurti hadifogolytáborból (5 éves voltam), Rákosi pajtásból, az Ávósokból, akik letartóztatták apámat, a Bem téri sétákból (mikor már tudtuk, hogy apánk az ottani rab kórházban van, és legalább Ő lásson minket, ha mi gyerekek nem is láthatjuk Őt),a Múzeum körúti ablakokban tükröződő Bródy Sándor utcai géppisztoly torkolattüzekből, a Kádári konszolidációból, a harmadik köztársaság kikiáltásából, privatizációból, a fotelból végignézett romániai forradalomból, azt iker tornyok összedőléséből, energiaválságból, székház foglalásból, cigány gyilkosságokból,  ma jobban élünk, vagy rosszabbul ?kérdéséből áll.

Meg persze barátságokból, szerelmekből, gyereksírásból, hajnalig tartó baráti beszélgetésből, vagy éjjeli sétából a nagy Ő-vel. Jó kajákból, finom italokból, Frankfurtból, New Yorkból, Moszkvából, szegénységből, bőségből áll.

Érdeklődéssel figyelem az embereket. Mindig érdekeltek az emberi reakciók. Már fiatalon vezető állásba kerültem, és így emberekkel kellett dolgoznom. A jó kovács ismeri a vasat, a jó orvos a betegségeket, a jó vezetőnek az embereket kell ismernie. Én törekedtem rá, hogy sikerüljön.

A közelmúltban a fórumokon szereztem néhány tapasztalatot. A következőkben ebből fogok néhányat megemlíteni. Itt-ott, szándékom szerint, rámutatnék arra, hogy egy esemény, ha kicsit is elvonatkoztatsz tőle, hogy válhat sémává. Hogy tudod később felhasználhatóvá, tapasztalattá, bölcsességé tenni.

Nem fogom a témát, egymást követő részekben feldolgozni. Ez egy blog. Ha más aktuális, más foglalkoztat, vagy egy hozzászólás eltérít más témára, akkor azt fogom leírni.

Mára ennyi.  Még 700 szó sincs, de erről elég ennyi.