Mondj mesét a gyerekeidnek!

Mondj mesét a gyerekeidnek, unokáidnak. Azokat a sémákat, melyek mentén az életben eligazodsz, megszerezheted tapasztalat útján, ha már tudsz olvasni, olvasás útján. Ma már a video, film, a színház is hozzásegíthet, de gyerekkorban a mese a legfontosabb. Ne olvasd, meséld fejből. A legjobb, ha magad találod ki. A sárkány, mint tudjuk legalább háromfejű, az igazán gonosz tizenhárom. Az egyfejű, elfajzott korcs, pláne, ha nem tűzet okád, hanem a virágot, és a lepkét szereti. Ezért zseniális Süsü, mert azt tanítja, hogy mindenkit a saját értékei alapján ítélj meg, és ne előítéletek alapján.  Minden velünk élő unokámnak, gyerekemnek volt saját meséje. Olyan világ, hősök, akik csak neki teremtettek.

A mese fontos, fájdalommentesen mutat meg sémákat. A jó mese segít eligazodni az életben. Meg kell mondanom, hogy teljesen váratlanul ért az Indás moderátorok brutalitása. Nem rendelkeztem ilyen sémával. Persze a brutalitást, azt jóval korábban tapasztaltam. Mint mondani szoktam, volt gyerekszobám, csak átjárt rajta a Déli pályaudvar. Tudom, hogy az nevet utoljára, aki először üt, legalábbis többnyire.

Mégis elhatároztam, hogy bebizonyítom, alkalmatlanok a feladatra.

Ezért született az alábbi hozzászólás egy új regisztráció után: (Kék a hozzászólás, zöld a mostani megjegyzésem, magyarázatom.)

Ma megteremtettem Alfred Doolittle-t. Pontosabban megidéztem a My Fair Lady, iszákos, csatornatisztító szereplőjét, aki mikor kijózanodott, jómódú lett sajátos filozófiájának hirdetése révén.

Persze élek a fórum nyújtotta lehetőségekkel, és én, mint valós személy máris elhatárolódom tőlem, mint nicktől. Sőt, mint egyéb nickek is elhatárolódom magamtól.

Kihangsúlyoztam, hogy a hozzászólás egy nick műve, szerepjáték, úgy, ahogy azt a moderátorok által támogatott Wágner uras szöveg tartalmazza.

Teremtményem önálló véleménnyel, és felelőséggel rendelkezik. Persze fenntartom magamnak a jogot, hogy, ha Alfi, mert csak így gondolok rám, méltatlan elbánásba részesül, akkor akár az ENSZ-ig is elmenjek megvédeni szegényt, akinek nincs semmije, csak a nagy szája.

Ha mégis méltatlan elbánásban részesülne, élni fogok a lehetséges jogi lépésekkel.

Át is adom a szót Alfinak.

Helló, mindenkinek!

Egy ideig itt fogom rontani a levegőt. Tisztítom a csatornát, azaz a fejeket.

Régi olvasója vagyok a fórumnak, de eddig nem mertem megszólalni. Bevallom, hogy most is le kellett gurítanom egy kis itókát, hogy elöntsön a bátorság.

Örülök a két topic összevonásának. Az a mindössze 21 hozzászólást tartalmazó topic, mely 2009.03.23-án elhalt igen fontos célt tűzött ki „Javaslom, hogy akinek nem tetszik a fórum jelenlegi állapota, jelezze itt.”

Szószerinti idézet az összevont fórum alapításkori célkitűzéséből.

Akkor én belépőnek jelzek egyet. Mások mesélik, mert persze ez velem nem fordulhat elő, hogy időnként moderálják a hozzászólásukat, azaz kitörlik. Ez nagyon helyes, hulljon a férgese, csak…

Szóval a moderátor neve nincs rajta az értesítőn. Ezért aztán nehéz megtalálni azt az embert, pardon, nem ember nick.  Szóval nem tudni, hogy kinek lehet köszönetet mondani, ha hibáztunk, és éles szemmel észrevette, és kijavította.

Szerintem méltányos javaslat. Kulturált ember vállalja tetteit.

Eddig írtam meg székfoglaló beszédemet, mikor megmutattam Higginsnek. Tudjátok a vejem, azaz a professzor.

Rám nézett, és mondta, hogy nem vagyok normális, rögtön kapok egy moderálást, és örüljek, ha nem tiltanak ki az Unió összes fórumáról, mert a moderálásról nem szabad beszélni, azaz lehet, de csak moderációs fórumon. Ott is csak lábujjhegyen, és csak kisbetűkkel.

„Figyelj Henry!”, csak így szólítom, „Először is egyetlen olyan dokumentumba, melyet a regisztráláskor elolvasatnak velem, nincs erről szó, másodszor is a magyar ember egyenes jellemével nem fér össze a névtelenség. Biztos vállalják a cselekedetüket, névvel. Na jó, nick névvel. Harmadszor én nem a moderálásról beszélek, mint tevékenységről, hanem a moderálás körülményeiről. Nyilván nem a moderátor dönti el, hogy mi kerül egy gépi értesítőre, tehát ez üzemeltetési dolog, nem a moderálás folyamata.”

Itt a lehetséges ellenvetésekről elmondom, hogy miért nem állják meg a helyüket.

Mire Ő, a sok eszével, mert van nekije, aztat meg kell hagyni, azt mondta, hogy : „Azért szólj a cimboráidnak, hogy a választ úgy adják, hogy ne legyen lánctörlés áldozata.”

Hát, cimborák, és cimboranők, én szóltam.

Felhívom az esetleges hozzászólót, hogy űj téma megjelöléssel szóljon hozzá, hogy ne legyen hivatkozási alap lánctörlésre.

Persze a hozzászóló, hivatkozott, nem figyelt a figyelmeztetésre. Viszont válaszomat új hozzászólás formájában adtam, hogy a láncot elvágjam.

Nem szaporítom a szót. Minden szó moderálás áldozata lett, a nick is ugrott. Értesítés, indoklás nuku. Név, az persze nem került közlésre. Az illető hallatlan bátorsággal nem vállalta saját magát.

Újabb nicket regisztráltam, de az automatikusan törlésre került.

Tehát újabb teljes regisztráció, és jött a mese.

Mielőtt azt, és a rákövetkezőt megmutatnám, bemutatom az elkészült, de nem publikált negyediket. Ez lett volna a befejező darab. Íme:

Kaptam néhány e-mailt, melyben érdeklődnek, hogy mi a valóság, és mi a fikció a legutóbbi szösszenetemben? (Érdekes, hogy a dolgok, hogy terjednek. A bevált szokásnak megfelelően szinte azonnal törölték a hsz-t, de úgy látszik azért terjed. Lehet hogy a régi cenzoroknak volt eszük.)

Vegyük sorra:

Windsor Károly, Walesi herceg hivatalos megszólítása tényleg „Károly Fülöp Artúr György Walesi herceg”

Tényleg biogazdálkodást folytat birtokain.

Tényleg folyik magyar vér az ereiben, Rhédey Klaudia révén, aki a királynő egyik ükanyja volt.

Tényleg van birtoka Erdélyben.

Nemrég volt New Yorkban, a Carnegie Hallban egy koncert ahol előadták az Arany János szövegére írott kantátát. Ez is igaz.

A zeneszerző azt mondta: „A darab az egyik nemzetnek egy másik általi elnyomásáról szól, ami Walesben, ugyanúgy, mint Magyarországon, ellenállást váltott ki, valamint a szabadságról. A walesi bárdoknak univerzális a mondanivalója. A kantáta alapjául szolgáló ballada, amelyet Walesben kevesen ismertek, nagyon meggyőző” . Szó szerinti idézet.

Erre azt mondtam, hogy ezt mindenki láthatja a versben, de a magyarok tudnak olvasni a sorok közt is, és persze írni is.

Az 1848-as forradalmat leverték, 1849-től terror volt Magyarországon. Nem lehetett szabadon írni még 1857-ben sem, amikor a vers íródott. Történelmi tény.

A Walesi bárdok nem Eduardról, és nem az 500 bárdról szól, hanem Magyarországról, Aranyról, hősi halott barátjáról, Petőfiről, és mindazokról, akik hallgatni kényszerülnek. Szól arról is , és erről is.

 „Értették, de azt is értették, hogy ha betiltanak egy történelmi balladát, ami persze attól, hogy nem jelenik meg, még terjedni fog, elismerik, hogy róluk, a rendszerükről van szó. A cenzoroknak volt eszük, és nem az indulataik vezérelték őket.” Ez csak vélemény. Tény, hogy megjelenhetett. Mai szóval, nem moderálták ki.

A többi egy fikció, keret, hogy az ismereteket jobban fogyasztható formában lehessen átadni. Bár ahogy én Alfit ismerem, lehet, hogy tényleg baráti kapcsolatokat ápol a Windsor ház némely tagjával. :D

Korábban többeknek tetszett a Sátán Kutyája kocsma, és különösen Bögyös Betti izgatta fel a fantáziájukat.

Van egy jó, és egy rossz hírem.

A rossz, hogy a Bögyös Betti, mint a többi szereplő is e sorok írójának fantáziájában született. Ha valaki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet. Persze az is igaz, hogy az ötletet a való élet adta. Ez látható abból is, és ez a jó hír, hogy a kocsma létezik. Legalábbis létezett 43-44 évvel ezelőtt jártam benne. Igen finom barna sört ittam! Nem vizezték!

Az írások elérték céljukat. Alfi visszamegy az irodalomba, de ha szükség lesz rá, biztos megint megjelenik.

Ezután nézzük a két hozzászólást kommentek nélkül:

A minap hosszasan beszélgettem, magyar rokonainak megnézésére ideutazott A. Doolittle barátommal. A Magyar szabadság ünnepe volt a téma. Ma reggel az egyik rokona hozott egy borítékot. Elmondta, hogy hírtelen ha kellett utaznia, meg, hogy elvesztett valami belépőt, de az nem zavarja, mert rövidesen megy a cég vezetőjéhez, és kér egy újatt. Nem is értem miről beszélt.

A borítékban ez volt: „Kedves Mesékmondója van egy történetem a diktatúráról.”

Íme a történet:

Sam kocsmája a Themse meredek partján áll. Öreg, fából készült épület, eredetileg gabonaraktározásra használták. Az épület hátsó része benyúlik a folyó fölé. A padlóján csapóajtó van, és felette egy csigasor található. Régen, a dereglye alatta horgonyzott, és a csigasorral emelték fel a szállítmányt. Az épületben raktározták, és innen vitték el a malmokba.

Hasonló raktárak sorakoztak hosszan a folyó partján. Sam a szüleitől örökölte. De nagyobb hajók kezdték hordani a gabonát, a raktározás egyre rosszabb üzlet lett. Suzanne a felesége találta meg a megoldást. „Nyissunk kocsmát!” mondta.

Sam talált valahol egy kitömött kutyafejet. Valamelyik adósa adta neki, talán. Kékre festette, vitrinbe tette, és az ivó egyik legjobb helyére tette. Elterjedt a híre, hogy valójában a Sátán kutyájának a feje, annak, amelyről Sir Arthur írta híres regényét.

Akkoriban arra pucoltuk a… szóval a csatornát. Munka után fürdés, és nyomás Sátán Kutyájába. Mindenki jól érezte magát. Ettünk, ittunk, bár a sör néha meleg volt, vagy pimpós, de mindig a bögyös Betti hozta ki, és a látványa mindenért kárpótolt minket. Ha nem volt pénzünk, akkor is leülhettünk, beszélgettünk, énekeltünk, biliárdoztunk. Forgalmas hely lett. Egyes kereskedőknek ez feltűnt, és kérték Samet, hogy had tegyék ki az ivó falára a hirdetményeiket. Fizettek is érte.

A dolog remekül működött. Dőlt a lé Samhez. Suzanne kitalálta, hogy utazzanak el egy kicsit világot látni. Hova? Persze megnézni az angol korona legszebb ékkövét, Indiát.

Sam unokaöccsét, Tomot bízták meg az üzlet vezetésével.

Tom elhatározta, hogy megmutatja, hogy kell nyereségesen vezetni egy kocsmát. Azzal kezdte, hogy lecserélte Bögyös Bettit a sovány horpadt mellű Joe Whitera, persze kevesebb bérért.

Rögtön feltűnt, ha a sör nem volt jó. Márpedig többen is megesküdtek volna, hogy vizezi a sört is. A whiskyt biztos, de talán a sört is.

Néha bizony egyikünk-másikunk jól berúgott. Vannak, akik ilyenkor kötekednek. Amíg Sam vezette a boltot, ezt mindig elintéztük magunk. Hazavittük, vagy egyszerűen orrba vágtuk. A szabály egyszerű volt, hogy a magunkfajta egyszerű analfabéta is meg tudja jegyezni. „Amit fogyasztasz, ki kell fizetni, ha kötekedsz, kiraknak.”

Tom kérésére azonban senki nem reagált. „Oldja meg az vizes köcsög!” Mondták többen. Ezért aztán Tom felvett néhány bunkót, hogy a részegek szűrét kitegyék.

De a bunkók lusták voltak. Tudott, hogy a kötekedő részeg erős. Ezért már akkor, ha valaki spicces volt, kicsit hangosabban nevetett, rögtön kidobták. Kitalálták, hogy aki az ő szabályaiknak nem felel meg, az repül. Mindezt elég modortalanul adták elő, ezért el is kereszteltük őket modortalanoknak.

Igen ám, de ha a spiccest hazaküldik, és néha több napra is kitiltják, csökken a forgalom. Tom szólt, hogy fiúk mi van! Mire azt találták ki, hogy a baj az, hogy a törzsvendégek hangosan szidják a sört.

A modortalanok csináltak egy hirdetményt. Azt a címet adták neki, hogy Modus Bibendi.  Nem értettük, csak gondoltuk, hogy latinul van, pedig ők se tudtak latinul, ezért Bobhoz fordultunk, hogy ezt a nagyképű latin izét fordítsa le. Bob papnak készült, de alkoholista lett.  Lefordította. „ Akkor ihatsz, ha befogod a pofád!”

A modortalanok főnöke, szinte minden mondatát úgy kezdte: „Mi az Isten!” Elterjed róla, hogy ez nem egy fohász, vagy egy káromlás, hanem Istennek képzeli magát, és a fejedelmi többest használja. Megjegyzem a viselkedése tényleg azt a látszatot keltette, hogy ő az Isten. Rá is ragadt a név. Ő lett MI. Tudod az én nyelvemen M.I. (EmÁj).

Nos, ez az M.I. kihirdette, hogy a sörről csak a billiárd teremben lehet beszélni, és csak akkor, ha senki nem biliárdozik.

Néhányan morogtunk, de megszoktuk a Sátán Kutyáját, jó volt a társaság, és még a vizezett sört is elfogadtuk. Bementünk ezen túl a játékterembe, és persze szidtuk a sört.

Az ivóban beszélhettünk mindenről, csak a sörről nem. Rendes hangzavar is volt egyik asztaltól sokan átkiabáltak másikhoz.

Erre M.I. bevezette, hogy minden asztalnál csak meghatározott dologról lehet beszélni. Aki nem tartotta be, az OFF lett. Azaz félre lett állítva. Magyarul kidobták a pribékei. Mi meg mulyák hagytuk.

Hagytuk, mert jó volt a társaság, meleg volt, igaz a sör se volt hideg, de elfogadtuk.

Néhányan ugyan mondták, hogy ré kellene M.I.-t fektetni a csapóajtóra, kinyitni, nézzük, tud-e úszni? A baj az volt, hogy a csapóajtó fordítva nyílt, így aztán ez a dolog elmaradt.

Még mindig elég jól éreztük magunkat, bár egyesek elkezdtek három házzal arrébb a Belgához járni. A Belga délutánonként kiállt, és hívogatta a vendégeket: „Gyere be”, mondta, „Hideg a sör, forró a fogadtatás”. És mit gondoltok ki volt a pincér nő, hát persze, hogy a Bögyös Betti.

De nem mentünk, behúztuk fülünket, farkunkat, és tudomásul vettük, hogy ezentúl a sörről csak a játékteremben lehet beszélni, csak akkor, ha senki nem játszik, és csak M. I.-hez lehet szólni.

M. I. legtöbbször, ha hozzá szóltál, csak intett a pribékeinek, kidobatott, és még a korsódat is összetörette.

És mi tűrtük, pedig M.I. egy kis porba fingó, vézna, szeplős, vörös hajú ír volt. Akár melyikünk palacsintává verhette volna, de tudod, jó volt a társaság, meleg volt, és bár a sört vizezték, megszoktuk, tehát hagytuk, hogy az a mocsok terrorizáljon.

Ekkoriban csatlakozott a csapathoz 3G, azaz George Grigorjevics the Great. Sejtheted, hogy a Great jelzőt nem véletlenül kapta. Majd 7 láb magas volt. Akkora volt, mint egy háromajtós szekrény, a karja, mint bármelyikünk combja. Orosz bevándorlók gyermeke volt, ősei nemrég még a Volgán vontatták a hajókat. Maga volt a nyers erő. Mindehhez a medvei termethez Saljapint megszégyenítő basszus hang társult. Ha megszólalt, azt hitted, hogy a meny dörög a szakálla mögött. Ha ivott egy kicsit, ami ritka volt, mert általában sokat ivott, azt is leginkább gint, mert az hasonlít a vodkához leginkább. Szóval, ha keveset ivott, mindig elkomorult az arca, „Orosznak lenni sors, és sorsát senki nem kerülheti el.” mondta, és tudtuk, hogy valaki szorulni fog.

Napról napra látta, hogy farkunkat behúzva, megyünk a Sátán Kutyájába. Kérdezte, hogy mi bajunk, mondtuk, hogy nyomasztó diktatúra van.

„Nem vagytok normálisak.” mondta. „Olyan hogy diktatúra nincs, csak a saját félelmeitek tartanak rettegésben titeket, meg a kényelem szeretetetek.”

„De hiszen látod, hogy M.I. egy diktátor, hogy mondhatod, hogy nincs diktatúra!”- Mondtuk

„Vagy átmentek a Belgához, vagy itt savanyodtok, esetleg az asztalra csaptok. A kocsma a tiétek. Ha nem jártok ide, nincs bevétel, még hirdetés sincs. Az igaz, hogy néha vannak diktátorok, de azoknak is meg van a sorsuk”- elkomorult.”És sorsát senki nem kerülheti el!” Szólt, felállt, átment az ivóba, a nadrágszíjánál felemelte M.I.-t és kidobta az ajtón fejjel előre. Az az apróság nem zavarta, hogy az ajtót senki nem nyitotta ki.

Többet nem láttuk sem M.I.-t sem a fogdmegeit.

Egyhétre rá megjöttek az utazásból Samék. Egy újabb hét múlva Bögyös hozta a sört, és a Belga vezette az üzletet.

Azóta is a Sátán Kutyájába járunk esténként, és akárhol beszélhetünk a sörről. Az is igaz, hogy a Belgák értenek hozzá.

Nektek van ilyen történetetek?

Szinte azonnal törölték, pedig csak mese, nincs szó benne valós dolgokról. Talán valaki magára ismert? Csak véletlen lehet. Na de miért törölték a következőt. (Ehhez már más IP címről, más rooter mögül, más gépről, más op. rendszerrel regisztráltam, mert a megszokott konfigurációról nem tudtam. Rendesen kitiltottak.)

Kaptam egy levelet Alfitól.

Kedves Mesékmondója!

Ma meglátogattuk Károlyt, tudod Ő királyi fensége Károly Fülöp Artúr György Walesi herceget. Tudom, hogy Téged érdekelnek a kertészeti dolgok, Neki pedig óriási bio gazdasága van. Lenyűgöző volt.  Rövidesen találkozunk, és mesélek róla.

Wales eszembejuttata, azt a verset, amit legutóbb mutattál, a Walesi bárdokról, ha jól emlékszem.

Megmutattam Neki a verset, mivel, mint tudod az Ő ereiben is csurdogál egy kis magyar vér, és nem véletlenül van birtoka Erdélyben. Tetszett neki, és mondta, hogy ismeri. Nemrég volt New Yorkban, a Carnegie Hallban egy koncert ahol előadták az Arany János szövegére írott kantátát.

A zeneszerző azt mondta: „A darab az egyik nemzetnek egy másik általi elnyomásáról szól, ami Walesben, ugyanúgy, mint Magyarországon, ellenállást váltott ki, valamint a szabadságról. A walesi bárdoknak univerzális a mondanivalója. A kantáta alapjául szolgáló ballada, amelyet Walesben kevesen ismertek, nagyon meggyőző” Őfelsége, Károly ezzel egyetértett.

Erre azt mondtam, hogy ezt mindenki láthatja a versben, de a magyarok tudnak olvasni a sorok közt is, és persze írni is. 



Nem egészen értette, ezért elmondtam, amit Tőled hallottam, hogy az 1848-as forradalmat leverték, 1849-től terror volt Magyarországon. Nem lehetett szabadon írni még 1857-ben sem, amikor a vers íródott. A cenzúra gondosan vigyázott, hogy olyan káros gondolatok, mint szabadság, önrendelkezés, ne kapjanak teret. Mit csinálhat ilyenkor egy író, aki a népéhez akar szólni? A történelemhez nyúl. A Walesi bárdok nem Eduardról, és nem az 500 bárdról szól, hanem Magyarországról, Aranyról, hősi halott barátjáról, Petőfiről, és mindazokról, akik hallgatni kényszerülnek.

Mindenki értette, hogy mit jelent, hogy „Egy se bírta mondani”, és hogy a „néma tartomány”, Magyarország.

„Ha mindenki értette, a cenzorok miért nem értették?” Kérdezte a trónörökös.

„Értették, de azt is értették, hogy ha betiltanak egy történelmi balladát, ami persze attól, hogy nem jelenik meg, még terjedni fog, elismerik, hogy róluk, a rendszerükről van szó. A cenzoroknak volt eszük, és nem az indulataik vezérelték őket.”

Közben leszállt a nap. Átjöttek Vilmosék, Katalin megengedte, hogy egy kicsit dajkáljam a kis Györgyöt. Aranyos kölyök. Marasztaltak, hogy maradjak vacsorára, de elöntöttek a gondolatok, ezért gyorsan elbúcsúztam. Szép nap volt.

Hazafelé azon gondolkoztam, hogy akkoriban máglyára mentek volna, ma kivándorolnak az emberek. Vajon lenne-e olyan, akármilyen kis ügy, melyért 500 ember képes kiállni? Névvel, címmel. Na, jó nick névvel, és e-mail címmel. Nem hiszem.

Tudom, jó a társaság, meleg van, nem fúj a szél, és az sem olyan nagy baj, ha vizezik a sört.

Ölel szerető barátod:

Alfi.

Hát ez bizony, majdnem 3000 szó. Nem akartam a dolgot felszabdalni. Legközelebb egy kicsit kritizálnám az új szabályzatot.