Melyik gyerekedet szereted jobban?

A CP nagy hangon vádolta a kialakult helyzetért a külföldet, és azok belföldi csatlósait. Választási programja abból állt, hogy „Megvédjük a CSP-t.”

Nem sokkal, de nyert. A hagyományoknak megfelelően, az SP elnöke gratulált, és lemondott.  Az SP frakciói, ugyancsak a hagyományoknak megfelelően egymást okolták a vereségért. Néhány ifjú só-párti megalakította a Bloody Mary osztagot (BMO). Zöld egyenruhájukat piros sapkával egészítették ki. Erre az NNP-sek barna sapkát rendszeresítettek.

A vörös sapkások rendszeres, nyilvános gyűléseket tartottak, és egyre határozottabban ítélték el azokat a munkanélkülieket, akiknek több gyerekük volt, és szinte a CSP-ból éltek. A barna sapkások éjjelente megtámadták a bankokat, betörték a kirakatokat, és egyre hangosabban követelték, hogy a bankok pénzét osszák szét a rászorulók közt.

Közeledvén a következő választás, a barna sapkás NNP-sek bejelentették, hogy fuzionálnak a CP-vel, ahonnan korábban kiváltak.

Ismét két párti lett volna az ország, ha néhány értelmiségi nem hozza létre a Harmadik Út Pártját. (HÚP)

Ők nyertek. A két tradicionális pártnak összesen 48% jutott.

A HÚP adta a miniszterelnököt, aki beiktatásakor a következőket mondta:

„Államelnök Úr, Tisztelt Parlament, Polgártársak!

Köszönnöm a bizalmat, azoknak, akik ránk szavaztak, és kérem a bizalmát azoknak, akik az ország vezetését másra bízták volna.

Hazánk minden lakosának, minden állampolgárunknak miniszterelnöke kívánok lenni. A szigetünkön lakó 4 500 000-nek, és a másutt élő 500 000-nek egyaránt.

A miniszter szó eredeti jelentése szolga. Szolgálni akarom hazámat, én leszek az első szolgája.

Feladatomnak tekintem, hogy a különböző irányzatok, elképzelések olyan megvalósítását oldjam meg, melyek egymást nem zárják ki. Közben tiszteletben fogom tartani az egyetemes szabadság jogokat, de érvényt szerzek annak, hogy a közösségünk tagjai, lehetőségük szerint támogassák az elesetteket, rászorulókat.

Évtizedek óta belviszályt okoz néhány nyitott kérdés.

Itt van mindjárt a só, vagy bors kérdése. Kijelentem, hogy ez nem kormányzati kérdés. Ez ízlés kérdése. Ebbe kormányom nem fog beleavatkozni. Nem tartozik ránk sem ez, sem a művészetek kérdése.

Helyes gazdálkodással megteremtjük a lehetőségét, hogy polgáraink szabadon alakíthassák ízlésüket, és sok  irányzatot ismerhessenek meg.

Nem fogunk beleszólni tudományos kérdésekbe. Lehetőségünkhöz mérten támogatjuk a kutatásokat, a tudományos akadémián keresztül. Az eddigi állami irányítású kutató intézeteket átadjuk az akadémiának.

Az oktatásban támogatjuk a versenyt. Az oktatás szabadsága fontos. Azt akarjuk, hogy a jövő fiatalsága legyen nyitott a világra, annak változásaira, az új eszmékre. Minden oktató maga választja meg, hogy oktatja tárgyát, mindössze a nemzeti minimum elsajátítása az elvárásunk. Természetesen tiltjuk a társadalomellenes eszmék oktatását, és terjesztését.

Végezetül a gyereknevelés támogatásáról. Mindkét megoldás mellett, és ellen lehet érveket felhozni, célunk a megfelelő kompromisszum megtalálása. Tudomásul vesszük, hogy időről időre más, és más megoldás adja az optimálist. Függetlenül attól, hogy melyik megoldásra szavaznának többen, nem fogjuk, vagy az egyiket, vagy a másikat támogatni, mert, mint mondtam a kisebbségben lévőket, véleményüket, érdekeiket is képviseljük. Nem szeretjük egyik gyerekünket sem kevésbé, mint a másikat. A kiegyezésre, a társadalmi békére törekszünk, mert ez szolgálja a haza, és polgárai érdekét.

Ehhez várjuk mindannyijuk támogatását.

Köszönöm!”

Eddig tart a kis mesém.  Te, kedves olvasóm, kit választanál, milyen beiktatási beszédet mondanál? A győzteseket képviselnéd csak? A többséged felhatalmazást ad-e a kisebbség jogfosztására?

Persze ne keress hasonlóságot az élet, és a mese közt. J