Liberté, Égalité, Fraternité

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, ez volt a felvilágosodás, és így francia forradalom jelszava, célja, eszménye.

Igyekszem kevés idegen szót használni, de vannak dolgok, amiket érdemes eredeti nyelven is megismerni, mert gyakran hallani úgy. Viszont egyes idegen eredetű szavak többes jelentéssel bírnak, ezért félreérthetőek. például ilyen az egyébként gyakran használt triviális. Jelentése: közönséges, magától értendő dolog, otromba, elcsépelt, magától érthetődő, egyértelmű, közismert, lényegtelen, obszcén.

Tehát, ha valamire azt mondom, hogy triviális, akkor nem egyértelmű, hogy magától érthetődő, vagy obszcén.

Vagy itt van a paradigma.

A paradigma szónak többféle értelme van, például jelenti többek közt, egy tudományterület általánosan elfogadott nézeteit (fogalmait, szakkifejezéseit) egy adott korszakban, időpontban.

Vagy a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közösség minden tagja által elfogadott összegzését.

A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hiedelmei, gondolatai, ismeretei stb. ellentmondásossága miatt, amelyet sokszor ezek átfogó (paradigma méretű) megváltoztatásával tud csak feloldani (paradigmaváltás). A társadalmi méretű paradigmaváltásra akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a "gondolkodás, hozzáállás megváltoztatásával", amely viszonylag kevés pszichikai energiaráfordítást igényel, aránytalanul nagy alkotó energiákat lehet az elérendő közösségi célokra felszabadítani.

A tudományok fejlődése szükségszerűen paradigmaváltásokkal jár, míg egy adott időpontban egymást nem kizáró, több paradigma is lehet érvényben ugyanazon a területen, mint például az orvoslásban és gyógyításban, a gazdaságtanban és a politikában, a számítástechnikában és a programozásban stb. (vö. a kizárólagosságra törő ideológiákkal).

Európa társadalmi paradigmaváltás előtt állt.

A 18. századi Franciaországban jelentős volt a polgárság létszáma és politikai befolyása (elvégre az abszolutisztikus királyság hivatalnok-gárdájának nagy részét polgárok képezték), ami a korban mind nagyobb gazdasági hatalommal párosult. A korábbi időszak nagy tudományos eredményei és az angol földön szárnyat bontó ipari forradalom vívmányai révén a kor polgári származású értelmiségijei számára a világ megismerhetőnek, leírhatónak és megváltoztathatónak tűnt. A racionalizmus diadalmaskodott a korábbi eszmeáramlatok felett, és az alkotók az emberiséget az észre való ráhatással, felvilágosítással óhajtották megjavítani. Innen az időszak neve: felvilágosodás.

A Napkirály, XIV Lajos (1643–1715) halálakor hajdan erős állama mély válságba került: az udvar költekezése, a folyamatos háborúskodás kimerítette gazdasági tartalékait.  XV Lajos, és XVI Lajos alatt a pénzügyi, és erkölcsi válság csak fokozódott.

A harmadik rend (a nemesség, és a papság után), a polgárság gazdasági ereje megnőtt, és részt kért a hatalomból. Akárcsak Athénban a demos, vagy Rómában a plebs.

Egyesek az alkotmányos monarchiát, mások a demokráciát eszményítették, ám egyben mind egyetértettek: a fennálló „régi rendszer” (ancien régime) rossz.

Az erélytelen uralkodó sikertelen reform kísérletek után  kénytelen volt beleegyezni a rendi gyűlés újbóli összehívásába mintegy 175 évnyi szünet után.

1789 Julius 14.-én a forradalmi tömeg lerombolja a Bastille-t. Az épület, börtön volt, a rendszer jelképének számított. Puskaport is tároltak benne. Ezért rombolták le.

Azóta ez a nap Franciaország nemzeti ünnepe, itt jelenik meg a háromszínű francia zászló, a trikolor. Szokás a forradalom első napjának tekinteni, de a gazdasági, társadalmi folyamatok, melyek ide vezettek, akár évtizedekkel korábban is fellelhetők.

Ezek a bejegyzések, úgy születnek, hogy ahol szükséges utána nézek az adatoknak. Gátlástalanul átveszek szöveg részeket a forrásokból. Leginkább a Wikipédiát használom. Akit a dolgok részletesebben érdekelnek, azok bátran forduljanak oda.

Egyébként nem sietek, gondolom, ez már eddig is kitűnt, inkább alaposabb szeretnék lenni.

Feltételezem, hogy akit érdekelnek a bejegyzéseim, ismerik a korábbiakat, tehát azokat ismertnek tételezem fel. Azzal is tisztába vagyok, hogy ismerik a történelmi, tudományos, irodalmi adatokat, tényeket, ezért igyekszem néhány talán azonnal nem nyilvánvaló összefüggést, és néhány kevésbé ismert tényt leírni.

1789. augusztus 4-én eltörölték az egyházi és nemesi kiváltságokat, és kiadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát (augusztus 26.). Még ebben az évben szekularizálták az egyházi birtokokat.

1791-ben a Nemzetgyűlés elkészítette az alkotmányt, mely garantálta a hatalmi ágak megosztását, a királynak pedig csak korlátozott hatalmat hagyott.

Ezzel a király elvileg abszolút hatalma megszűnt, a létrejött alkotmányos monarchia elvileg kevesebb visszaélésre adott alkalmat.

1791. augusztus 10-én is betört a nép a Tuileriákba. Heves harcok után a palotát védő svájci gárdát lemészárolták. Ekkor az uralkodó a Nemzetgyűlésben keresett menedéket, az viszont a városi tanács (kommün) és a tömeg nyomására lemondatta, majd börtönbe záratta az uralkodót, és átalakult Nemzeti Konventté. Itt már csak a girondisták és a jakobinusok rendelkeztek képviselettel. A legtöbb mai történész az augusztus 10-i fordulatot tartja a forradalom második szakasza kezdetének (mai kifejezéssel: antidemokratikus fordulatnak.)

A király megsegítésére érkező poroszokat a franciák megverték, és 1792. szeptember 21-én kikiáltották a köztársaságot.

 A jakobinusok kiharcolták XVI. Lajos perbe fogását, majd elítélését. A királyt 1793. január 21-én ki is végezték.

Mára ennyi elég. Bemutattam két olyan történelmi példát, ahol egy rétege a társadalomnak, akik korábban nem részesültek a hatalom gyakorlásából, békés eszközökkel kikényszerítették, hogy méltó beleszólást kapjanak a hatalomból. És egyet, ahol ez fegyveresen történt. Nyílván ez előbbi az érdeke a társadalomnak. A demos, és később a plebs részesülése a hatalomból termelő erővé változott. Athén is, és Róma is a politikai változást követően gyors fejlődésnek indult. Franciaország, azonban sötét éveknek nézett elébe.

Itt folytatom.