Tücsökzene. 2. Titkos szavazás.

Gondolataim rendezése során eszembe jutott az, a gondolom mindenki által ismert, őskori vicc, vagy inkább példabeszéd, hogy három bika áll a dombtetőn. Lent meg a tehenek legelnek. Megszólal a fiatal: „Látjátok ott lent, azt a kajla szarvú kis tarkát? Most lerohanok, és úgy magamévá teszem, hogy kiegyenesedik a szarva.”

Erre megszólal a középkorú: „Csak semmi heveskedés, lemegyünk, és valamennyit!”

Az öreg megcsóválja a fejét, és szól: „Nem értetek ti a sexhez! Minek ahhoz lemenni? Idejönnek!”

A kor többnyire meghatározza az élettapasztalatot.

Vegyünk valakit, aki, mondjuk 25 éves. Tehát 1990-ben született. Tehát már a harmadik Magyar Köztársaságba. Dunsztja nincs a kádári korszakról. Sőt elhiszi azt a sok baromságot, amit azok, akik alig néhány évvel idősebbek összehordanak róla. Mit tud az akkori választásokról? Semmit!

De vegyünk egy 40 – 50 évest. Született 65, és 75 közt valamikor, legjobb esetben is a 80-as évek elején eszmélt a világra. Mit tud 56-ról, vagy pláne a Rákosi korszakról? Jó esetben semmit, rosszban eltorzított dolgokat.

Persze mindketten meggyőződéssel vallják, hogy érvényes tapasztalatuk van mindenre.

Politikai szimpátiájuk szerint elfogadják a pártjuk hivatalos ideológusai által összeállított ideológiát.

Szerintem honfoglalásból is legalább annyi féle volt, mint ahány párt van.

Megdöbbennénk, ha ide jönne Árpád, és elmondaná a tényeket. J

Még a Rákosi féle diktatúrának is szüksége volt időnként arra, hogy úgy nézzen ki, mintha nép szabad választásokon megerősítené pozíciójában.

Voltak tehát választások. Sőt hatalmas győzelmeket arattak, jelöltjeik közzel 100%-os szavazatokat kapva nyertek. Akkor kik tüntettek 56 októberében? Azok, akik elégedetlenek voltak, de azért a szavazáson a munkásosztály élcsapatára a kommunista pártra szavaztak.

Az akkori szavazásokon csak egy jelölt volt, a párté. A szavazáson szinte kötelező volt részt venni, és szavazhattál, vagy a jelöltre, vagy senkire. Tehát a jelöltet vagy megválasztották, vagy jöhetett új választás. (Erre nem volt példa.) Egyszerűen nem volt esély, hogy az egyébként hivatalosan nem létező ellenzék nyerjen.

Tehát igazán nem volt tétje a szavazásnak. Azaz valami mégis csak volt. Figyelték azt, hogy ki szavazott, ki nem.

Így tehát aki csak tehette elment szavazni, természetesen a párt jelöltjére, mert soha nem lehet tudni, hátha figyelik, és akkor baja lesz neki, vagy a családjának.

Az országgyűlés nem ülésezett folyamatosan. Talán kétszer, vagy négyszer egy-egy hétig. Ekkor futószalagon jóváhagyta a beterjesztett anyagokat.

Létezett az elnöki tanács, megy részben kollektív államfőként, részben országgyűlésként funkcionált. Törvényerejű rendeleteket hozott. Papíron az elnöki tanács elnöke volt a legfőbb tisztség. Gyakorlatban a párt első embere irányította az országot, sokszor ő volt a miniszterelnök.

A Rákosi rendszerben létezett néhány olyan szervezet, melynek a legfőbb feladata a félelem fenntartása volt. Ezek közül a legismertebb az ÁVH volt. (Államvédelmi hatóság.)

A rendszer zseniális volt. Nem lehetett csak egy párt. Ez a párt állított jelölteket a parlamenti választásokon, az ÁVH, és társai fenntartották a félelmet, ezért a szavazásokon garantált volt a párt jelöltjeinek a győzelme. Ezek a képviselők megválasztották engedelmesen a tényleges hatalom képviselőit.

Az enyhülés éveiben létrejött a Hazafias Népfront. A képviselőket, már nem közvetlenül a párt jelölte, hanem a HNF. A látszat kedvéért bekerült néhány párton kívüli is. Megalakításában nagy szerepe volt Nagy Imre miniszterelnöknek, aki ezáltal kívánta politikai szerephez juttatni a (kommunista) párton (MDP) kívüli állampolgárokat.

Felhígult a dolog, de alapvetően a rendszer maradt. A mai emberek talán nem is értik, hogy lehet, hogy egy utált rendszerre TITKOS szavazáson énnyien szavaznak?

A válasz pedig egyszerű, a félelem, és a beletörődés az oka.

Egész társadalmunkat, jelenleg is áthatja a félelem.

Hányszor hallani, hogy a dolgozó betegen megy dolgozni, mert fél, hogy elveszti a munkáját. Ingyen túlórázik, hasonló okból. Megy az iskolába ingyen dolgozni, mert fél, hogy, ha nem teszi, kitolnak a gyerekkel. És biztos mindenki tudna hasonló példákat felhozni.

Mi alattvaló ként viselkedünk. Elég sokat jártam Amerikában, ott állampolgárok vannak. Nálunk a pincér kiszolgál, náluk felszolgál. Nálunk tehát szolga, náluk szolgáltat.

A név szerinti szavazás egy parlamenti választásnál kész csőd lenne. Már, ha a választók igazi véleményét akarja megtudni az ember.

Remény arra, hogy a választók igazi akaratát tudd meg, csak titkos szavazáson áll fenn, és csak akkor, ha félelem mentes légkör van.

Úgy látom, hogy ez a téma kissé hosszabb lesz, mint terveztem. Tehát itt fogom folytatni.