Mendel
zsenialitása elsősorban nem a precízen végzett kísérleteiben, és azok pontos
rögzítésében mutatkozott meg, hanem abban, ahogy a megfigyeléseiből olyan
dologra tudott következtetni, amit csak évtizedekkel később sikerült igazolni.
1944-ben
bizonyította be a Rockefeller Intézet mikrobiológusa, hogy a minden élő sejtben
- elsősorban a kromoszómákban - megtalálható foszfortartalmú, polimer szerves
anyag, az átöröklés anyagi hordozója. A tudós tudományos fejtegetései, és
kísérletei azonban nem győzték meg a kételkedő tudományos közvéleményt. Amely
egyébként szinte teljesen elfelejtette Mendelt.
Ennek a
polimernek, a DNS-nek (Dezoxiribonukleinsav, angol rövidítése DNA) szerkezetét
1950 körül kezdték vizsgálni.
A DNS
szerkezetének alaposabb megfejtéséhez James D. Watson és Francis Crick 1950-ben
fogott neki.
Munkájuk
eredményét 1953-ban közölték a NATURE folyóiratban, melyet 1962-ben Nobel
díjjal jutalmaztak. Ez úgy 100 évvel Mendel felfedezése után volt.
A DNS egy
hosszú molekula, ahol a szénláncról négy különféle rész állhat ki, mint a fésű
fogai. Ezeket a csoportokat A, G,C,T betűkkel jelölik.
Minden DNS
molekula lazán un. hidrogénhíddal, össze tud kapcsolódni egy másikkal. Ekkor
olyan alakú lesz, mint egy létra. Az A csoport csak a T-vel, és a G csak a
C-vel tud kapcsolódni.
Normális
esetben a létraalakúra összekapcsolódott molekulák, a hossztengely körül
elcsavarodva spirált alkotnak.
Bár
általában úgy beszélünk például az emberi DSN-ről, mintha egy lenne, de több
van. Úgy, mint egy több kötetes regény. A köteteteket kromoszómának hívjuk. Az
embernél 46 pár kromoszóma van. A pár egyik felét az apai, másik felét az anyai
ivarsejt tartalmazza.
A csimpánzok
DNS-e alig 3%-ban különbözik az emberétől, de náluk a DNS több kromoszómára
osztódik. 48 pár kromoszómájuk van.
A
kromoszómák számából nem lehet következtetni az adott élőlény fejlettségére. A
gyümölcslégynek 8, a pontynak 104, de a páfránynak több mint 1000 kromoszómája
van.
Az emberi
DNS kb. 1 méter hosszú, a páfrányé 50 méter.
A 2003-ban
35 kutatócsoport összefogott, hogy az emberi genom szerkezetét hagyományos
kémiai analitikai módszerekkel meghatározzák.
Hatalmas
költségű, évtizedekre szóló terv volt. Hatásban nagyobb, mint a holdra szállás.
Aztán
elkezdtek lassan jönni az eredmények, ekkor egyidejűleg egy angol, és egy
amerikai csoport felfedezett egy gyors módszert a DNS szekvenálását. Ezzel
aztán olcsóvá, és gyorssá vált a DNS felépítésének meghatározása.
Ma már
tudjuk, hogy Mendelnek igaza volt. A DNS molekula egyes szakaszai, a gének
szabályozzák az öröklést.
A tudomány
már sok mindent tud a génekről, a DNS-ről, de még távolról sem mindent.
A szervezet
minden sejtjében megtalálható a DNS. Az ivarsejtek kivételével mindegyikben a
teljes készlet. A szervezet növekedéséhez, vagy az elpusztult sejtek pótlásához
új sejteket gyárt. Ezt osztódással teszi. Tehát először sejten belül a DNS
készletet meg kell duplázni. Ez úgy történik, hogy a DNS molekula két „létra
szára” a rajta lévő oldal csoportoknál, mint a zipzár két fele elválik
egymástól, és mindkét fél a sejtből felépíti a saját párját. Önmaga úgy
szerepel, mint egy sablon.
A két
molekula akkor is, részlegesen, mint egy közepén szétváló zipzár szétnyílik, ha
a sejt le akar gyártani valamilyen fehérjét.
Ekkor nem a
DNS sokszorozódik, hiszen ahhoz teljesen szét kell válni, hanem A DNS nyitott
része kódolja, a kívánt fehérjét,melyet egy bonyolult folyamatban aminosavakból
szintetizál a szervezet.
A DNS-nek
azon szakaszai, melyek egy-egy fehérjét kódolnak, nos, azok a gének.
Legközelebb
a mutációt, a gén manipulációt, génsebészetet érintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése