A
génmódosítás lényege, hogy a génmódosítás során az adott élőlénybe egy másik élőlény meghatározott tulajdonságot hordozó génjeit
juttatják és késztetik működésre. A növénynemesítés során ily módon nemcsak rokon
faj génjeit használhatják fel, hanem akár teljesen távol eső élő szervezetét
is, például baktériumok, vírusok génjeit is.
A növények
hagyományosan alkalmazott nemesítése során is a géneket manipulálják, hiszen
cél hogy a kedvező tulajdonságot egyik növényből a másikba átvigyék. Ezt csak
több lépésben, többszöri próbálkozással lehet megvalósítani mivel több tízezer
gén kombinálódik szabadon. Géntechnológiával több lépcsőfok átugorható,
célzottan lehet a kívánt tulajdonságú gént a befogadó növénybe juttatni.
Ahhoz, hogy
a kívánt gén beépülését ki tudják mutatni, gyakran baktériumokat, vagy
vírusokat tartalmazó jelzőgéneket is beépítenek a növényekbe.
Növénytermesztés
szempontjából a legtöbb gondot a kártevők és az éghajlat jelenti. A
génmódosítások ezért arra irányulnak, hogy a haszonnövények ellenállók legyenek
ezekkel szemben.
Előállítottak
olyan kukorica fajtákat, amelyekben nem tesz kárt a kukoricamoly. Egy talajlakó
baktérium génjét építik be, ennek hatására a kukorica is olyan
méreg-előanyagokat termel, mint a baktérium. Ha a moly lárvái elfogyasztják,
bélrendszerükben halálos méreggé alakul át.
A burgonya
génállományába a hóvirág egy génjét beépítve krumpli bogár rezisztencia alakítható ki.
A
génmódosított olajrepcébe olyan baktériumgént juttattak, ami a repcét gyomirtó
tűrővé teszi. A gazdálkodók számára ez nagyban leegyszerűsíti az olajrepce
termesztést.
Milyen célja
lehet a génmódosításnak?
A fejlődő
országok többsége élelmiszerhiánnyal, éhínséggel küzd. A mai termőterületek
hagyományos termesztési módszerekkel nem tudják kielégíteni az
élelmiszerkeresletet. Ehhez társul még, hogy a világ lakossága évről évre kb.
1,5 %-kal nő. Mivel a génmódosított növények termőképessége 10-12 %-kal
magasabb, a tudósok nagy reményeket fűznek hozzá, miszerint képes lesz a
fejlődő országok szegénységén javítani, megfelelő mennyiségű és magasabb
tápértékű élelmiszerek biztosításával.
Az első
generációs GMO-k: olyan gazdasági haszonnövények, amelyekbe olyan transzgént
vagy transzgéneket ültettek, amelyek a termesztők számára hoznak hasznot. Ezek
közül a legfontosabbak a különféle rezisztencia géneket tartalmazó
haszonnövények. A kukoricába pl. olyan géneket ültettek, amelyek a gyomirtó
szerek ellen toleránssá teszik a növényt, s ezért a kukoricaföldeken kémiailag védekezhetünk
a gyomok ellen anélkül, hogy ezzel károsítanánk a kukoricát. Mint már
említettem, a kukoricába beültették egy baktérium faj rovarölő génjét (Bt
toxin), ami a zöld mozgalmak erős tiltakozását váltotta ki, mondván, hogy az
emberre is mérgező (lehet).
A termények
jelentős részét elpusztítják a rovarok, ezért védekezni kell ellenük.
Hagyományosan, ez a védekezés vegyszerek alkalmazásával történik. A
permetezőszerek azonban nem csupán a kártevőket pusztítják el, hanem minden
rovart és a rovarokkal táplálkozó madarakat, s így megzavarják a törékeny
ökológiai egyensúlyt. Ezért, ami szelektíven a kártevőkre hat csupán, óriási vívmány lehetne ebben a harcban. A szója, a gyapot, a cukorrépa,
cukornád, stb. mezőgazdasági haszonnövények genomjába szintén rovar-, vírus- és
herbicid rezisztencia géneket vittek be.
A fuzárium
gombára rezisztens búza szintén az első generációs GMO-khoz sorolható, csakúgy,
mint a különféle hideg-ellenálló haszonnövények. Itt jegyzem meg, hogy a
biotermékek esetében nincs védekezés a gombák ellen sem, és ezeknél az
élelmiszereknél kimutathatóan magasabb a gombatoxinok mennyisége, mint a
gombaölő szerrel kezelt növényeknél.
Összefoglalva,
az első generációs tápláléknövények a növény, s így a termesztők szempontjából
hasznos géneket fejeznek ki, melyek ellenállóvá teszik a növényt a szárazság, a
hideg, a rovarok, baktériumok, gombák és vírusok, vagy a gyomirtók ellen.
A témát folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése