Az én világom. 6.

Egy kis zene. Az 50-es évek közepén Ives Montand előadásában vettem meg életem első lemezén.

BUDAPEST ELŐSZÖR.

 Sötétben értünk a Kék Golyó utcába, ferdén szemben a kórházzal, ahol apám dolgozott. A harmadik emeleti folyosóról látni véltem a házhoz tartozó kertet, Nagy volt másnap a csalódásom látván, hogy a kert egy betonozott terület, és a szomszédház helyén egy lebombázott ház maradéka van. A szemközti sarkot is lebombázták, és a kórház sarkán lévő épület is megsemmisült. Egy bomba robbanás nélkül keresztül ment a lakásunk Ráth György utcai erkélyén, leszakítva a felét, kidűtve az ajtót ablakot, és az erkélykorlát felét. A ház első emeletének, és földszintjének nagy része kiégett. A mi lakásunk összes ablaka betört. A külső ablakok egy része olajjal átitatott csomagoló papírral volt beragasztva, a belső ajtókon a kitört ablakok funirral voltak pótolva. Az újra Romániához tartozó Szatmárnémetiből másfél szobányi bútort sikerült megmenteni.

A lakás belsőfalainak egy része kidőlt a háború alatt. Ezt, mire mi megérkeztünk rendbe hozták.

A jelen nem volt rózsás, de a jövő ígéretesnek tűnt.

Vége volt a háborúnak, a tágabb családban csak két haláleset történt Zoltán nagybátyámé, akit egy szövődményes tüdőgyulladás vitt el, és a Balassagyarmati Géza bácsi (nagyapám testvére) fia, Géza, esett el, már Magyarországon, közzel a szülői házhoz. Soha nem találták meg. Mi megint együtt voltunk, volt lakás, volt munkája apámnak.

A második, és harmadik osztályt a Csemegi utcai magán iskolában jártam ki. Biztos vagyok benne, hogy sokat köszönhetek az ottani színvonalas oktatásnak. Az iskolának a felsőbb osztályai a Bíró utcában voltak, a negyediket ott jártam ki, de akkor már az államosítás miatt nem volt magániskola.  Második, harmadikban volt angol oktatás. Miss. Kamilla, egy ismeretlen okból Magyarországon maradt angol származású tanárnő tanította. Különórákra is jártam. Az osztályokba fiúk, lányok vegyesen jártunk. Két kislányra emlékszem, Ernára, és a Debreceni Marira. Marika nagyon tetszett, már működött a tesztoszteron? Egyszer, közeledésként elgáncsoltam, és megsérült a vadonatúj, szép bőrcipőjének az orra.

Most is eszembe jut néha, és elszégyellem magam.  Jó képű fiú voltam. Szőke hajamhoz, megörököltem örmény dédanyám mély barna szemét. Szerettek a lányok. Természetesen viselkedtem velük, hamar rájöttem, hogy más a gondolkodásuk, mint nekünk, fiúknak. Például más volt a barátságról alkotott elképzelésük. Nekem egy barátom akadt, bár mindenkivel jóban voltam, Zilahy Ádámnak hívták. a Németvölgyi úton lakott.

 Anyám a háztartást vezette, nevelt minket. Apám sokat dolgozott. Belépett a szociáldemokrata pártba, ahol valami kerületi tisztséget is vállalt. A kommunista párttal történő pártegyesítésnél átvették a kommunista pártba. A labor szakvizsga során ismerkedett meg apám R. K. Bélával, aki ugyancsak orvos volt. Ő is és sokan mások, egyre többen tartoztak apám baráti körébe. Volt néhány régi ismerős is, elsősorban M. Béla, aki első elemitől volt apám barátja. Vegyész volt ekkor még gyermektelen, feltűnően szép feleséggel. Sűrűn mentünk vendégségbe Faberékhez. Faber orvos volt, és zsidó, apám Szatmárnémetiből ismerte, és a zsidóüldözések idején is barátsággal volt iránta. Volt egy András nevű fiúk, aki néhány évvel idősebb volt nálam. Levetett ruháit én örököltem, nagyon utáltam, mert nekem nem tetszettek, de szükség volt a ruhákra, hiszen Apám jövedelme, a lakás rendbehozatalát is nehezen fedezte. N. Karcsi bácsiék is a baráti körhöz tartoztak. Nem volt gyermekük, elektromérnök volt és, ha jól emlékszem az Orionban dolgozott, maszekban meg, feketén, rádiókat javított.

Talán 48-ban R. K. megbízást kapott egy addig még nem létező intézmény az Országos Vérellátó Szolgálat létrehozatalára. Csinos Felesége G. Sári kiváló operaénekes volt, és ezen keresztül bejáratos volt Rákosi Mátyáshoz.  R. K. felkérte apámat, hogy vállalja el a laboratórium vezetését, és apám javaslatára a vegyi terület vezetésével M. Bélát bízta meg. Az intézmény részben az ortopéd klinika egy részének az igénybevételével létre is jött a Daróci úton, ahol jelenleg is van. A három Béla óriási lelkesedéssel dolgozott, Munkájukkal, nyilván életek százait mentették meg. Háborús szelek fújtak, a munkájuk stratégiai jelentőségű volt. Kaptak is egy instruktort Moszkvából, Petrovszkijnak hívták, később a jó ideig a szovjetunió egészségügyi minisztere volt. R. K. személyesen nézte meg a moszkvai, és az amerikai, hasonló intézményt, és elkeseredett vitákat folytatott az instruktorral, valahányszor az amerikai módszer honosítása mellett döntött. A kapcsolat egyre feszültebb lett.

 Még két nyáron nyaraltunk Nyíregyházán, az egyik alkalommal odaadtak néhány napra kézi aratáshoz segíteni. Máig őrzöm az embertelenül kemény munka emlékét, és megértettem, hogy miért tanította Tata, hogy kenyeret nem dobunk ki, és később segített Ady sorainak megértésében: Mért fáj neked az égő élet?". 

1950-ben közeledvén a szeptember nagyapám egyre többet kérdezte, hogy mikor is mennek el a fecskék? (A népi megfigyelés szerint szeptember 8.-án). Elrepültek a fecskék, és velük aznap délután elment Nagyapám is. Ebéd után lefeküdt, mint szokott szunyókálni, és soha többé nem kelt fel. 86 éves volt.

Rövidesen nagyanyám is gyengélkedni kezdett, szüleim rábeszélésére felszámolta a nyíregyházi lakást, a házat úgyis régen államosították. A szegény kis cipész házát, amit a becsületben felnevelt  gyerekei építettetek neki, és, aminek végül ismét a gyerekek lettek a tulajdonosai. Röhej!! Nagy örömömre hozzánk költözött nagyanyám, de rövidesen nagyon rosszul lett, és nálunk halt meg májrákban. Az utolsó pillanatig Apám kezelte, amikor már a fájdalmait állandó, nagy adag morfiummal kellett csillapítani, nekünk gyerekeknek nem volt szabad a szobájába sem bemenni. Mindketten Nyíregyházán nyugszanak, a családi sírboltban.

Akkoriban még az urbanizáció nem mozgatta meg az emberek sokaságát. szinte mindenki ott lakott, ahol évszázadokon keresztül az ősei. A véradók viszont az egész országból jelentkeztek, Így kézenfekvő volt térképre vinni az adatokat, és ezután könnyű volt megállapítani, a vércsoport jellemzők alapján, hogy hol laknak a kunok, jászok, románok, németek leszármazottai. készítettek is a Bélák egy tudományos dolgozatot a témában, mely megjelenése előtt eljutott az egészségügyi tudományos tanács elé. Itt Petrovszkij fajbiológusnak nevezte a munkát, megkérdőjelezte a dolgozat készítőinek politikai megbízhatóságát. Nem volt eredménytelen a kirohanása. Rövidesen leváltották az igazgatói munkakörből R. K-t. A labort kettéosztották, és az egyik felének vezetését átvette apámtól. Az Amerika hangja rádió beszámolt, az egyébként zártkörű tudományos tanács ülésről, megjósolta a leváltást, majd a leváltás után úgy kommentálta a dolgot, hogy már csak idő kérdése, hogy a szakszerűtlen intézkedéseket halálesetek kövessék.

A halálesetek be is következtek.

 A dolog megértéséhez tennünk kell egy kis kitérőt. A szív normálisan külön kezeli az oxigénben gazdag, és szegény, kis, és nagy vérkört. A magzati élet során azonban ez nincs így, egy foramen ovale nevű ovális nyílás átjárást biztosít a két vérkör közt. Csak normális születési időponthoz közeledve zárul be ez a nyílás. Koraszülötteknél gyakran nyitva van.

Számos betegség esetén nincs szükség teljes vér beadására a betegnek, pl. az égésnél nincs szükség a vörös és fehér vérsejtekre, de kell a vér többi része, az un. plazma. Koraszülöttek esetén is hasznos ennek a készítménynek az alkalmazása.

A Bélák kidolgoztak egy eljárást ennek a készítménynek az előállítására. A vérplazma azonban tartalmazza a fibrin nevű fehérjét, mely a vér alvadásában játszik fontos szerepet, megfelelő körülmények közt szálakká rendeződik, megakasztja, mint egy szűrő a vér alakos ellemeit, és bekövetkezik a seb elzárása. Ezért szigorú előírás, hogy a vérplazma készítményt közvetlenül beadás előtt szűrni kell. Ennek elmaradása, különösen nyitott foramen ovaléval rendelkező csecsemők esetén végzetes lehet, a szálacskák a tüdő hajszálereit elzárják, embóliát okoznak.

A Madarász utcai kórházban a készítmény helytelen alkalmazása miatt 11 csecsemő halt meg, köztük ÁVO-s szülők gyermekei is. Amerika hangja bemondta.

Hetekig követték apámék minden lépését, végül, egyidőben 1950 Mikulásakkor este 10 óra után mindhármukat letartóztatta az ÁVO. Ekkor már a Krisztina téri Általános iskola 5.-es tanulója voltam. A házkutatáshoz, tanuk kellettek. Az egyik tanú Anyám volt. A másiknak a házfelügyelőt akarták Hívni, da Anyám javaslatára elfogadtak engem tanúnak. Alapos munkát végeztek, még a papírkosárba dobott indigót is elvitték.

Ti lehet nem is tudjátok, hogy mi az. Az írógépbe, két papír közzé betett harmadik speciális, festéket tartalmazó lap, mely a betűk nyomásának hatására a másolatot elkészítette. Az indigóról a másolatra került festék, hiánya megjelent az indigón mintegy tükörírás. Ezeket a papírokat is elvitték. El akarták vinni Zoltán nagybátyámtól ránk maradt sok ezer darabos lemezgyűjteményt is, mondván végig kell ellenőrizniük, nincs-e benne rendszerellenes mű. Szerencsére pontos katalógusunk volt, ellenőrizték szúrópróba szerűen, hogy korrekt a nyilvántartás, így aztán azt a helyszínen elolvasták, és a lemezek maradtak. Elvitték a brazíliai befogadó okmányt, soha nem kaptuk vissza. Apám szeretett fotózni, sok fényképe volt, azokat is elvitték, Mindent végig túrtak, voltak vagy hatan, reggelre végeztek, elmentek, és mi megint hárman maradtunk. A lakás már viszonylag rendben volt, megtakarított pénzünk nem volt, Anyámnak nem volt jövedelme, öcsém éppen elkezdte az iskolát, Valójában nem volt kire támaszkodni.