Az én világom. 3.

A világ, az univerzum, persze csak számomra kezdődött azon a vasárnapon.

De mikor, és hogyan keletkezett az univerzum?

Idén szeptember 24-26.-án volt ros hásáná, a zsidó újév. Megkezdődött a világ teremtése óta eltelt 5774 év után az 5775.-dik.

Ezt mondja a biblia, és mit mond a tudomány?

A tudomány azt mondja, hogy a mi világunk hozzávetőleg 13,7 milliárd éve keletkezett.

Hát ebben van egy kis ellentmondás.

A múltszázad elején még az volt a hivatalos tudomány állásfoglalása, hogy a világunk egy galaxis, mely örökké létezett.

Aztán a műszerek javultak, és kiderült, hogy több galaxis van. Hubble amerikai csillagász 1924-ben közölte felfedezését, és osztályozta is a galaxisokat.

Hubble, és néhány más tudós azt is felfedezte, hogy a galaxisok mind távolodnak egymástól.

A tudomány a tényekkel, az ellenőrizhető, reprodukálható tényekkel dolgozik. A megfigyelések ellenőrizhetőek. Feladat megkeresni a magyarázatot, beilleszteni a tudomány meglévő rendszerébe, vagy felülvizsgálni az eddigi véleményünket.

A XVI-XVII század fordulóján élt angol fizikus Newton által felfedezett, és megfogalmazott törvény azt mondja: „Minden inerciarendszerben lévő test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.”

Ezt mi az iskolában egyszerűbb, és ezért érthetőbb megfogalmazásban tanultuk: Minden test megtartja mozgás állapotát, amíg külső erő annak megváltoztatására nem kényszeríti.

Mit jelent ez a galaxisok mozgására?

Tudjuk, hogy a tömegek vonzzák egy mást, tehát a távolodásnak lassulnia kell.

Ha ez így van, akkor korábban közelebb voltak egymáshoz, és minél hátrébb megyünk az időben, annál közelebb voltak egymáshoz.

Kellett legyen egy olyan pillanat a régmúltban, amikor a galaxisok igen, igen közzel voltak egymáshoz, akár egyetlen pontban sűrűsödött az egész mindenség.

Ezt annak idején a fiatalabb lányomnak, aki az üveggolyóit gyerekként, egy dobozban tartotta, úgy magyaráztam, hogy, ha elfordul, és én a golyókat kiöntöm az asztalra, visszafordulva a szétguruló golyók mozgásából ki tudja következtetni, hogy hol érték el a golyók az asztalt először.

A tudósok számoltak, és az jött ki, hogy 10-15 milliárd évvel korábban lehetett az, amikor egyetlen pontban sűrűsödött össze világunk.

Nem tudjuk, hogy így volt, csak feltételezzük. A dolog csak feltételezés, hipotézis. Addig, míg tények más feltételezésre nem sarkalnak, ezt fogadjuk el valóságnak.

Most vissza tudunk következtetni, hogy mondjuk milyen volt a mindenség 1000 éve, vagy 5774 éve, de amikor egyetlen pontba sűrűsödött abból nem tudunk semmire sem következtetni. Azt a pontot, amikor az információ elvész szingularitásnak nevezzük.

Ez az a pont ahol nem tudunk a korábbiakra következtetni. Ezen a ponton a világ végtelenül kicsi, végtelenül nehéz, és végtelenül forró kellett legyen, vagy mégse? Ez a pont kívül esik az ismert fizika hatókörén.

Mivel azonban tudjuk, hogy ebből a pontból szétrepült a világ, mégpedig rendkívül gyorsan, elnevezték a folyamatot ősrobbanásnak, (Big Bang.)

A szingularitás állapotában a világnak nem volt kiterjedése, és nem volt ideje. Akkor született meg a tér, és az idő, amikor bekövetkezett az ősrobbanás.

Most ne beszéljünk az első 300 000 évről, melynek a végére akkorára tágult a tér, mint a mi galaxisunk ma. Ennek az időszaknak a végére megszületett az az anyag, ami ma is körülvesz minket.

Vizsgálták a látható égi objektumok viselkedését, és ellentmondásokat tapasztaltak. Az ellentmondás csak úgy volt feloldható, ha feltételezték, hogy van a világunkban olyan anyag, amit nem látunk, ezt elnevezték sötét anyagnak.

A kozmológusok, akik a világmindenséggel, fizikai, és filozófiai szempontból foglalkoznak, nem tudták eldönteni, hogy mi lesz a világunk vége. A tömegvonzás lefékezi, és visszafordítja a mozgást, a galaxisok közeledni kezdenek egymáshoz, végtelenül összesűrűsödnek, újra létrejön a szingularitás, (nagy reccs,)és esetleg egy újabb nagy bummal új világegyetem keletkezik. Ez lenne a pulzáló világegyetem.

Vagy a világegyetem tömege nem elég, és ugyan lassulva, de végtelenül eltávolodnak az anyagi részecskék egymástól, és a világ kihűl.

Nemrégiben kiderült, hogy a tágulás nem lassul, sőt gyorsul, mintha belülről valami taszítaná az anyagot, és távolodásra bírja. Ezt az energiát sötét energiának nevezték el.

Az Univerzum tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia.

Hát bizony elég kevés az, amit közvetlenül meg tudunk figyelni.

Feltűnhet, hogy az univerzum anyagába számítjuk be a sötét energiát.

Ez Einstein óta nem meglepő. Ő mutatott rá először, hogy az anyag átalakulhat energiává, és fordítva.

Az összefüggés egyszerű, mondhatni elegáns: a test nyugalmi energiája (E) megegyezik a tömeg (m) és a fénysebesség (c) négyzetének szorzatával: E = mc²

Hogy a speciális relativitás elmélet ezen következményét a gyakorlatban is láthassuk, meg kell ismernünk a minket körülvevő anyag szerkezetét.

Szokás gúnyolódni azzal, hogy a legtöbb tudományos dolgozat úgy kezdődik, hogy „Már a régi rómaiak is…”

Az anyag szerkezetével való foglalkozás azonban még korábban kezdődött. Már a régi görögök is…..

Igen már az ókori görög filozófusok is törték a fejüket, hogy miből áll az anyag.

Démokritosz azt mondta, ha elkezdek darabolni egy anyagot, akkor el kell jutnom egy olyan kis részecskéhez, mely már nem darabolható tovább. Ezt elnevezte oszthatatlannak, atomnak.

E szerint a mészkövet, kalcium-karbonát, darabolom, kapok a végén egy mészkő atomot. Erről persze mi már tudjuk, hogy nem igaz. Tudjuk, mert jött a kémia. Ha kellően melegítjük a mészkövet, akkor égetett mész lesz, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a mészkő többféle atomból áll.

A tudomány görbe utakon jár. Sok a tévedése. Egy megfigyelés sokféle magyarázatot kibír, és csak egy az igaz.

Megfigyelték, hogy mindent földből, vízből, levegőből, tűzzel lehet előállítani. Persze nem kell mindig mind a négy szubsztancia.

Márpedig akkor mindössze négy elem létezik. Föld, víz, levegő, tűz.

A következtetés logikus, bár téves.

Aztán lassan utat tört magának a kémia. Egyre több anyagról mutatták ki, hogy kémiai módszerekkel nem bonthatók szét, ezért ezeket elnevezték elemeknek, míg azokat, melyek több elemből kémiai úton kerültek előállításra vegyületeknek nevezték. Az elemek alkotó részét atomnak nevezték, és az atomok összekapcsolódásával létrejött vegyületek azon legkisebb részét, mely még a vegyület tulajdonságaival bír, molekulának.

Megfigyelték ugyanis, hogy a vegyületek csak úgy jönnek létre, hogy az alkotó elemek meghatározott arányát tartalmazzák. Ez csak akkor lehetséges, ha részecskékből állnak. (Dalton 1811)

Tehát a bennünket körülvevő világ atomokból, molekulákból áll. Na meg néhány egyéb dologból, például fotonokból. De erről később.

Egészen a század végéig boldogok lehettek a fizikusok. Volt egy jól kezelhető atomelméletük, aztán 1896-ban egy francia, bizonyos Becquerel szórakozottan rátett egy darab uránszurokércet fényérzékeny lemezekre, és amikor a használta azokat, olyan jelenséget tapasztalt, mintha fényt kaptak volna.

 „Na de mindegyik?”

Tette fel a kérdést, és jó tudóshoz méltón kételkedni kezdett a véletlenben. Rövid kutakodás után rájött, hogy a jelenség kiváltója az uránszurokérc.

Egy évre rá Thomson felfedezte, hogy ha fémeket hevítenek elektronok lépnek ki.

1896-1904: Pierre Curie és Marie Curie kimutatták az alfa-, a béta-, és a gammasugárzást.

1904-ben Thomson alkotott egy teóriát az atomok szerkezetéről. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy az atomok kisebb, un. subatomi részecskékből épülnek fel.

Később Rutherford készített egy atom modellt, melyet Bohr 1912-ben pontosított.

Szerintük az atom hasonlóan épül fel, mint a naprendszer, a közepén van az atommag, körülötte, mint, bolygók elektronok keringenek. Az atommag neutronból, és protonból áll.

Hurrá eljutottunk megint a dolog végére, megtaláltuk az oszthatatlan részeket, csak már nem atomnak hívjuk azokat, és végül az is igaz, hogy a világ csak néhány elemi részecskéből áll, bár ez nem a föld, levegő, víz, tűz négyese.

Voltak azonban megmagyarázhatatlan dolgok. Például mitől marad szoros közelségben akár több, azonos töltésű proton az atommagban?

Az anyag szerkezetének ez a modellje, és a maghasadásról megtudottak lökést adtak a társtudományoknak, kémiának, csillagászatnak.

A fenti sorok döntő része, és a későbbiekben közöltek egy része is, már korábban leírásra került, egyes fórumokon hozzászólás formájában.

Ide teszem, hiszen az én világom részei. Megmutatják, milyen alapon, miként vélekedek a világról, mely számomra elég zaklatottan indult.