Tisztára 22-es csapdája.

Évek óta, és egyre jobban fájnak a térdeim. Úgy két hónapja sokat voltam a kertben, egyenetlen terepen. Megfájdult a jobb sarkam. Az Achilles inam.  Aztán gondolom a fájdalom miatt megváltozott tartásom miatt, a bal térdem egyre tűrhetetlenül kezdett fájni.

Hét évvel ezelőtt voltam ortopédián a bal térdem erősödő fájdalma miatt. Az orvos, akkor szó szerint azt mondta, „Ez a térd tropa!”

Mivel néhány hónapra rá diagnosztizálták a hólyag rákomat, nem foglalkoztam a térdemmel. Szedem a szokásos recept nélküli szereket, és nem is nőtt olyan nagymértékben a fájdalmam. Csak bizonyos helyzetekben jött elő. A többi kopási jelenséghez írtam.

Hét évvel korábban az orvos felírt lúdtalpbetétet. Ettől a fájdalom növekedett. Eldobtam, és tudomásul vettem, hogy öregszem.

De ez a kerti kaland más fajta fájdalmat hozott. És még azt mondják, hogy a kertészkedés egészséges. L

Tegnap másik orvoshoz mentem. Az eredmény: gondolkozzak protézis beültetésén.

A várakozás egy év.

Na most, a protézis élettartalma, az én súlyom mellett 10 év. 80 évesen még, ha nem hanyatlik az egészségi állapotom sokat, akkor megoperálnak. Igen ám, de feltehetőleg mind két lábamba kell, tehát az első operációt 79 évesen kellene megejteni. Azaz, van még szűk három évem gondolkozni rajta. Viszont, ha hirtelen még többet romlik, akkor, inkább már holnap operáljanak. Egyébként is ki mondta, hogy megélem a 90-et?

Nem az elmúlás a problémám, azt már a rák diagnózist hallva elrendeztem magamban. Egyébként is, aki elmúlt 50, és nem gondol a halálra, az hülye.

Miközben a fenti sorokat írom, beugrik: „Memento mori” (lat. 'emlékezzél a halálra'): a keresztény, főként a szerzetesi lelkiség egyik legfontosabb jelmondata a középkorban. (Megint az a latin. Csak tudnám, hogy egyeseket miért irritál, ha visszanyúlok a történelemben, régi korokat idézek. Na, mindegy az ő bajuk!)

Aki nem lát a jövőbe, nem tud jól dönteni, csak véletlenül.

Mindenesetre, most az intenzívebb gyógyszerelés választom, és évente előveszem a kérdést.