Ónos eső-e a fagyott eső?

Persze egyszerű lenne közös kiindulási alapot találni, ha mindig tudnánk, hogy mi a tény.

Egyáltalán mire mondhatjuk, hogy tény?  Valójában csak arra, amit mi magunk tapasztaltunk, és meggyőződtünk róla, hogy érzékeink, műszereink nem csaltak meg.

Tehát figyeljük meg a jelenségeket. Keressünk magyarázatot arra, hogy, ami történt, az miért történt úgy, ahogy észleltük. Aztán jön a bizonyítás, megpróbáljuk a jelenséget előidézni. Többnyire kiderül, hogy valami lényeges dologról elfelejtkeztünk. A jelenségekhez, szorosan hozzátartoznak a körülmények. Mivel a magyarázatok többnyire túlmutatnak a konkrét jelenségeken, ezért a hipotézisünk, magyarázatunk, próbája az is lehet, hogy megjósolunk, egy még be nem következett eseményt, és vizsgáljuk bekövetkezésekkor, hogy mindenben úgy történt-e ahogy vártuk.

Tudom, ez nagyon elvontan hangzik, pedig nem az.

Téli reggel felkelek, és az úton, az éjjeli eső eredményeként jég van. „Na! ólmos eső esett!” állapítom meg. Hibás! Nem ólmos, hanem ónos. De lehet, hogy nem volt ónos, hanem rendes eső volt, mely megfagyott.

Azt nem nagyon kell magyarázni, hogy, ha a talaj hideg, és felsőbb légrétegek melegebbek, akkor a leeső eső szépen rá fagyhat az útra. Ez a fagyott eső.

Mi a helyzet akkor, mikor a hőmérséklet elosztás más. Felül 0 fok feletti, majd egy meglehetősen hideg, és a talaj mondjuk 0 fok közelében. Az a szerencsétlen eső elindul, a hideg sávba érve lehűl 0 fok alá, de nem fagy meg. Azaz folyékony marad, nem alakul ki jég. A halmazállapot változáshoz a nyugalomban lévő vízcseppnél kevés a 0 fok alá hűlés.

Amikor azonban az esőcsepp becsapódik, a halmazállapot változás hírtelen bekövetkezik. A tárgyakon olyan bevonat keletkezik, mintha ónnal öntötték volna le. Sajnos egyre többen ezt ólmosnak nevezik, szerintem hibásan.

Térjünk vissza a reggelhez. Ha fagy van, és a jég nem az ónos eső jellegzetes alakjában látható, akkor fagyott eső, van, ha esetleg kicsivel 0 fok feletti a hőmérséklet, és a jégbevonat olyan, mintha ónnal öntöttek volna le mindent, akkor ónos eső volt.

Megtehetem, hogy tiszta vizet óvatosan lehűtök fagypont alá. Láthatom, hogy folyadék. Ezután az edényt megütöm, hirtelen jéggé alakul az egész.

Ugye milyen könnyű tévedni, még hétköznapi, természeti jelenségek esetén is. Hát még társadalmi hatásoknál!

Az amerikai elnök magasnak találja a munkanélküliséget, alacsonynak a fogyasztást, kevésnek a költségvetés bevételét. Mit csinál? Leengedi a személyi jövedelemadót. Gondolnánk, hogy nagy csacsiság, még kevesebb lesz a költségvetés bevétele. És nem! Billnél több pénz marad, bízik a jövőben, elkölti. Többet kell termelni, munkahelyek teremtődnek, csökken a költségvetés kiadása, nő a bevétele.

Egy közép kelet európai országban nagy a munkanélküliség, alacsony a fogyasztás, kevés a költségvetés bevétele. Leeresztik az SZJA-t. Károlynál több pénz marad. Akkor, ha szegény félreteszi, mert lesz ez még rosszabb is. Akkor, ha gazdagabb, felül egy repülőre, és az Oxford Streeten elkölti. A költségvetés helyzete csak rosszabb lesz.

Miben van a két dolog közt a különbség? A jövőről alkotott képben, a bizalomban.

Akkor, ha egy még be nem következett esemény lefolyásáról van szó, nagyon nehéz jóslásokat tenni. Mindenképen kell valamilyen hipotézis, aminek alapján véleményt mond az ember.

Egy-egy tudományágra vonatkozó, általános nézeteket paradigmának hívják.

Paradigma a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közösség minden tagja által elfogadott összegzését jelenti.

A természettudományokban ez többnyire a teljes tudományágra vonatkozik. A hétköznapi dolgokban, néha teljesen eltérő paradigmák léteznek egymás mellett. Elég arra gondolni, hogy míg egyesek elfogadják a műtrágya használatát, addig mások totálisan elutasítják. Természetesen mindkét csoport „tényeket” sorakoztat fel alátámasztásul. Mit, tényeket, szakértők véleményét.

Ez pedig nagy baj. Baj van a szakértőkkel, vagy a hivatkozással?