Tücsökzene. 4. Kell egy csapat.

Írtam már a demokrácia kialakulásáról. Itt. 

Amikor az történt Spárta volt a hellén városállamok legerősebbje. Athén a feltörekvő második volt.

Spárta egy katona állam, Athén egy kereskedő állam volt.

Athénban nem volt mindenki egyenlő, Spártában sem. Teljes polgárjoggal csak az Athénban született nagykorú, szabad férfiak rendelkeztek. A beköltözőknek, ma úgy mondanánk, hogy bevándorlóknak, csak korlátozott joguk volt a közügyekben való részvételre, a rabszolgák és a nők pedig teljesen jogfosztottak voltak.

Tehát a politikai jogok származáshoz voltak kötve. Később a népet (Demosz) négy vagyoni osztályba sorolták, és ebből három teljes joggal, a negyedik korlátozottal vehetett részt a közéletben.

Kleisztenész reformjai révén, mely egyenlő politikai jogot adott minden athéni polgárnak, alakultak ki a demokratikus alapok, és ez teljesedett ki Periklész alatt.

Ekkoriban a vezetők politikai hatalma azon alapult, hogy valódi jogot adtak a legalsóbb néprétegeknek, ezért azok tagjai az államot magukénak érezték, és támogatták a vezetőket.

Manapság ezt a csapatépítést, már vállalati szinten is alkalmazzák. A cégek sokszor létesítenek csapatépítő tréninget, azért, hogy kialakuljon az egy közösségbe tartozás érzése.

Ez komoly erőket szabadíthat fel. Növeli a hatékonyságot.Az időnkénti választások tehát nem csak legitimitást biztosítanak a vezetésnek, hanem erősítik az együvé tartozást.

Így történt az ókorban is. Athén ekkor élte fénykorát.

Tudom, ugrálok az időben, de világosan kell látni, hogy a demokratikus jogok, annak titkos szavazással történő gyakorlása, a vezetés korlátozott időre történő megbízatása olyan dolgok, melyek akár egy állam, akár egy kisebb közösség életében komoly hatással vannak a tulajdonosi tudatra, és a hatékonyságra.

Okos vezetés ezt felismeri, és alkalmazza. A gyáva úgy intézi, hogy a megbízatása ne legyen határidőhöz kötve, ne lehessen kritizálni a vezetést, legyen egy érezhető fenyegetés a hatalom részéről azokkal szemben, akik „nem lépnek egyszerre”.

Persze a fórum csak egy virtuális világ. A tagok informálódni, információt adni akarnak. Lehet jó egy fórum, úgy, hogy egy üzleti vállalkozás, lehet jó úgy, hogy egy személy, vagy személyek egy szűk csoportja a tulajdonos, de lehet jó akkor is, ha egy kis közösség üzemelteti. Csak ne mondjuk, hogy közösségi, ha mondjuk egyetlen személy uralja.

A terra esetén lehet deklarálni, hogy egyetlen személyé, hogy néhány személyé, hogy egy szűk csoporté, vagy, hogy a regisztrált tagok meghatározott széles köréé.

Mindegyik lehet jó, de akkor a deklarációnak megfelelően kell működtetni.

Szerintem jelenleg más a kinyilatkoztatott szándék, és más a gyakorlat.

Van egy demokratikus szándéknyilatkozat, és egy ezzel ellentétes gyakorlat.

A csökkenő regisztrációs hajlandóság, és az én érzésem szerint a kertészeti témákban csökkenő hozzászólás, valamint az, hogy alapítók is többet szólnak hozzá másutt, mint a Terrán a demokrácia deficitjét jelzik.

Tücsökzene. 3. Megalkuvás, és önzés.

Fajunk sikerének titkai közzé tartozik, hogy önzők, megalkuvók, és koalícióalkotók vagyunk.

Ezeket a tulajdonságokat nem feltétlenül elítélő értelemben használom. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy léteznek rossz, és jó tulajdonságai az embereknek. Tulajdonságai vannak, melyek a körülményektől függően minősíthetők így, vagy úgy.

Nézzünk egy példát. 

„ Amióta agyoncsapta az öregedő Sárga Agyart, Nagy Marok vezette a hordát. Feltétlen tekintélye volt, sokan emlékeztek arra, amikor, bár eltört a harc közben a kőbaltája, de legyőzte a barlangi megvét. Igaz, hogy csúnya sebet kapott a lábán, de ő maradt életben. A barlangot is elvették a medvétől, meg is ették, szóval az egy jó nap volt.

Azóta azonban Nagy Marok húzta a ball lábát, és egyre nagyobb aggodalommal figyelte a horda felnövekvő hímjeit, kereste, ki lesz a kihívója, ki fogja elvenni a hatalmát, és az életét.

Többen is kezdtek szakált növeszteni, jelezvén, hogy készek párt választani. A hallgatag Sunyi, a kissé buta, de erős Széles Vál, az orrát mindenbe beleütő Nagy Száj, mind számításba jöhetett. De a nőstények is szépen kigömbölyödtek uralma alatt. A barlang sok kényelemmel járt, és kevesebb volt a betegség.

A fiatal nőstények közül kiemelkedett Hosszú Haj, gömbölyű idomai széles csípője mindenki figyelmét felkeltette.

Egyik este, a hímek tüzénél, Nagy Marok ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy Hosszú Haj az övé, és senki ne próbáljon közeledni hozzá.

„Na-na”, szólt Nagy Száj, „Szavazzunk!”

Nagy Marok lassan felállt, mint aki a dolgon gondolkozik, Nagy Száj háta mögé lépett, és lassan, komótosan megfojtotta. „Ki akar még szavazni?” Kérdezte.

Senki sem jelentkezett.

Másnap Sunyi úgy intézte, hogy a hajtóvadászaton Széles Vállal legyen párban.

„ Nem lesz ez így jó!” Szólt Széleshez. „Egyenként meg fog ölni minket, össze kellene fognunk.”

A válasz csak annyi volt: ÜHÜM!

„Széles neked kellene vezetni a hordát, és nekem jutna Hosszú Haj.”

ÜHÜM! Hangzott megint.

Aznap sikeres volt a vadászat. Egy szarvas bikát zsákmányoltak. Nagy Marok a legfinomabb részeket kapta, degeszre tömte magát. Sunyi, és Széles keveset ettek. 

Amikor a tűz már nem égett nagy lánggal, és a horda tagjai elkezdtek éjjelre elvackolni, Széles felállt a kezében agy lerágott combcsonttal. 

Nagy Marok felé, lépett: „Most választunk!” És lesújtott a csonttal. 

Nagy Marok megszédült, de felugrott, és rá akart rohanni Szélesre, de Sunyi hátulról gáncsot vetett. Nagy Marok elesett, beverte a fejét abba a kőbe, amit a tűz mellett asztalnak használtak. Ezzel eldőlt a „szavazás”.

Másnap Sunyi mindenkivel közölte, hogy Széles úgy döntött Hosszú Haj az övé.

Mint ahogy látszik ebből a kitalált példából, melyhez hasonlót, talán kevesebb vérrel, de napjainkból is lehet hozni, a hatalommal való nyílt szembeállás többnyire nem jövedelmező.

Az összefogás azonban, eredménnyel kecsegtet, különösen, ha mindenki remélheti, hogy egyéni ambíciói kiteljesedhetnek.

Miért győzött a kapitalizmus a hidegháborúban a szocializmus felett?

A „dolgozzon, mindenki tehetsége, és részesüljön igénye szerint” azt kívánta volna, hogy aki szorgalmasan, tehetségesen dolgozik, munkája eredményének jelentős részéről mondjon le más javára.

Igen, de az ember önző, és munkája eredményét elsősorban magának, és családjának szeretné, és nem a teljes közösségnek. Tehát a szorgalom, és a vállalkozó kedv kisebb a szocialista rendszerben, mint a kapitalistában.  

Ezért az utóbbi társadalmi szinten termelékenyebb, fejlődőképesebb. Egyszóval gazdagabb, mert az erőforrásokat jobban használja fel.

Ez aztán azt eredményezte, hogy a NATO tagállamok fegyverkezésre költött minden százaléknyi nemzeti jövedelmével szemben a Varsói Szerződés államainak a sokszorosát kellett költeni, hogy valamennyire megőrizzék a katonai egyensúly látszatát. Ez csak az életszínvonal rovására volt lehetséges. Egyszer csak bekövetkezett az a pont, amikor a megalkuvásnak vége szakadt, és a tömegmegmozdulások, „koalíciók” megbuktatták a szocializmust.

A társadalomnak nem érdeke, hogy hosszú ideig feszültségek keletkezzenek, melyek valamilyen forradalmi úton oldódnak meg. 

De ez nem érdeke egy kisebb csoportnak sem, akár egy családnak sem.

Ezért fontos, hogy a szavazások demokratikusan, és titkosan történjenek.

A vezetésben akkor valósulhat meg a megfelelő mobilitás, ha a megbízatások időhöz vannak kötve. 

A „minek, hiszen akármikor le lehet váltani.” nem működik.

Egy leváltást kezdeményezni nyílt szembehelyezkedés a hatalommal, és ezt kevesen vállalják fel. 

Ugyanakkor a megfelelő szavazás a vezetésnek is fontos. Hogy miért arról legközelebb.

Tücsökzene. 2. Titkos szavazás.

Gondolataim rendezése során eszembe jutott az, a gondolom mindenki által ismert, őskori vicc, vagy inkább példabeszéd, hogy három bika áll a dombtetőn. Lent meg a tehenek legelnek. Megszólal a fiatal: „Látjátok ott lent, azt a kajla szarvú kis tarkát? Most lerohanok, és úgy magamévá teszem, hogy kiegyenesedik a szarva.”

Erre megszólal a középkorú: „Csak semmi heveskedés, lemegyünk, és valamennyit!”

Az öreg megcsóválja a fejét, és szól: „Nem értetek ti a sexhez! Minek ahhoz lemenni? Idejönnek!”

A kor többnyire meghatározza az élettapasztalatot.

Vegyünk valakit, aki, mondjuk 25 éves. Tehát 1990-ben született. Tehát már a harmadik Magyar Köztársaságba. Dunsztja nincs a kádári korszakról. Sőt elhiszi azt a sok baromságot, amit azok, akik alig néhány évvel idősebbek összehordanak róla. Mit tud az akkori választásokról? Semmit!

De vegyünk egy 40 – 50 évest. Született 65, és 75 közt valamikor, legjobb esetben is a 80-as évek elején eszmélt a világra. Mit tud 56-ról, vagy pláne a Rákosi korszakról? Jó esetben semmit, rosszban eltorzított dolgokat.

Persze mindketten meggyőződéssel vallják, hogy érvényes tapasztalatuk van mindenre.

Politikai szimpátiájuk szerint elfogadják a pártjuk hivatalos ideológusai által összeállított ideológiát.

Szerintem honfoglalásból is legalább annyi féle volt, mint ahány párt van.

Megdöbbennénk, ha ide jönne Árpád, és elmondaná a tényeket. J

Még a Rákosi féle diktatúrának is szüksége volt időnként arra, hogy úgy nézzen ki, mintha nép szabad választásokon megerősítené pozíciójában.

Voltak tehát választások. Sőt hatalmas győzelmeket arattak, jelöltjeik közzel 100%-os szavazatokat kapva nyertek. Akkor kik tüntettek 56 októberében? Azok, akik elégedetlenek voltak, de azért a szavazáson a munkásosztály élcsapatára a kommunista pártra szavaztak.

Az akkori szavazásokon csak egy jelölt volt, a párté. A szavazáson szinte kötelező volt részt venni, és szavazhattál, vagy a jelöltre, vagy senkire. Tehát a jelöltet vagy megválasztották, vagy jöhetett új választás. (Erre nem volt példa.) Egyszerűen nem volt esély, hogy az egyébként hivatalosan nem létező ellenzék nyerjen.

Tehát igazán nem volt tétje a szavazásnak. Azaz valami mégis csak volt. Figyelték azt, hogy ki szavazott, ki nem.

Így tehát aki csak tehette elment szavazni, természetesen a párt jelöltjére, mert soha nem lehet tudni, hátha figyelik, és akkor baja lesz neki, vagy a családjának.

Az országgyűlés nem ülésezett folyamatosan. Talán kétszer, vagy négyszer egy-egy hétig. Ekkor futószalagon jóváhagyta a beterjesztett anyagokat.

Létezett az elnöki tanács, megy részben kollektív államfőként, részben országgyűlésként funkcionált. Törvényerejű rendeleteket hozott. Papíron az elnöki tanács elnöke volt a legfőbb tisztség. Gyakorlatban a párt első embere irányította az országot, sokszor ő volt a miniszterelnök.

A Rákosi rendszerben létezett néhány olyan szervezet, melynek a legfőbb feladata a félelem fenntartása volt. Ezek közül a legismertebb az ÁVH volt. (Államvédelmi hatóság.)

A rendszer zseniális volt. Nem lehetett csak egy párt. Ez a párt állított jelölteket a parlamenti választásokon, az ÁVH, és társai fenntartották a félelmet, ezért a szavazásokon garantált volt a párt jelöltjeinek a győzelme. Ezek a képviselők megválasztották engedelmesen a tényleges hatalom képviselőit.

Az enyhülés éveiben létrejött a Hazafias Népfront. A képviselőket, már nem közvetlenül a párt jelölte, hanem a HNF. A látszat kedvéért bekerült néhány párton kívüli is. Megalakításában nagy szerepe volt Nagy Imre miniszterelnöknek, aki ezáltal kívánta politikai szerephez juttatni a (kommunista) párton (MDP) kívüli állampolgárokat.

Felhígult a dolog, de alapvetően a rendszer maradt. A mai emberek talán nem is értik, hogy lehet, hogy egy utált rendszerre TITKOS szavazáson énnyien szavaznak?

A válasz pedig egyszerű, a félelem, és a beletörődés az oka.

Egész társadalmunkat, jelenleg is áthatja a félelem.

Hányszor hallani, hogy a dolgozó betegen megy dolgozni, mert fél, hogy elveszti a munkáját. Ingyen túlórázik, hasonló okból. Megy az iskolába ingyen dolgozni, mert fél, hogy, ha nem teszi, kitolnak a gyerekkel. És biztos mindenki tudna hasonló példákat felhozni.

Mi alattvaló ként viselkedünk. Elég sokat jártam Amerikában, ott állampolgárok vannak. Nálunk a pincér kiszolgál, náluk felszolgál. Nálunk tehát szolga, náluk szolgáltat.

A név szerinti szavazás egy parlamenti választásnál kész csőd lenne. Már, ha a választók igazi véleményét akarja megtudni az ember.

Remény arra, hogy a választók igazi akaratát tudd meg, csak titkos szavazáson áll fenn, és csak akkor, ha félelem mentes légkör van.

Úgy látom, hogy ez a téma kissé hosszabb lesz, mint terveztem. Tehát itt fogom folytatni.

Tücsökzene. 1.

A fórum, az fórum, a blog, az blog. Nem szívesen keverem össze. de most úgy látszik mégis megteszem.

Túl sok időmet viszi el a fórum, értelmetlenül. Csökkentenem kell a ráfordítást. Eddig vagy fórumoztam, vagy a blogot írtam. Az utóbbi időben mindkettőt. Jobb csak az egyiket, vagy túlnyomóan az egyiket teszem.

Ezért a súlypontot átteszem ide.

Viszont nyilván van olyan olvasó, akit nem érdekel a Terra. Hogy egyszerűen ki lehessen hagyni a fórummal kapcsolatos dolgokat, minden a Terrával kapcsolatos bejegyzésemnek a Tücsökzene címet adom.

Egyébként is  gondolkozom azon, hogy a bejegyzéseim tartalma szerint valami olyan megoldást alkalmazok, ahol a cím azonossága, a tartalom azonos témakörét jelenti.

Mitől lett a Tücsökzene cím?

Tiszta plágium. J Szabó Lőrinc művének címét használom, de a Pinokkio tücskére gondolok.

A magam módján lelkiismerete lennék a fórum vezetőségének. Persze ők ebből nem kérnek. De Pinokkio sem hallgatott a tücsökre.

De haladjunk sorban. Az alábbi ajánlatot kaptam gergergtől:

„Rhéman! Van egy ajánlatom. Hajlandó vagyok mindent elfelejteni és visszavonni amit mondtam veled kapcsolatban függetlenül attól hogy kinek volt igaza. Itt a fórumon ezen a topikon kívül szerintem nincs máshol semmi. A blogodról is törölheted az egészet, csak lépjünk már túl ezen. Te is tudod jól, hogy a fórum vezetése jó kezekben van. Azt is tudod hogy az alapítók joga is biztosítva lesz mindig, de ha van módunk, akkor átlag felhasználó kérésének is igyekszünk eleget tenni. Minden más csak körítés. Ez a soha véget nem érő civakodás viszont egyrészt sehova nem vezet, másrészt szerintem terhére van a fórumnak. Ott díszeleg az aktív témák tetején, miközben semmi értelme. Törölhetem a topikot, és nyithattok a tiltás ellenére újat, és törölhetem azt is, és felőlem játszhatjuk ezt akár évekig is, de kinek lesz ebből valamiféle haszna? Senkinek. Szerintem rég le kellett volna már ezt zárni, és nem felpiszkálni a parazsat amikor már kihunyónak látszik. Értelmes, tanult, kellő élettapasztalattal rendelkező ember vagy. Mi értelme ennek? Ha szeretnél itt fórumozni, tedd. Ha nem szeretnél, ne tedd.”

Első, sőt második olvasatra is korrekt ajánlat. Miért ne fogadnám el? Csak az a kérdés hogyan tovább?

Válaszoltam:

„A kéréseim: (ha udvariatlan lennék, azt mondanám, feltételeim.)

1.            Egyre többre becsülöm Gypsyt, de nem alkotunk egy párt. Sőt a fórumok világába senkivel sem alkotok párt, csapatot, stb. ezért ne használd velem kapcsolatosan a többes számot.

2.            Nyissatok a törölt Rhéman, és a fórum helyett egy Tücsökzene nevű topikot, ahová csak én írhatok. Bármiről. (Nagy kockázatod nincs, legfeljebb törlöd.)”

A viszont válasz:

„Az első azt gondolom teljesíthető, az ajánlat tartalmazta ezt is.

A második sem lehetetlen, de tudtommal topikra nem lehet jogosultságot beállítani, csak alfórumra, ezéért lett a Rhéman és a fórum is. Na már most ha megnyitunk egy új alfórumot, akkor az nem tudom lehet-e csak a tiéd.

A másik. Azt írod hogy majd legfeljebb majd törlöm. Én jobban szeretném ha nem kellene. Ehhez viszont az kell, hogy politika ne legyen benne, mert attól hogy csak te írsz oda, még más lehet hogy reagál majd rá, ott ahol éppen tud. Ezen felül annak sem örülnék, ha a topikban nyíltan, vagy burkoltan arról szólnának az írások hogy mi mit csinálunk rosszul. Vezetőségi tag voltál. Tudod jól hogy nem könnyű olyan döntéseket hozni, ami mindenkinek megfelel, és vannak olyan esetek, amikor ezt teljesen lehetetlen. Nem szeretném továbbá azt sem, a moderáció lenne a téma, vagy a szabályzat. A fórum ügyeit megvitatni, az arra megfelelő jogosultsággal rendelkezőknek van külön hely. Messze nem a nyilvánosságra tartoznak, függetlenül attól hogy kinek van igaza. A fórumnak az ilyen viták, beszélgetések, írások kicsit sem használnak. Te tudhatod a legjobban, hogy azok az állítások amik párhuzamot vonnak ez a fórum, és az egykori index között, egész egyszerűen nem a valóságot mutatják be, viszont alkalmasak arra, hogy a kevésbé tájékozott vendégeket téves következtetések levonása felé irányítsák.

Tehát ha a topik témája nem a politika vagy a fórum lesz, akkor szerintem ebben is meg fogunk tudni egyezni. Ja, pornó sem lehet!”

A következő kör:

„Szóval ne legyen politika. Ez nem gond. Ez úgy látszik mindenkire vonatkozó korlátozás.

Ne kritizáljam a vezetőséget, ne szóljak a moderációról, ne beszéljek a szabályzatról.

A topik nevet ugyan Szabó Lőrinc művéből kölcsönöztem, de a tücsök, akire gondoltam az Pinokkió tücske. Tudjuk róla, hogy ő a lelkiismerete.

Úgy gondoltam, hogy egyetlen helyen teszem meg a hozzászólásomat, akár kertészetről, akár a fórumról van szó, akár valami olyan dologról, ami ettől különbözik, de engem foglalkoztat.És nem szándékozom sűrűn megszólalni.

Így aki nem kíváncsi rám, annak egyetlen topikot kell elfelejtenie, aki viszont reagálni akar, azt megteheti a téma szerinti helyen. Senki nem tud odajönni, veszekedni, és kiprovokálni a topik törlését.

Azok a korlátozások viszont, amiket mondasz, tudomásom szerint senkire nem vonatkoznak, csak rám vonatkoznának.

Gondolom, hogy te sem vállalnád. Megalázó „békeszerződést” nem fogok vállalni. A maximum az, hogy múltbeli dolgokról nem szólok, hiszen azt temetjük el, és gondlom az kölcsönös, hogy azokat békén hagyjuk.”

Gergerg:

„Nem csak rád vonatkozik, mindenkire vonatkozik. Ha valakinek gondja van a moderációval, az a megfelelő helyen jelezheti ezt. Ha a moderátor ott nem válaszol kielégítően, akkor minden felhasználó élhet a jogorvoslat lehetőségével. Ennek több módja is lehet. Tehát ha valaki nem ért egyet a moderátorral, akkor a megfelelő moderációs topikban jelezheti azt, a moderátor pedig megpróbálja megindokolni a döntését. Ha ezt a felhasználó nem fogadja el, bármelyik alapítót megkeresheti, akit ha meg tud győzni arról hogy a moderátor hibázott, akkor azt vigye az alapítók elé, akik megtárgyalhatják hogy helyesen döntött-e a moderátor vagy sem. Ennyi. Ha egyetlen alapítót sem tud valaki meggyőzni, akkor vagy nincs igaza, vagy egyszerűen ez nem az ő fóruma.

Innentől kezdve nem látom értelmét hogy máshol a moderációról, a fórumról, vagy a vezetésről írások jelenjenek meg. Ha a csillagokról írsz valamit, akkor a csillagok nem fognak szólni ha nem jót írtál. Sőt, nem is fogja őket bántani. Ha viszont személyeket bírálsz, akkor meg kell teremteni a személyek számára a reagálás lehetőségét, akkor meg ott vagyunk ahol a part szakad.

Szóval mint írtam, ezek mellett a feltételek mellett tudunk együttműködni.”

Hogy őszinte legyek ez a cenzúrázott szabadság nem tetszik nekem. Itt-ott a dologból holmi fenyegetést is érzek. (Nem az ő fóruma!!)

Viszont a vitát tényleg el kellene hozni a fórumról. A többség nem nyilvánít véleményt. Feltehetőleg azt is zavarja, akit egyébként érdekel.  Tehát válaszoltam:

„Amíg nem piszkáltok, békén hagyom a múltat.

A bolgon nem válaszolok az elhangzottakra, és ha időszerűtlennek tartom, akkor törlöm. Az nem most lesz. Egyenlőre nem látom azt, hogy a megjelenés, és a törlés közt lenne más alternatíva.

Ha a jövőben kritikai észrevételem lesz azt, ha van rá hely a fórumon, akkor ott teszem meg, ha nincs, akkor a blogon.”

Ezért a korábbi időszakkal, amíg a témát valaki fel nem kavarja, nem foglalkozom.  Mivel a beszélgetős témák le vannak tiltva a fórumon, azokat itt veszem elő. Itt veszem elő a nem konkrét, hanem általános jellegű, a fórum működésével kapcsolatos témákat.

Sőt azokat is itt veszem elő, melyekre esetleg lenne felület a fórumon, de úgy gondolom, hogy „konkurencia”, vagy valami egyéb okán zavarná a fórum működését.

Naponta egyszer fogok ide nézni, és igyekszem minden hétvégén bejegyzést tenni.

Most például a hétvégére a génekről, és a hibridekről szólnék. Ezt biztos folytatom a mémekkel.

Vissza jövök: Rhéman J

Vizet a Kénsavba???

Ez a bejegyzés a Rhéman és a fórum folytatása. Elsősorban azért, hogy az eredeti bejegyzés hossza, és a hozzáfűzött megjegyzések nagy száma miatt ne kelljen egy újabb megjegyzés érdekében kényelmetlenül hosszan görgetni a szöveget.

Vegyész vagyok. Szakmám megköveteli, hogy gondolataimat, szándékaimat precízen fogalmazzam meg.

Egy rosszul leírt recept, eljárás, akár emberéletekbe is kerülhet.

A konyhában, mondjuk salátalé elkészítésénél megengedhető, hogy annyit írjunk, az ecetet és a vizet keverjük össze.

A tömény kénsavat és a vizet azonban csak úgy lehet/szabad keverni, hogy a vízbe öntjük a kénsavat, lassan, keverve, és lehetőleg hűtve.

Ennek az az oka, hogy a kénsav a vízben azonnal, és teljes mértékben disszociál, azaz a víz molekula segítségével ionjaira esik szét. Közben nagy mennyiségű hő szabadul fel. Akkor, ha a tömény kénsavba öntöm, a nála könnyebb vizet, az a kénsav felszínén azonnal felforr a víz, és szinte kirobban a kénsavból. Persze magával hoz kénsavat is, ami azonnal mar. A szembe jutva ott vonja el a vizet, és vakságot okoz.

Egy kémiai technológiát pontosan kell leírni. Ez persze, már ti. a precízség igénye nem csak a vegyészet sajátja. Gondosan kell megfogalmazni egy szerződést, egy szabályzatot, egy jogszabályt, vagy egy szabadalmat.

A probléma azonban az, hogy sokszor az író, és az olvasó közt szemantikai problémák nehezítik a megértést.

(A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a terminológia az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik. Eredetileg csak szójelentéssel foglalkozott, de az 1960-as évek óta, vagyis a generatív nyelvészet megjelentése óta a mondatjelentést is vizsgálja.) Wikipedia.

Itt van példának az, hogy, én azt írtam politizálós fórum. Ezt gergerg úgy olvassa, értelmezi, hogy én azt írtam politikai fórum. Pedig a politikai fórumon mondjuk a palántázás OFF. Nyilvánvaló, hogy nem a politikai fórumot írtam, hanem egy olyan fórumra utaltam, ahol politizálni is lehet. Ráadásul az ő levelének információi alapján.

Az olvasó, sokszor a saját prekoncepciójának megfelelően olvas. Belevetíti szándékait, előre elképzeli, hogy miről fog szólni, amit olvas.

Én tehát nem írtam azt, hogy politikai fórum, hanem azt, hogy politizálós. Ez gergerg olvasatában politikait jelent, az én olvasatomban pedig egy olyan topikot, ahol politizálni (is) lehet.

Normális esetben ez nem okoz problémát. Nyilván az író mondja meg, hogy ha kétség merül fel, akkor hogy kell értelmezni a leírtakat.

Ámde, ha valakire rá akarom bizonyítani, hogy „hazudik”, akkor érdemes saját magyarázatot adni a leírt szöveg értelmezésére.

Kerestem, de nem találtam meg egy hosszabb szöveget, melynek egyetlen szava sincs helyesen leírva, de prímán olvasható. A trükk az, hogy a szavak első, és utolsó betűje helyes, csak a belső betűk vannak összekeverve. Egyszer találkoztam ezzel a példával, mely remekül bizonyítja, hogy miközben olvasunk, értelmezünk és. Sajnos sokszor félre értelmezünk.

Ennek akár szép példája lehet, amikor gergerg azt írja, hogy én azt mondtam: „A tagság a vezetőséget, vagy tagját nem válthatja le.”

A teljes szöveg azonban ez:

„Úgy értékelem az eddigi megszólalásokat, hogy úgy döntöttünk, a fórumot a vezetőség irányítja. A tagság a vezetőséget, vagy tagját nem válthatja le. Bárki lemondhat, akár indoklás nélkül is a vezetőségi tagságáról. A vezetőség a határozatait szótöbbséggel hozza. Saját létszámát maximum 7 főig kooptálással feltöltheti. A vezetőség szavazat többséggel bárkinek megszüntetheti a vezetőségi tagságát. A tagságot indokolt esetben megkérdezzük, de a szavazások eredménye nem ügydöntő. Minden vezetőségi tag maga dönt szavazásnál, hogy a közvéleményt mennyire veszi figyelembe. A szabályzatot ebben a szellemben, és az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve, átdolgozzuk.”

A szöveg akkor született, amikor a vezetőségbe gergerg javaslata alapján három tag meghívásra került, és kettő kooptálása meg is történt.

A korábbi gyakorlat, és az alapítók a tulajdonosok elv alapján, az alapítóknak kellett volna szavazni, de gergerg ezt el akarta kerülni, (a többiek sem tiltakoztak, én sem,) aztán a vita azon volt, hogy valami közleményt ki kellene adni. A vitában elhangzottak általam tett értelmezését tükrözi a fogalmazvány.

A kiemelt rész is bizonyítja, hogy bár én írtam le, de nem, mint a saját véleményemet, szándékomat, hanem azt, hogy a vitában elhangzottakat hogy értelmezem.

Gergerg azonban azzal az érzelmi töltéssel olvasta, hogy én vagyok az ördög. Ezért az első mondatot figyelmen kívül hagyta. Azóta is hacsak lehet hangoztatja, hogy megvédi az alapítókat tőlem. Az persze nem gond, hogy a kooptálással ő fosztotta meg az alapítókat joguktól.

Nem magyarázkodtam, idővel lemondtam. Szerintem ugyanis ez bizalmi kérdés. Ha a bizalmatlanság eléri azt a mértéket, ami már egész mondatokat hagy figyelmen kívül, nem lehet a bizalmat helyreállítani. Talál másik szöveget, ha kell összefüggéseiből kiragadva, és támad újra.

Számomra nyilvánvaló, hogy gergerg valamiért le akar győzni. Csak az lehetetlen, mert én nem harcolok vele.

A személyes támadásokra reagálok, de egyébként nem érdekel (már), hogy mit csinál.

Várok még egy hetet, hogy legyen lehetősége az én tacepaomra reagálni. Aztán megadom a válaszokat az észrevételeire. Ezzel lezárom a témát. A blog sajátja, hogy látom az érdeklődést számszerűen. Amikor az érdeklődés ezen téma iránt a közzel nullára csökken a teljes anyagot törölni fogom. Nem való ez ide.

Az ügy kapcsán még egy dologról szólnék. A barátságról.

Gypsy nem a haverom. Nekem nincsenek haverjaim. Barátaim vannak. Olyan igazi férfi barátságok ezek. Feltétlen bizalommal vagyunk egymás iránt, és ez a bizalom évtizedek óta, van, akivel 60 éve töretlen. Gypsy nem a barátom, de jó úton járunk, hogy azzá váljon. Nálam ő már kiállta a bizalom próbáját, nem tudom, hogy én hogy állok nála. Lehet, hogy már csak néhány üveg sört kellene meginnunk, egy jót beszélgetni, hogy eldőljön baráti bizalommal vagyunk-e egymás iránt.

Mindenesetre felajánlotta, hogy nyissak egy topikot náluk, és írjak, amiről akarok, és legyek a magam moderátora. Nem fogadtam el, de el sem utasítottam. Lehet, ha nagy lesz bennem a közlési vágy, élek az ajánlatával.

Ő volt az egyetlen, aki nyíltan a pártomat fogta.

Azoknak viszont, akik ezt nem tették meg, idézem Pastor Martin Niemöllert (1892–1984),  német teológust, azEgyházak Ökumenikus Tanácsának elnökét aki a nácik egyházellenes kampánya után az ellenállás tagjává lett.

"Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákkért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem."

A demokráciáról 1.

Ezt az írást a terra fórumról, a demokrácia, és a szólásszabadság legnagyobb dicséretére törölték. Most ide másolom. A témát szándékomban áll folytatni, rövidesen. Jelenleg, még mindig beszűkült mozgásom lassan lehetővé teszi, hogy a restanciáimat felszámoljam. :) Hiába, minden rosszban van valami jó. :) 

Más az irányítás hatékonysága, és sajnos más a helyes irány meghatározása.

Az irányítás akkor hatékony, ha egy valaki adja az utasításokat. Nem véletlen, hogy a nagy vállalatok élén olyan Ikonikus személyek álltak, mint Henry Ford, Spielberg, Bill Gates, Steve Jobs.

Semmiből valamit csinálni, gyors, és persze jó döntések sorozata kell.

Aztán, amikor már van valami, akkor óvatosabban kell lépni. Jön a kollektív bölcsesség, jön az igazgatóság, igazgató tanács, felügyelő bizottság. Ennek az az eredménye, hogy lelassul a döntés hozatal, szerencsés esetben továbbra is jó döntések születnek, de lassan.

A döntéshozatalnak van egy brain storming nevű előkészítő módszere. Szabad fordításban a jelentése agy vihar.

A kiválasztott embereket kényelmes helyre, minden jóval ellátva összeterelik. Megmondják a megoldandó problémát. A résztvevőknek, javaslatokat kell tenni a probléma megoldására, de ki kell kapcsolni a kontrolt. Azaz a végrehajtás buktatóit, nehézségeit nem szabad számba venni. Az elképzelhetetlen megoldást is ki kell mondani.

A második fázisban, nem szükségképen ugyanazok, részletesen megvizsgálják a javaslatok realitását.

Így elég meghökkentő, de használható javaslatok is születnek.

Háborúban nincs idő ötletezni.

Az ókori görög városállamok szinte állandó háborúban álltak. A vezetés valamilyen egyeduralkodó kezében volt.

A legerősebb város Spárta, a katona állam volt. Két királlyal, mindig ugyanabból a két családból, ők feleltek a katonaságért, és irányították a háborúkat. Valójában azonban az 5 ephorosz irányította az államot.

Athén nem katona, hanem kereskedő állam volt. Az időszámítás előtti ötödik század környékére Athén megerősödött. Kleiszthenész, és később Periklész bevonta a határozathozatalba a köznépet. Szükséges volt, hogy a Spárta és szövetségesei elleni küzdelmet magukénak érezzék.

A nép, görögül Démosz. A demokrácia népuralmat jelent. Periklész korában ez csak a férfiakat, és a szabad embereket vonta be a hatalomba.

Ez a politikai rendszer igen sikeresnek bizonyult. Athén ekkor élte fénykorát.

A Wikipedia így határozza meg a demokráciát:

„A demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.”

A demokrácia egyik igen fontos módszere a szavazás.

Manapság, véleményem szerint a demokratikus szavazás szükséges, de nem elégséges feltételeit a következők jelentik:

1.      a szavazások rendje előre, írásban szabályozott.

2.      A szavazást egy testület írja ki.

3.      A szavazás lezárásának előre meghirdetett határideje van.

4.      A szavazások egy státusz, helyzet, megváltoztatását célozzák. Azt, hogy a szavazás eredménye értékelhető, vagy nem, előre meghatározott részvételi arányhoz kötik, ez az érvényességi küszöb. Ez általában a potenciális szavazók 50 százaléka + 1 fő.

Fontos dolgokban ennél nagyobb arányt is megjelölnek, kevésbé fontosaknál alacsonyabbat is meg lehet adni, ELŐRE.

5.      A szavazás tárgyát menet közben nem lehet megváltoztatni.

6.      A változtatás akkor tekinthető megszavazottnak, ha az érvényes szavazatok többsége a változásra szavazott. Ez szerencsés esetben minimum az érvényes szavazatok25 százaléka+1. Ez az eredményességi küszöb.

Nem nehéz ez, és elég logikus is, könnyű megjegyezni.

A Periklészi demokráciában mindenki, aki szavazati joggal rendelkezett, közvetlenül szavazott.

Ez úgy történt, hogy egy színházban, olyan antik szabadtériben, összeültek, a szónokok elmondták beszédeiket, és mindenki egy a bejáratnál kapott cserép darabot bedobott, vagy az igent jelentő, vagy az elutasítást adó edénybe.

Ez volt a közvetlen demokrácia, manapság bázis demokráciának nevezik.  Egyesek aggódtak is, hogy mi lesz, ha a szavazásra jogosultak számára nem lehet elég nagy színházat építeni.

Kicsi elszaladt velem a ló. Hosszú lett ez a HSZ. később folytatom.

Tisztára 22-es csapdája.

Évek óta, és egyre jobban fájnak a térdeim. Úgy két hónapja sokat voltam a kertben, egyenetlen terepen. Megfájdult a jobb sarkam. Az Achilles inam.  Aztán gondolom a fájdalom miatt megváltozott tartásom miatt, a bal térdem egyre tűrhetetlenül kezdett fájni.

Hét évvel ezelőtt voltam ortopédián a bal térdem erősödő fájdalma miatt. Az orvos, akkor szó szerint azt mondta, „Ez a térd tropa!”

Mivel néhány hónapra rá diagnosztizálták a hólyag rákomat, nem foglalkoztam a térdemmel. Szedem a szokásos recept nélküli szereket, és nem is nőtt olyan nagymértékben a fájdalmam. Csak bizonyos helyzetekben jött elő. A többi kopási jelenséghez írtam.

Hét évvel korábban az orvos felírt lúdtalpbetétet. Ettől a fájdalom növekedett. Eldobtam, és tudomásul vettem, hogy öregszem.

De ez a kerti kaland más fajta fájdalmat hozott. És még azt mondják, hogy a kertészkedés egészséges. L

Tegnap másik orvoshoz mentem. Az eredmény: gondolkozzak protézis beültetésén.

A várakozás egy év.

Na most, a protézis élettartalma, az én súlyom mellett 10 év. 80 évesen még, ha nem hanyatlik az egészségi állapotom sokat, akkor megoperálnak. Igen ám, de feltehetőleg mind két lábamba kell, tehát az első operációt 79 évesen kellene megejteni. Azaz, van még szűk három évem gondolkozni rajta. Viszont, ha hirtelen még többet romlik, akkor, inkább már holnap operáljanak. Egyébként is ki mondta, hogy megélem a 90-et?

Nem az elmúlás a problémám, azt már a rák diagnózist hallva elrendeztem magamban. Egyébként is, aki elmúlt 50, és nem gondol a halálra, az hülye.

Miközben a fenti sorokat írom, beugrik: „Memento mori” (lat. 'emlékezzél a halálra'): a keresztény, főként a szerzetesi lelkiség egyik legfontosabb jelmondata a középkorban. (Megint az a latin. Csak tudnám, hogy egyeseket miért irritál, ha visszanyúlok a történelemben, régi korokat idézek. Na, mindegy az ő bajuk!)

Aki nem lát a jövőbe, nem tud jól dönteni, csak véletlenül.

Mindenesetre, most az intenzívebb gyógyszerelés választom, és évente előveszem a kérdést.