Tücsökzene. 3. Megalkuvás, és önzés.

Fajunk sikerének titkai közzé tartozik, hogy önzők, megalkuvók, és koalícióalkotók vagyunk.

Ezeket a tulajdonságokat nem feltétlenül elítélő értelemben használom. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy léteznek rossz, és jó tulajdonságai az embereknek. Tulajdonságai vannak, melyek a körülményektől függően minősíthetők így, vagy úgy.

Nézzünk egy példát. 

„ Amióta agyoncsapta az öregedő Sárga Agyart, Nagy Marok vezette a hordát. Feltétlen tekintélye volt, sokan emlékeztek arra, amikor, bár eltört a harc közben a kőbaltája, de legyőzte a barlangi megvét. Igaz, hogy csúnya sebet kapott a lábán, de ő maradt életben. A barlangot is elvették a medvétől, meg is ették, szóval az egy jó nap volt.

Azóta azonban Nagy Marok húzta a ball lábát, és egyre nagyobb aggodalommal figyelte a horda felnövekvő hímjeit, kereste, ki lesz a kihívója, ki fogja elvenni a hatalmát, és az életét.

Többen is kezdtek szakált növeszteni, jelezvén, hogy készek párt választani. A hallgatag Sunyi, a kissé buta, de erős Széles Vál, az orrát mindenbe beleütő Nagy Száj, mind számításba jöhetett. De a nőstények is szépen kigömbölyödtek uralma alatt. A barlang sok kényelemmel járt, és kevesebb volt a betegség.

A fiatal nőstények közül kiemelkedett Hosszú Haj, gömbölyű idomai széles csípője mindenki figyelmét felkeltette.

Egyik este, a hímek tüzénél, Nagy Marok ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy Hosszú Haj az övé, és senki ne próbáljon közeledni hozzá.

„Na-na”, szólt Nagy Száj, „Szavazzunk!”

Nagy Marok lassan felállt, mint aki a dolgon gondolkozik, Nagy Száj háta mögé lépett, és lassan, komótosan megfojtotta. „Ki akar még szavazni?” Kérdezte.

Senki sem jelentkezett.

Másnap Sunyi úgy intézte, hogy a hajtóvadászaton Széles Vállal legyen párban.

„ Nem lesz ez így jó!” Szólt Széleshez. „Egyenként meg fog ölni minket, össze kellene fognunk.”

A válasz csak annyi volt: ÜHÜM!

„Széles neked kellene vezetni a hordát, és nekem jutna Hosszú Haj.”

ÜHÜM! Hangzott megint.

Aznap sikeres volt a vadászat. Egy szarvas bikát zsákmányoltak. Nagy Marok a legfinomabb részeket kapta, degeszre tömte magát. Sunyi, és Széles keveset ettek. 

Amikor a tűz már nem égett nagy lánggal, és a horda tagjai elkezdtek éjjelre elvackolni, Széles felállt a kezében agy lerágott combcsonttal. 

Nagy Marok felé, lépett: „Most választunk!” És lesújtott a csonttal. 

Nagy Marok megszédült, de felugrott, és rá akart rohanni Szélesre, de Sunyi hátulról gáncsot vetett. Nagy Marok elesett, beverte a fejét abba a kőbe, amit a tűz mellett asztalnak használtak. Ezzel eldőlt a „szavazás”.

Másnap Sunyi mindenkivel közölte, hogy Széles úgy döntött Hosszú Haj az övé.

Mint ahogy látszik ebből a kitalált példából, melyhez hasonlót, talán kevesebb vérrel, de napjainkból is lehet hozni, a hatalommal való nyílt szembeállás többnyire nem jövedelmező.

Az összefogás azonban, eredménnyel kecsegtet, különösen, ha mindenki remélheti, hogy egyéni ambíciói kiteljesedhetnek.

Miért győzött a kapitalizmus a hidegháborúban a szocializmus felett?

A „dolgozzon, mindenki tehetsége, és részesüljön igénye szerint” azt kívánta volna, hogy aki szorgalmasan, tehetségesen dolgozik, munkája eredményének jelentős részéről mondjon le más javára.

Igen, de az ember önző, és munkája eredményét elsősorban magának, és családjának szeretné, és nem a teljes közösségnek. Tehát a szorgalom, és a vállalkozó kedv kisebb a szocialista rendszerben, mint a kapitalistában.  

Ezért az utóbbi társadalmi szinten termelékenyebb, fejlődőképesebb. Egyszóval gazdagabb, mert az erőforrásokat jobban használja fel.

Ez aztán azt eredményezte, hogy a NATO tagállamok fegyverkezésre költött minden százaléknyi nemzeti jövedelmével szemben a Varsói Szerződés államainak a sokszorosát kellett költeni, hogy valamennyire megőrizzék a katonai egyensúly látszatát. Ez csak az életszínvonal rovására volt lehetséges. Egyszer csak bekövetkezett az a pont, amikor a megalkuvásnak vége szakadt, és a tömegmegmozdulások, „koalíciók” megbuktatták a szocializmust.

A társadalomnak nem érdeke, hogy hosszú ideig feszültségek keletkezzenek, melyek valamilyen forradalmi úton oldódnak meg. 

De ez nem érdeke egy kisebb csoportnak sem, akár egy családnak sem.

Ezért fontos, hogy a szavazások demokratikusan, és titkosan történjenek.

A vezetésben akkor valósulhat meg a megfelelő mobilitás, ha a megbízatások időhöz vannak kötve. 

A „minek, hiszen akármikor le lehet váltani.” nem működik.

Egy leváltást kezdeményezni nyílt szembehelyezkedés a hatalommal, és ezt kevesen vállalják fel. 

Ugyanakkor a megfelelő szavazás a vezetésnek is fontos. Hogy miért arról legközelebb.