2014. április 9., szerda

Az Index fórum Új szabályzatáról.


Kinyomtattam az Index fórum új szabályzatát, és a kapcsolt dokumentumokat.
Gondoltam részletesen végig veszem mondatról, mondatra.

Azonban sok egyéb dolgom akadt, és valami vírus, vagy ki tudja mi, levert a lábamról. Gondolkoztam a dolgon, nem érdemes olyan alapossággal elemezni, mintha bármi is függene a szabályzattól.
Egyébként ezzel a szabályzattal lehetne a fórum egy jó kis klub. Igazából talán eddig is lehetett volna. Miért nem az?

Azért, mert a moderátorok bicskanyitogató stílusban dölyfösködnek.

Sokat javult a szabályzat. Amire hivatkozik, az létezik. Megszűnt a politikai tilalom. A politizálás egyszerű OFF lett. Viszont nincs az OFF kicsit sem meghatározva. Ez visszaélésekre ad lehetőséget. Az ismétlések, és a tegeződés változatlanul zavar. Talán jó lenne egy netikett.

Továbbra is ott van az ingyenesség, ami szerintem nem igaz. A szerzői jogot elviszi az Index. Miért nem adja vissza, ha törli a hozzászólást?

Ami miatt azt mondom, hogy nem lesz változás, az, hogy továbbra is a moderátorok határozzák meg a moderálás szabályait.

„A Klubfórumokat a klubfórumok tagjaiból választott testületek felügyelik, akik a saját SZMSZ alapján működnek. A moderátorok ezen testületek utasításai szerint intézkednek a technikai jellegű törlések kivételével. Rendkívüli esetben a moderátorok önállóan is intézkedhetnek, azonban ezeket az intézkedéseket a választott testületek felülbírálhatják.”

Ha végignézed az előzőekben idézett hozzászólásaimat, azokat, sem akkor, sem most nem lenne szabad törölni. Nem lehetne a sosem használt nickjeimet sem. Miért ne tennék meg az új szabályzat alatt?

A normális, és üzletileg hasznos lépés az lenne, ha az új szabályzat életbelépésével, a kitiltásokat megszüntetnék. (Amnesztia)

Szóval nem vagyok bizakodó.

Tartozom, hogy elmondjam, miért vonulok vissza, a paradicsomos fórum kivételével szinte mindenhonnan az Index fórumon.

Az előzőekben idézett három hozzászólásom után az illetékes Indás kolléga, arra kért, ne folytassam. Meggyőződésem, hogy személyes indítékot vélt mögötte.  Ezért nem közöltem a negyedik hozzászólást, mely a tényeket volt hivatott a fikciótól elválasztani.

Elkezdtem egy másik történetet, ami minden kritikát kibírt, ennek ellenére a kérés megismétlésre került.

Jelen blog létrehozatala azért történt, hogy azokat a dolgokat, kertről, és az élet apró dolgairól itt, és ne az Indexen tegyem közszemlére.

Persze ott van a gyere.be, ahol nincs felesleges tilalom, és nem uralkodik a kaszárnya stílus. Itt az a probléma, hogy a keresők lényegében ki vannak tiltva. Ez a növekedést erősen fékezi.

Most egy ideig hallgatni fogok, nyalogatom sebeimet, igyekszem regenerálódni.


Legközelebb új témát kezdek, talán a demokráciáról.

2014. április 6., vasárnap

Mondj mesét a gyerekeidnek!

Mondj mesét a gyerekeidnek, unokáidnak. Azokat a sémákat, melyek mentén az életben eligazodsz, megszerezheted tapasztalat útján, ha már tudsz olvasni, olvasás útján. Ma már a video, film, a színház is hozzásegíthet, de gyerekkorban a mese a legfontosabb. Ne olvasd, meséld fejből. A legjobb, ha magad találod ki. A sárkány, mint tudjuk legalább háromfejű, az igazán gonosz tizenhárom. Az egyfejű, elfajzott korcs, pláne, ha nem tűzet okád, hanem a virágot, és a lepkét szereti. Ezért zseniális Süsü, mert azt tanítja, hogy mindenkit a saját értékei alapján ítélj meg, és ne előítéletek alapján.  Minden velünk élő unokámnak, gyerekemnek volt saját meséje. Olyan világ, hősök, akik csak neki teremtettek.

A mese fontos, fájdalommentesen mutat meg sémákat. A jó mese segít eligazodni az életben. Meg kell mondanom, hogy teljesen váratlanul ért az Indás moderátorok brutalitása. Nem rendelkeztem ilyen sémával. Persze a brutalitást, azt jóval korábban tapasztaltam. Mint mondani szoktam, volt gyerekszobám, csak átjárt rajta a Déli pályaudvar. Tudom, hogy az nevet utoljára, aki először üt, legalábbis többnyire.

Mégis elhatároztam, hogy bebizonyítom, alkalmatlanok a feladatra.

Ezért született az alábbi hozzászólás egy új regisztráció után: (Kék a hozzászólás, zöld a mostani megjegyzésem, magyarázatom.)

Ma megteremtettem Alfred Doolittle-t. Pontosabban megidéztem a My Fair Lady, iszákos, csatornatisztító szereplőjét, aki mikor kijózanodott, jómódú lett sajátos filozófiájának hirdetése révén.
Persze élek a fórum nyújtotta lehetőségekkel, és én, mint valós személy máris elhatárolódom tőlem, mint nicktől. Sőt, mint egyéb nickek is elhatárolódom magamtól.

Kihangsúlyoztam, hogy a hozzászólás egy nick műve, szerepjáték, úgy, ahogy azt a moderátorok által támogatott Wágner uras szöveg tartalmazza.

Teremtményem önálló véleménnyel, és felelőséggel rendelkezik. Persze fenntartom magamnak a jogot, hogy, ha Alfi, mert csak így gondolok rám, méltatlan elbánásba részesül, akkor akár az ENSZ-ig is elmenjek megvédeni szegényt, akinek nincs semmije, csak a nagy szája.

Ha mégis méltatlan elbánásban részesülne, élni fogok a lehetséges jogi lépésekkel.

Át is adom a szót Alfinak.

Helló, mindenkinek!

Egy ideig itt fogom rontani a levegőt. Tisztítom a csatornát, azaz a fejeket.
Régi olvasója vagyok a fórumnak, de eddig nem mertem megszólalni. Bevallom, hogy most is le kellett gurítanom egy kis itókát, hogy elöntsön a bátorság.

Örülök a két topic összevonásának. Az a mindössze 21 hozzászólást tartalmazó topic, mely 2009.03.23-án elhalt igen fontos célt tűzött ki „Javaslom, hogy akinek nem tetszik a fórum jelenlegi állapota, jelezze itt.”

Szószerinti idézet az összevont fórum alapításkori célkitűzéséből.

Akkor én belépőnek jelzek egyet. Mások mesélik, mert persze ez velem nem fordulhat elő, hogy időnként moderálják a hozzászólásukat, azaz kitörlik. Ez nagyon helyes, hulljon a férgese, csak…
Szóval a moderátor neve nincs rajta az értesítőn. Ezért aztán nehéz megtalálni azt az embert, pardon, nem ember nick.  Szóval nem tudni, hogy kinek lehet köszönetet mondani, ha hibáztunk, és éles szemmel észrevette, és kijavította.

Szerintem méltányos javaslat. Kulturált ember vállalja tetteit.

Eddig írtam meg székfoglaló beszédemet, mikor megmutattam Higginsnek. Tudjátok a vejem, azaz a professzor.

Rám nézett, és mondta, hogy nem vagyok normális, rögtön kapok egy moderálást, és örüljek, ha nem tiltanak ki az Unió összes fórumáról, mert a moderálásról nem szabad beszélni, azaz lehet, de csak moderációs fórumon. Ott is csak lábujjhegyen, és csak kisbetűkkel.

„Figyelj Henry!”, csak így szólítom, „Először is egyetlen olyan dokumentumba, melyet a regisztráláskor elolvasatnak velem, nincs erről szó, másodszor is a magyar ember egyenes jellemével nem fér össze a névtelenség. Biztos vállalják a cselekedetüket, névvel. Na jó, nick névvel. Harmadszor én nem a moderálásról beszélek, mint tevékenységről, hanem a moderálás körülményeiről. Nyilván nem a moderátor dönti el, hogy mi kerül egy gépi értesítőre, tehát ez üzemeltetési dolog, nem a moderálás folyamata.”

Itt a lehetséges ellenvetésekről elmondom, hogy miért nem állják meg a helyüket.

Mire Ő, a sok eszével, mert van nekije, aztat meg kell hagyni, azt mondta, hogy : „Azért szólj a cimboráidnak, hogy a választ úgy adják, hogy ne legyen lánctörlés áldozata.”

Hát, cimborák, és cimboranők, én szóltam.

Felhívom az esetleges hozzászólót, hogy űj téma megjelöléssel szóljon hozzá, hogy ne legyen hivatkozási alap lánctörlésre.

Persze a hozzászóló, hivatkozott, nem figyelt a figyelmeztetésre. Viszont válaszomat új hozzászólás formájában adtam, hogy a láncot elvágjam.

Nem szaporítom a szót. Minden szó moderálás áldozata lett, a nick is ugrott. Értesítés, indoklás nuku. Név, az persze nem került közlésre. Az illető hallatlan bátorsággal nem vállalta saját magát.

Újabb nicket regisztráltam, de az automatikusan törlésre került.

Tehát újabb teljes regisztráció, és jött a mese.

Mielőtt azt, és a rákövetkezőt megmutatnám, bemutatom az elkészült, de nem publikált negyediket. Ez lett volna a befejező darab. Íme:

Kaptam néhány e-mailt, melyben érdeklődnek, hogy mi a valóság, és mi a fikció a legutóbbi szösszenetemben? (Érdekes, hogy a dolgok, hogy terjednek. A bevált szokásnak megfelelően szinte azonnal törölték a hsz-t, de úgy látszik azért terjed. Lehet hogy a régi cenzoroknak volt eszük.)

Vegyük sorra:

Windsor Károly, Walesi herceg hivatalos megszólítása tényleg „Károly Fülöp Artúr György Walesi herceg”

Tényleg biogazdálkodást folytat birtokain.

Tényleg folyik magyar vér az ereiben, Rhédey Klaudia révén, aki a királynő egyik ükanyja volt.
Tényleg van birtoka Erdélyben.

Nemrég volt New Yorkban, a Carnegie Hallban egy koncert ahol előadták az Arany János szövegére írott kantátát. Ez is igaz.

A zeneszerző azt mondta: „A darab az egyik nemzetnek egy másik általi elnyomásáról szól, ami Walesben, ugyanúgy, mint Magyarországon, ellenállást váltott ki, valamint a szabadságról. A walesi bárdoknak univerzális a mondanivalója. A kantáta alapjául szolgáló ballada, amelyet Walesben kevesen ismertek, nagyon meggyőző” . Szó szerinti idézet.

Erre azt mondtam, hogy ezt mindenki láthatja a versben, de a magyarok tudnak olvasni a sorok közt is, és persze írni is.

Az 1848-as forradalmat leverték, 1849-től terror volt Magyarországon. Nem lehetett szabadon írni még 1857-ben sem, amikor a vers íródott. Történelmi tény.

A Walesi bárdok nem Eduardról, és nem az 500 bárdról szól, hanem Magyarországról, Aranyról, hősi halott barátjáról, Petőfiről, és mindazokról, akik hallgatni kényszerülnek. Szól arról is , és erről is.

 „Értették, de azt is értették, hogy ha betiltanak egy történelmi balladát, ami persze attól, hogy nem jelenik meg, még terjedni fog, elismerik, hogy róluk, a rendszerükről van szó. A cenzoroknak volt eszük, és nem az indulataik vezérelték őket.” Ez csak vélemény. Tény, hogy megjelenhetett. Mai szóval, nem moderálták ki.

A többi egy fikció, keret, hogy az ismereteket jobban fogyasztható formában lehessen átadni. Bár ahogy én Alfit ismerem, lehet, hogy tényleg baráti kapcsolatokat ápol a Windsor ház némely tagjával. :D

Korábban többeknek tetszett a Sátán Kutyája kocsma, és különösen Bögyös Betti izgatta fel a fantáziájukat.

Van egy jó, és egy rossz hírem.

A rossz, hogy a Bögyös Betti, mint a többi szereplő is e sorok írójának fantáziájában született. Ha valaki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet. Persze az is igaz, hogy az ötletet a való élet adta. Ez látható abból is, és ez a jó hír, hogy a kocsma létezik. Legalábbis létezett 43-44 évvel ezelőtt jártam benne. Igen finom barna sört ittam! Nem vizezték!

Az írások elérték céljukat. Alfi visszamegy az irodalomba, de ha szükség lesz rá, biztos megint megjelenik.

Ezután nézzük a két hozzászólást kommentek nélkül:

A minap hosszasan beszélgettem, magyar rokonainak megnézésére ideutazott A. Doolittle barátommal. A Magyar szabadság ünnepe volt a téma. Ma reggel az egyik rokona hozott egy borítékot. Elmondta, hogy hírtelen ha kellett utaznia, meg, hogy elvesztett valami belépőt, de az nem zavarja, mert rövidesen megy a cég vezetőjéhez, és kér egy újatt. Nem is értem miről beszélt.
A borítékban ez volt: „Kedves Mesékmondója van egy történetem a diktatúráról.”

Íme a történet:

Sam kocsmája a Themse meredek partján áll. Öreg, fából készült épület, eredetileg gabonaraktározásra használták. Az épület hátsó része benyúlik a folyó fölé. A padlóján csapóajtó van, és felette egy csigasor található. Régen, a dereglye alatta horgonyzott, és a csigasorral emelték fel a szállítmányt. Az épületben raktározták, és innen vitték el a malmokba.

Hasonló raktárak sorakoztak hosszan a folyó partján. Sam a szüleitől örökölte. De nagyobb hajók kezdték hordani a gabonát, a raktározás egyre rosszabb üzlet lett. Suzanne a felesége találta meg a megoldást. „Nyissunk kocsmát!” mondta.

Sam talált valahol egy kitömött kutyafejet. Valamelyik adósa adta neki, talán. Kékre festette, vitrinbe tette, és az ivó egyik legjobb helyére tette. Elterjedt a híre, hogy valójában a Sátán kutyájának a feje, annak, amelyről Sir Arthur írta híres regényét.

Akkoriban arra pucoltuk a… szóval a csatornát. Munka után fürdés, és nyomás Sátán Kutyájába. Mindenki jól érezte magát. Ettünk, ittunk, bár a sör néha meleg volt, vagy pimpós, de mindig a bögyös Betti hozta ki, és a látványa mindenért kárpótolt minket. Ha nem volt pénzünk, akkor is leülhettünk, beszélgettünk, énekeltünk, biliárdoztunk. Forgalmas hely lett. Egyes kereskedőknek ez feltűnt, és kérték Samet, hogy had tegyék ki az ivó falára a hirdetményeiket. Fizettek is érte.

A dolog remekül működött. Dőlt a lé Samhez. Suzanne kitalálta, hogy utazzanak el egy kicsit világot látni. Hova? Persze megnézni az angol korona legszebb ékkövét, Indiát.

Sam unokaöccsét, Tomot bízták meg az üzlet vezetésével.

Tom elhatározta, hogy megmutatja, hogy kell nyereségesen vezetni egy kocsmát. Azzal kezdte, hogy lecserélte Bögyös Bettit a sovány horpadt mellű Joe Whitera, persze kevesebb bérért.

Rögtön feltűnt, ha a sör nem volt jó. Márpedig többen is megesküdtek volna, hogy vizezi a sört is. A whiskyt biztos, de talán a sört is.

Néha bizony egyikünk-másikunk jól berúgott. Vannak, akik ilyenkor kötekednek. Amíg Sam vezette a boltot, ezt mindig elintéztük magunk. Hazavittük, vagy egyszerűen orrba vágtuk. A szabály egyszerű volt, hogy a magunkfajta egyszerű analfabéta is meg tudja jegyezni. „Amit fogyasztasz, ki kell fizetni, ha kötekedsz, kiraknak.”

Tom kérésére azonban senki nem reagált. „Oldja meg az vizes köcsög!” Mondták többen. Ezért aztán Tom felvett néhány bunkót, hogy a részegek szűrét kitegyék.

De a bunkók lusták voltak. Tudott, hogy a kötekedő részeg erős. Ezért már akkor, ha valaki spicces volt, kicsit hangosabban nevetett, rögtön kidobták. Kitalálták, hogy aki az ő szabályaiknak nem felel meg, az repül. Mindezt elég modortalanul adták elő, ezért el is kereszteltük őket modortalanoknak.

Igen ám, de ha a spiccest hazaküldik, és néha több napra is kitiltják, csökken a forgalom. Tom szólt, hogy fiúk mi van! Mire azt találták ki, hogy a baj az, hogy a törzsvendégek hangosan szidják a sört.

A modortalanok csináltak egy hirdetményt. Azt a címet adták neki, hogy Modus Bibendi.  Nem értettük, csak gondoltuk, hogy latinul van, pedig ők se tudtak latinul, ezért Bobhoz fordultunk, hogy ezt a nagyképű latin izét fordítsa le. Bob papnak készült, de alkoholista lett.  Lefordította. „ Akkor ihatsz, ha befogod a pofád!”

A modortalanok főnöke, szinte minden mondatát úgy kezdte: „Mi az Isten!” Elterjed róla, hogy ez nem egy fohász, vagy egy káromlás, hanem Istennek képzeli magát, és a fejedelmi többest használja. Megjegyzem a viselkedése tényleg azt a látszatot keltette, hogy ő az Isten. Rá is ragadt a név. Ő lett MI. Tudod az én nyelvemen M.I. (EmÁj).

Nos, ez az M.I. kihirdette, hogy a sörről csak a billiárd teremben lehet beszélni, és csak akkor, ha senki nem biliárdozik.

Néhányan morogtunk, de megszoktuk a Sátán Kutyáját, jó volt a társaság, és még a vizezett sört is elfogadtuk. Bementünk ezen túl a játékterembe, és persze szidtuk a sört.

Az ivóban beszélhettünk mindenről, csak a sörről nem. Rendes hangzavar is volt egyik asztaltól sokan átkiabáltak másikhoz.

Erre M.I. bevezette, hogy minden asztalnál csak meghatározott dologról lehet beszélni. Aki nem tartotta be, az OFF lett. Azaz félre lett állítva. Magyarul kidobták a pribékei. Mi meg mulyák hagytuk.
Hagytuk, mert jó volt a társaság, meleg volt, igaz a sör se volt hideg, de elfogadtuk.

Néhányan ugyan mondták, hogy ré kellene M.I.-t fektetni a csapóajtóra, kinyitni, nézzük, tud-e úszni? A baj az volt, hogy a csapóajtó fordítva nyílt, így aztán ez a dolog elmaradt.

Még mindig elég jól éreztük magunkat, bár egyesek elkezdtek három házzal arrébb a Belgához járni. A Belga délutánonként kiállt, és hívogatta a vendégeket: „Gyere be”, mondta, „Hideg a sör, forró a fogadtatás”. És mit gondoltok ki volt a pincér nő, hát persze, hogy a Bögyös Betti.

De nem mentünk, behúztuk fülünket, farkunkat, és tudomásul vettük, hogy ezentúl a sörről csak a játékteremben lehet beszélni, csak akkor, ha senki nem játszik, és csak M. I.-hez lehet szólni.

M. I. legtöbbször, ha hozzá szóltál, csak intett a pribékeinek, kidobatott, és még a korsódat is összetörette.

És mi tűrtük, pedig M.I. egy kis porba fingó, vézna, szeplős, vörös hajú ír volt. Akár melyikünk palacsintává verhette volna, de tudod, jó volt a társaság, meleg volt, és bár a sört vizezték, megszoktuk, tehát hagytuk, hogy az a mocsok terrorizáljon.

Ekkoriban csatlakozott a csapathoz 3G, azaz George Grigorjevics the Great. Sejtheted, hogy a Great jelzőt nem véletlenül kapta. Majd 7 láb magas volt. Akkora volt, mint egy háromajtós szekrény, a karja, mint bármelyikünk combja. Orosz bevándorlók gyermeke volt, ősei nemrég még a Volgán vontatták a hajókat. Maga volt a nyers erő. Mindehhez a medvei termethez Saljapint megszégyenítő basszus hang társult. Ha megszólalt, azt hitted, hogy a meny dörög a szakálla mögött. Ha ivott egy kicsit, ami ritka volt, mert általában sokat ivott, azt is leginkább gint, mert az hasonlít a vodkához leginkább. Szóval, ha keveset ivott, mindig elkomorult az arca, „Orosznak lenni sors, és sorsát senki nem kerülheti el.” mondta, és tudtuk, hogy valaki szorulni fog.

Napról napra látta, hogy farkunkat behúzva, megyünk a Sátán Kutyájába. Kérdezte, hogy mi bajunk, mondtuk, hogy nyomasztó diktatúra van.

„Nem vagytok normálisak.” mondta. „Olyan hogy diktatúra nincs, csak a saját félelmeitek tartanak rettegésben titeket, meg a kényelem szeretetetek.”

„De hiszen látod, hogy M.I. egy diktátor, hogy mondhatod, hogy nincs diktatúra!”- Mondtuk
„Vagy átmentek a Belgához, vagy itt savanyodtok, esetleg az asztalra csaptok. A kocsma a tiétek. Ha nem jártok ide, nincs bevétel, még hirdetés sincs. Az igaz, hogy néha vannak diktátorok, de azoknak is meg van a sorsuk”- elkomorult.”És sorsát senki nem kerülheti el!” Szólt, felállt, átment az ivóba, a nadrágszíjánál felemelte M.I.-t és kidobta az ajtón fejjel előre. Az az apróság nem zavarta, hogy az ajtót senki nem nyitotta ki.

Többet nem láttuk sem M.I.-t sem a fogdmegeit.

Egyhétre rá megjöttek az utazásból Samék. Egy újabb hét múlva Bögyös hozta a sört, és a Belga vezette az üzletet.

Azóta is a Sátán Kutyájába járunk esténként, és akárhol beszélhetünk a sörről. Az is igaz, hogy a Belgák értenek hozzá.

Nektek van ilyen történetetek?

Szinte azonnal törölték, pedig csak mese, nincs szó benne valós dolgokról. Talán valaki magára ismert? Csak véletlen lehet. Na de miért törölték a következőt. (Ehhez már más IP címről, más rooter mögül, más gépről, más op. rendszerrel regisztráltam, mert a megszokott konfigurációról nem tudtam. Rendesen kitiltottak.)

Kaptam egy levelet Alfitól.

Kedves Mesékmondója!

Ma meglátogattuk Károlyt, tudod Ő királyi fensége Károly Fülöp Artúr György Walesi herceget. Tudom, hogy Téged érdekelnek a kertészeti dolgok, Neki pedig óriási bio gazdasága van. Lenyűgöző volt.  Rövidesen találkozunk, és mesélek róla.

Wales eszembejuttata, azt a verset, amit legutóbb mutattál, a Walesi bárdokról, ha jól emlékszem.

Megmutattam Neki a verset, mivel, mint tudod az Ő ereiben is csurdogál egy kis magyar vér, és nem véletlenül van birtoka Erdélyben. Tetszett neki, és mondta, hogy ismeri. Nemrég volt New Yorkban, a Carnegie Hallban egy koncert ahol előadták az Arany János szövegére írott kantátát.

A zeneszerző azt mondta: „A darab az egyik nemzetnek egy másik általi elnyomásáról szól, ami Walesben, ugyanúgy, mint Magyarországon, ellenállást váltott ki, valamint a szabadságról. A walesi bárdoknak univerzális a mondanivalója. A kantáta alapjául szolgáló ballada, amelyet Walesben kevesen ismertek, nagyon meggyőző” Őfelsége, Károly ezzel egyetértett.

Erre azt mondtam, hogy ezt mindenki láthatja a versben, de a magyarok tudnak olvasni a sorok közt is, és persze írni is. 
Nem egészen értette, ezért elmondtam, amit Tőled hallottam, hogy az 1848-as forradalmat leverték, 1849-től terror volt Magyarországon. Nem lehetett szabadon írni még 1857-ben sem, amikor a vers íródott. A cenzúra gondosan vigyázott, hogy olyan káros gondolatok, mint szabadság, önrendelkezés, ne kapjanak teret. Mit csinálhat ilyenkor egy író, aki a népéhez akar szólni? A történelemhez nyúl. A Walesi bárdok nem Eduardról, és nem az 500 bárdról szól, hanem Magyarországról, Aranyról, hősi halott barátjáról, Petőfiről, és mindazokról, akik hallgatni kényszerülnek.

Mindenki értette, hogy mit jelent, hogy „Egy se bírta mondani”, és hogy a „néma tartomány”, Magyarország.

„Ha mindenki értette, a cenzorok miért nem értették?” Kérdezte a trónörökös.

„Értették, de azt is értették, hogy ha betiltanak egy történelmi balladát, ami persze attól, hogy nem jelenik meg, még terjedni fog, elismerik, hogy róluk, a rendszerükről van szó. A cenzoroknak volt eszük, és nem az indulataik vezérelték őket.”

Közben leszállt a nap. Átjöttek Vilmosék, Katalin megengedte, hogy egy kicsit dajkáljam a kis Györgyöt. Aranyos kölyök. Marasztaltak, hogy maradjak vacsorára, de elöntöttek a gondolatok, ezért gyorsan elbúcsúztam. Szép nap volt.

Hazafelé azon gondolkoztam, hogy akkoriban máglyára mentek volna, ma kivándorolnak az emberek. Vajon lenne-e olyan, akármilyen kis ügy, melyért 500 ember képes kiállni? Névvel, címmel. Na, jó nick névvel, és e-mail címmel. Nem hiszem.

Tudom, jó a társaság, meleg van, nem fúj a szél, és az sem olyan nagy baj, ha vizezik a sört.
Ölel szerető barátod:

Alfi.


Hát ez bizony, majdnem 3000 szó. Nem akartam a dolgot felszabdalni. Legközelebb egy kicsit kritizálnám az új szabályzatot.

2014. április 5., szombat

Az erkölcsi szabályok felülírják a törvényeket.


Lehet, hogy a címben megfogalmazott állítással sokan nem értenek egyet, de nem hiszem, hogy nekik lenne igazuk. Hiába hoznának most egy olyan törvényt, hogy a kóbor kutyákat a közétkeztetésben fel kell használni kutyaburger formájában, biztos nem fogyna, pedig Vietnamban megeszik a kutyát. Nálunk az erkölcs, a szokás tiltja a kutyák evését. A mohamedánoknál tilos a disznó fogyasztása, a zsidóknál meg csak a kóservágott párosujjú patások fogyaszthatók, és azoknak is csak meghatározott részei. A szokások persze változnak, átalakulnak. A törvények a szokásokat, elvárásokat, társadalmi normákat, erkölcsi, etikai szabályokat rögzítenek. Ezért mindig egy kicsit késve követik az élet változásai. A bíró feladata, hogy a törvényeket alkalmazza, de egy-egy ügy megítélésénél vegye figyelembe a körülményeket, az erkölcsi, etikai szabályokat.
Nem lehet etikai vétségért elítélni senkit. Az etikai elvárások nem egzaktak, a törvények, szabályzatok azok, legalábbis azoknak kellene lenni.
Bizonyos mértékig a szerződések is törvények. Két, vagy több egyenjogú fél egy dolog megítélésére, végrehajtására, szabályozására létrehoz egy „törvényt” A dolgokat innen kezdve a szerződés alapján ítélik meg.
Az Index Fórum, és a regisztrált felhasználó szerződést köt. A szerződéskötés a regisztrálási folyamat része. Itt mondja meg az Inda, mint üzemeltető, hogy milyet feltételekkel szolgáltat. Amit a regisztrálási folyamat alatt nem hoz a másik fél tudomására, azt nem kérheti számon később.
A fórumra történő regisztrálás több lépcsőben történik.
Először az inda beléptető rendszernél az „Indapass felhasználási feltételek” című okmány feltételeit kell elfogadni. Utána az Index Fórum szabályzatát. Mindkét dokumentum hivatkozik a Szolgáltató Adatvédelmi és adatkezelési szabályzatára. Az adatkezelési szabályzat utal külső rendelkezésekre.
A szolgáltató képviselőjével beszélgetve, már itt két megjegyzésem volt. Az egyik, hogy feleslegesek a két okmányban az ismétlések, a másik a tegeződés.
Rendben, a fórumon elfogadott a tegeződés, de amíg nem regisztráltam, addig mi ez a haverkodás?
Nem fogok részletesen végigmenni, a több napon át tartó konzultáción, ezt most azért említem meg, mert jelenleg is így van.
Amit, akkor is, és most is szóvá teszek az az ingyenesség kérdése. Az én felfogásom szerint a fórum NEM INGYENES! Fizet a felhasználó a szerzői jog átengedésével, és a munkájával, amivel feltölti az adatbázist. Tehát az index nem kegyet gyakorol!
Volt egy harmadik típusú észrevételem. Az önjáró moderálás.
A szabályzat megemlíti a moderációt, és konkrétan meghatározza, hogy mely esetekben lehet, és hogyan moderálni egy hozzászólást. Ezzel szemben az a gyakorlat, hogy a moderátorok túlterjeszkednek a szolgáltatói felhatalmazáson, és olyan esetben is moderálnak, amikor arra nincs felhatalmazásuk.
Mondok erre egy friss példát. A foto cuccok értékesítésre felkínálásánál, a moderátorok azt a követelményt támasztják, hogy a gyártási szám legyen feltüntetve. Erre nincs felhatalmazásuk, a felhasználó nem fogadta el. Jelenleg is gyakorlat, hogy, ha valaki elfelejtkezik róla, egy időre kitiltják.
Akár mennyire ésszerű a követelmény, nem ez a megoldása. Rendesen be kell tenni a szabályzat megfelelő helyére.
Szerintem a moderátoroknak megengedett szabad „törvényalkotás” elfogadhatatlan. Ráadásul a moderátorok nem alkalmazottai a cégnek. A cég nem felel értük? Kár okozás esetén, a kártérítést ki fizeti?
A cég képviselője, azt írta nekem, hogy észrevételeim egy részét figyelembe véve, (elég sok volt, amiket most nem sorolnék fel,) új szabályzat lesz március 1.-től.
Nem lett. Kérdeztem, mikortól várható, a válasz március 15 volt.
Közben a csevegő áthelyezésre került a kertészeti részbe, ezzel a politikai jellegű témák tabuvá váltak.
Később összevonták egy, mindössze 21 hozzászólást tartalmazó évekkel ezelőtt bedöglött topical, és így sikerült Gergerget, mint alapítót kiiktatni, sőt a neve mindenütt, tudomásom szerint hozzájárulása nélkül átírásra került.
Kicsinyes, primitív bosszú. A diktatúrák jellemzője, a már kegyvesztett ember kiretusálása a fényképekről. PFUJJ!!
Mellesleg gyanús, hogy a szerzői jogot is sérti.
Valakinek a kérdésére válaszoltam, és a válaszban leírtam, hogy az összevonás egyik eredménye Gergerg nevének kitörlése. A tényeket írtam le, nem kommentáltam.
Egy pillanat alatt eltűnt a hozzászólásom, és kaptam egy gépi értesítést.
Ekkor elhatároztam, hogy tesztelem a rendszert, bemutatandó, hogy milyen visszásságok vannak.
Életre keltettem Alfit, és a szolgáltató képviselőjét értesítettem ezen szándékomról.


Erről legközelebb.

2014. április 4., péntek


Informális hálózat.


Talán már megszoktátok, hogy a történések egyenes, időrendi vonalát holmi „miegymással” megtöröm. Így aztán igyekeznem kell, hogy a kb. 1000 szó végére a történet is egy kicsit tovább haladjon.

Most több közbevetésem is van. Mindjárt az első, amiről a címet vettem. Az informális hálózat.
Vegyünk egy emberi közösséget, mondjuk egy vállalatot. Vezeti az igazgató, van egy titkárnője, egy főmérnöke, egy gazdasági vezetője, Ezeknek is vannak beosztottjai, ahogy emlegetni szokás, a portásig.

Az alá, és fölérendeltségi kapcsolatok kirajzolnak egy formális, hivatalos, hálózatot. Mondjuk, ha béremelés van, az igazgató behívja a titkárnőt, és diktál két levelet, egyet a főmérnöknek, egy másikat a gazdasági vezetőnek, és közli velük a rendelkezésükre álló kerete. Ők, felbontják részegységekre. Azok is megkapják, és akár csoportokra lebontják. A csoportvezetők javaslatot tesznek az egyes emberek bérére, ezt a szolgálati úton feljebb küldik. Végül az igazgató kap két listát a javaslatról. Közben persze mindenki kicsit igazít a számokon. Az igazgató látja, hogy az a villanyszerelő, aki a múltkor egész hétvégén melózott, és lemondta a nyaralását, mert leégett a termelősor automatikája, és akinek azt mondta nem feledkezem el erről a fizetés emelésnél, nos ő kimaradt. 

Persze más a helyzet, ha a levelek diktálásánál megemlíti a titkárnőnek, hogy remélem, a Jóskát rendesen megbecsülik. Tudja ugyanis, hogy Jucika, a titkárnő együtt szokott ebédelni Mucikával, a TMK adminisztrátorával.

Persze Jucika szól Mucikának, aki, mikor gépeli a javaslatot, szól a főnökének, hogy „És a Jóska?”  Erre Jóska hírtelen bekerül a megérdemelt, és megígért emelést kapók közzé.

Minden hivatalos, formális hálózat mellett kialakul egy, a formálisnál legtöbbször hatékonyabb informális hálózat. A jó vezető ezt tudja, igyekszik az informális hálózat kulcsembereit beépíteni a formális hálózatba, ezzel növeli a rendszer hatékonyságát.

A lélektannak vannak nagyon jó módszerei az informális hálózatok, a társas kapcsolati rendszerek vizsgálatára.

A fórumon a hivatalos látszik, ezek a hozzászólások, de van egy informális. Küldök X-nek egy mailt, megkérdezem, informálom, kikérem a véleményét.

A második megjegyzésem, hogy soha ne fenyegetőzz olyannal, amit nem tudsz, nem akarsz megtenni. Pontosabban száz estből, egyszer blöffölhetsz, de az ne legyen az első, de még az első tízben se. Akkor van súlya a szavadnak, ha ura tudsz lenni.

A harmadik, a fórumok üzleti modellje. Az ilyen típusú vállalkozások ugyanúgy nyereség orientáltak, mint mondjuk egy lángossütő. A lángost sem adják ingyent, és egy fórum feltartása is pénzbe kerül.

Kinek a pénzébe? Szerencsés esetben a hirdetőjébe, szerencsétlen esetben a cég tulajdonosainak a költsége, vesztessége. A hirdetés annál többet hoz, minél látogatottabb az oldal, azaz minél többen kattintnak rá. Ha jó a fórum, akkor sokan írnak bele, az eleve sok kattintás. Ha nagy érdeklődésre tarthat számot az összejött adatbázis, ha a keresők sokszor és jó helyen dobják fel a fórum nevét, az is sok kattintás. Az egésznek a kulcsfigurája a regisztrált felhasználó. Ő melózik, és építi fel az adatbázist. 

Az index fóruma nem ingyenes, hiába állítják magukról. Tárhelyet ad az adatbázis építéséért, és még alapesetben a szerzői jogot is elveszi.  A fórum értéke a regisztrált felhasználó. Meg kellene becsülni!

Nem állom meg, hogy ide ne hozzam a minapi levelét az Indának. Kék a levél, zöld az én, talán csípős, megjegyzésem, amit a sorok közül vélek kiolvasni.

„Az Index Fórum él és virul, nem fog ki rajta sem a Facebook, sem a számtalan csillogó-villogó multiplatformos közösségi szolgáltatás.

Hát igen, nagy zűrt okoztak, volt is néhány több 10 milliós vesztességes évünk, de most talán túl vagyunk rajta.

Úgy működik, ahogy megszoktad és szereted használni.

A működés korszerűsítésére ne is számíts, a kassza azért nincs annyira tele.

A szédületes technológiai gyorsulás viszont meghaladta, az idő vasfoga pedig kikezdte a régen frissített felhasználási feltételeket és moderációs alapelveinket, ideje volt tehát ráncba szednünk ezeket.

Tudjuk, hogy ezen a téren (is) le vagyunk maradva, ezért néhány pongyolaságot kijavítunk, az nem kerül sok pénzbe.

Sok minden nem változott, hiszen az Index Fórum mindig is az állandóság világítótornya volt a magyar internet tengerén, és ez ezután sem lesz másként.

Alapvető változásban ne is reménykedj, az talán máskor, de mert jó voltál kapsz egy  költői képet, hogy lásd, milyen szép lelkünk van. Ja és tudjuk, hogy a torony ég, hiszen mi gyújtottuk fel. ”

Persze valójában díjazom az igyekezetet, és látok elmozdulást, de mindent a maga idején. Térjünk vissza a történetbe.

Látva, hogy nem látok semmit, a hozzászólásaimat sem, a nick neveimet sem, elkezdtem ígéreteimet beváltani, és írtam, hogy a moderátor modortalansága miatt panaszt szeretnék tenni, és kérem, segítsenek az illetékessel felvenni a kapcsolatot.

Rövid időn belül jelentkezett az illetékes, és álláspontjainkat többszöri levélváltásban tisztáztuk.

Szerintem értelmes vita volt, ahol számomra a legfontosabb az volt, hogy az üzemeltető szerint, nem valós személyek vesznek részt a fórumon, hanem nickek, és szerepjáték folyik.

Kaptam is egy Wágner úr idézetet erről.  

Itt jegyzem meg, hogy igyekszem tárgyilagos lenni, nem használok fel olyan információt, mely magánjellegű beszélgetés (levél váltás) során jutott tudomásomra. Az eseményeket többnyire fejből idézem, ezért a mostani, és az akkori megfogalmazások eltérhetnek egymástól árnyalatukban. Akkor, ha bárki sérelmesnek tart bármit, kész vagyok felülvizsgálni a leírtakat, bár azokat nem tényként, hanem véleményként írom le.

Én ragaszkodtam álláspontomhoz, hogy egy olyan topicban, ahol mindennapi esemény a csere, és az csak valós névvel, és címmel lehetséges, nem lehet a valós személyiségi jogokat háttérbe szorítani.

Végül is a két eredeti hozzászólásom helyreállításra került, és, bár nem nyilvánosan, és nem a moderátor, de a cég képviselője elnézést kért.

Napirendre tértem volna a dolgok felett, és akkor még a törölt két nick sem izgatott, de…….

De Gergerg  védte az álláspontját, mely a szabályokon alapult,  moderátor azonban, nyilván ismeretlen magasabb szempontra hivatkozva helyénvalónak ítélte a szabálytalan eljárását. Sőt, mint admin, megszüntette Gergerg moderátori státuszát, és örök időkre kitiltotta a rendszerből.

Valahogy felkerült néhány video, amit Gergerg készített, szakmai persze, azokat is törölte. Meggyőződésem, hogy teljesen szabálytalanul, és értelmetlenül.

A cég képviselőjétől azzal búcsúztam el, hogy látok a szabályzat rendszerükben néhány szarvas hibát, és később, ha több időm lesz szívesen váltanék vele erről néhány sort.

Emlékezetem szerint, akkor egyetlen dolgot említettem. Nevezetesen azt, hogy a modus moderandinak nevezett izé, nem érvényes a felhasználóra, mert a regisztráláskor elfogadásra kerülő szabályzat nem említ ilyen dokumentumot. Az ott említett moderációs szabályzat meg nem létezik. A jog már csak ilyen. Pontosnak kell lenni.

Nocsak! Túlléptem az 1000 szót.

Legközelebb leírom, hogy építették le a csevegőt, ma már élő hulla.

Mi lett a szabályzattal első menetben?

2014. április 3., csütörtök

A Kertészeti Csevegő.

Sok embert láttam, aki ahogy nyugdíjba került összeroppant. Elküldik a főorvos urat nyugdíjba. Tegnap még, talán szó szerint, élet, és halál ura volt, ma már a kutya sem keresi. Megszűnt a fontossága. Nincs elfoglaltsága, nincs tennivalója, felesleges lett. Annyi neki.
Fontos, hogy legyen az embernek dolga. Én 55 évesen mentem nyugdíjba. Az első nyugdíjas napom olyan volt, mint az utolsó aktív munkanap. Tovább vezettem, de már más státuszban a családi cégünket. Később csökkentettem a munkaidőmet, Talán hat éve bevezettem, hogy csak három nap járok be dolgozni. Elvileg, gyakorlatilag többször, de három nap biztos.
Harmadik éve, azaz több mint két éve, a vejem vezeti a céget, én az informatikával foglalkozom, és ott vagyok kéznél.
Készülök arra, hogy lassan teljesen visszavonulok. Rengeteg tennivalóm van, és sok könyvem, amit vagy azért vettem meg, mert el szeretném olvasni, vagy mert még egyszer olvasni szeretném.
Itt került képbe a kertészkedés. Hobbi, feladat, elfoglaltság, szórakozás, munka, mindegy, de értelmes tevékenység, segít lassabban öregedni.
Belekezdtem. Voltak gondjaim, és kerestem a válaszokat. A Gugli feldobta az Index fórumot. Többször is. Végül regisztráltam.
Persze elolvastam a szabályzatot, és kapcsolt részeit, valami olyan maradt bennem, hogy zagyvaság az egész.
Hamar felfedeztem a kertészeti csevegőt, és tetszett, mert úgy láttam, hogy az illem, a jó ízlés, és az udvariasság szabályait betartva nyugodta, zárt körben lehet beszélgetni. Amint korábban írtam, engem érdekelnek az emberi reakciók.
Valakivel vitába keveredtem a holokauszt méretét tekintve, és úgy gondoltam, hogy belinkelem neki azt a szélső jobboldali portált, mely nem a labancokról nevezte el magát. Bíztam, hogy a méretet tekintve az én véleményemet alátámasztó cikk meggyőzi a vitapartneremet.
Itt jegyezném meg, hogy az én véleményem szerint az eszméket nem agyonhallgatni kell, ha nem tetszik, hanem vitában legyőzni. Meggyőzni a partnert a magunk igazáról.
Sec-perc, és kimoderálták a hozzászólásomat, a szerintem helytelen állítás ott maradt cáfolatlanul, a homlokomra rásütötték a szélsőjobbos bélyeget, és kaptam egy vitatható magyarázatot a keresők működéséről.
Nem csináltam nagy ügyet a dologról, de még egyszer elolvastam a szabályzatot, és kapcsolt részeit. Megállapítottam, hogy nem lett volna jogalap a hozzászólásom törlésére. Hogy miért, azt a türelmes olvasónak később elmondom.
Telt múlt az idő, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy folyik az egyik moderátor, és egy olvtárs közt valami vita, belinkelt, nem politikai tartalmú dolgokról, mert a forrás azonos azzal, amit nálam kifogásoltak.
Akkor döbbentem meg, amikor a csevegő elérhetetlenné vált. A rendszer töröltnek nyilvánította.
 Amikor én, a megkérdeztük a társalgási moderátort topicba tévedtem, akkor már a vita javában folyt. Kulindamadi moderátor, akiről később kiderült, hogy egyúttal adminisztrátor is, 16982 számú hozzászólásában közölte: „Torolt topocot tilos ujrainditani.” (Így ékezetek nélkül.)
Nem fogom idézgetni a hozzászólásokat, mindenki megnézheti, ha akarja, már amit nem töröltek belőle.
Én egy kérdéssel kezdtem, „Nem lehet, vagy tilos? Ki oldhatja fel a tiltást?”
Erre normális esetben az ember kap egy konkrét választ. Kaptam egy rövid kioktatást, és, hogy tilos.
A kioktatásnak megfelelően visszaolvastam a topicban. Megtaláltam, hogy bagázsnak titulálja a csevegő látogatóit. Nem találtam meg a megszüntetés jogalapját.
A válasz azt az érdekes kitételt tartalmazza arra, hogy kit sorol a bagázsba : „Mindenkire aki nem jelezte a folyamatos nemzetiszocialista propagandat es beszelgetett a propagandistaval.”
Ezen érdemes elgondolkozni. Tekintsünk el attól, hogy halálbiztos politikai érzékkel minősít, vajon mindenkitől elvárható, hogy a nemzetit mindig meg tudja különböztetni a nemzetiszocialistától. Persze nem bagázs, ha nem beszélget, vagy, ha az akivel beszélget az nem propagandista, esetleg az, (ezt a kitűzőjén viseli, különben honnan lehet tudni, hogy mondjuk nem szimpatizáns, hanem propagandista,) de nem folyamatos a propaganda. Az már csak egy apróság, hogy mi a folyamatos, és mi az eseti. No pláne mi a propaganda?
Most, hogy idézek néhány dolgot, tűnik fel, hogy milyen szegény az Inda, nem telik egy adminisztrátornak ékezetes billentyűzetre. Nem átallja rongálni szép anyanyelvünket.
Hogy rövidre fogjam, írtam két hozzászólást, az egyikben visszautasítottam a bagázsozást, a másikban az általa korábban hivatkozott, a törlést megalapozó pontokról leírtam, hogy nem helyesen alkalmazza.
Mindkét hozzászólásomat törölte, engem rootolt egy napra.
Regisztráltam két nicket. R__man, és A. P. Doolittle neveken.
A root letelte után R__man névvel küldtem két hozzászólást:
Az első:
„Mivel a root hatására regisztráltam ezt az új nicket, ezentúl ebben a topikban ezt használom. Már csak a könnyebb eligazodásom érdekében. Hiába az én koromban már nem árt valamilyen memória trükk alkalmazása.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy atrocitások nélkül, kulturáltan tudjuk tisztázni a felmerült, és általam először a 16984 számú hozzászólásban érintett problémakört. Gorombáskodásod azonban ezt a hitemet összedöntötte.
Tehát:
Szereptévesztésben vagy. Nem a felhasználó van a moderátorért, hanem a moderátor a felhasználóért. Ráadásul a felhasználó, a regisztrációval létrejött szerződés egyik, teljes jogú tagja, a moderátor meg nem. Ez azt is jelenti, hogy a moderátor csak egy nicknév felett rendelkezik, a szerződésben meghatározott joggal, míg a szerződő felek az egész szerződés urai. Láthatod, hogy nincs a felhasználók felett, így felettem sem, semmi hatalmad. Egyébként is felettem már senkinek sincs hatalma, a halált leszámítva. Az meg nem most esedékes.
Amit csinálsz az a véleményem szerint gyerekes hatalmaskodás.
Volt időm szétnézni az interneten, és látom, hogy a nick neveiden számos igazságtalan intézkedést írnak a számládra. Ha ezt nem láttam volna, fütyülnék az egészre, mert életem első 73 évében egészen jól megvoltam e-nélkül a fórum nélkül, legfeljebb a következőben is így lesz. De látom, hogy másoknak ez fontos, ezért úgy döntöttem, hogy ragaszkodni fogok a szerződésnek a szolgáltató részéről történő, maradéktalan betartásához, hogy kialakuljon a megfelelő joggyakorlat.
Ezért kérem az ebből a topikból törölt két hozzászólásom maradéktalan visszaállítását. A szerződés ugyanis megköveteli, hogy a szabályzatnak megfelelő hozzászólást a szolgáltató közzétegye. Törlésre, csak meghatározott esetekben van lehetősége a moderátornak. Ezekben a hozzászólásokban nincs semmi, ami a szabályzattal ellentétes lenne, ergó megjelenítendő. Már most kijelentem, hogy, ha ez 24 órán belül nem történik meg a szolgáltató vezetéséhez fordulok, és, ha az is eredménytelen, akkor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vizsgálatát, és intézkedését fogom kérni.
Mivel látom, hogy az esetleg kellemetlen nyomokat szorgos törléssel tünteted el, itt jegyzem meg, hogy ennek a hozzászólásnak a törléséhez csak a fent jelzett két hozzászólásom újbóli megjelenítése esetén járulok hozzá.

 A második:

Sérelmezem, hogy mind a mai napig sem nyilatkoztál arról, hogy bagázs jelzőt rám is értetted, vagy nem.
Figyelmedbe ajánlom a  Btk.179. §-át: „ (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a Rágalmazást
a) aljas indokból vagy célból,
b) nagy nyilvánosság előtt,
c) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.”
A bagázs, melynek jelentése söpredék, csürhe a becsület csorbítására alkalmas, az internet pedig nagy nyilvánosság.
Elvárom, hogy a nyilatkozatodat egyértelműsítsd. Akkor, ha elmulasztod, vagy a sértő kifejezést rám is vonatkoztatod, előbb az érted, munkádban felelősséggel tartozó szolgáltatót keresem meg. Ha ez eredménytelen, gondolom az lesz, mert úgy látom más esetekben az volt, akkor ismeretlen tettes ellen büntető eljárást kezdeményezek. Úgy látom, hogy szokásos magatartásod bemutatására nem lesz nehéz tanukat állítanom.
Ennek a hozzászólásnak a törléséhez csak akkor járulok hozzá, ha egyértelműen, és eltávolíthatatlanul, ebben a topikban kijelented, hogy a bagázs jelzőt rám nem vonatkoztatod.
Gondolom, az lenne a célszerű, hogy a bagázs jelzőt visszavond generálisan. Saját meghatározásod szerint nemzetiszocialistával beszélgető, maga is az. (Ez persze blődség, az indexben a Kurucinfóra 176 találat van. Az index nemzetiszocialista? Na ne!!)  Mivel gondolom, hogy magad nem tartod nemzetiszocialistának, akkor, akivel beszélgetsz az sem az. Márpedig úgy látom, hogy beszélgetsz azzal, akit korábban nemzetiszocialistának tituláltál.
Tájékoztatásul közlöm, hogy ezen, és minden további hozzászólásomat, és az arra kapott válaszokat archiválom.
Természetesen, ha valamivel nem értesz egyet, akkor azt kész vagyok akár itt a fórumon, akár e-mailben megvitatni, de, ha újabb erőfitogtatás történik, akkor az ügyet, a már jelzett módon az internet világából kiviszem a reális, konkrét törvényekkel szabályozott világba. Nem hiszem, hogy nálam eredményre vezet az itt oly gyakori diminás magatartás.
És hogy idézzelek: Szóltam!
Sőt: Quod dixi, dixi; quod scripsi, scripsi.”

Villám gyorsan törölték mindkettőt. Törölték a Rhéman kivételével mindkét nicket, azt is, amit nem is használtam. Értesítést, indoklást nem kaptam.
Közben lassan elvérzett a témán Gergely.
Én a szabályzatban megadott címen az Inda illetékeséhez fordultam jogorvoslatért.


Ez a bejegyzés valamennyire összefügg az előző kettővel, és a következőben folytatódni fog.

2014. április 2., szerda

A Ti 99/4a-tól a Prog.hu-ig.

 Az első számítógépemet 1982-ben New Jerseyben vettem. Egy Texas Ti 99/4a volt. Ezt a típust akkor se nagyon ismerték itthon. Jobb volt, mint bármelyik akkor kapható masina. Jobb, mint az egyébként zseniális Zx-spektrum, melyet az első 100$ alatti gépnek is mondanak, és jobb, mint az akkor divatos Commodore 64.  Ha valakit érdekel, és lusta utána nézni szívesen leírom a tapasztalataimat, de most valójában nem ez a téma. Most csak annyit, hogy a Commodore 64-nek 64 kb. volt a teljes memóriája, fele video, fele háttér. A texasnak is, de ők csak 32 kb.-nak hívták a gépet. Teljesen korrektül. Alul is maradtak a versenyben a 16 bites processzorukkal a 8 bitessel szemben.

Spektrumom soha nem volt, viszont a Commodore több gépével is, és később több különböző Atarival is rendelkeztem.

Szóval megvettem az első gépemet, hazahoztam, a vámon elvették, hogy kell egy Nemzeti Banki engedély. Hiába lobogtattam a számlát száz dollár és ötven centről. Hiába volt ott a hivatalos papír, hogy ekkora marha nagy összeggel legálisan rendelkeztem, Írhattam a banknak.

Majdnem három hónappal később megkaptam a masinát. Esténként, amikor a család lefeküdt, bekapcsoltam a Color Star tévénket, rákötöttem a Texast, és néztem a színes tévén fekete, fehérben az NTSC szabványú képet.

Zseniális könyvet adtak hozzá az akkor minden gépbe beépített Basic nyelv használatáról. Igaz mindegyik más nyelvjárást beszélt, de az alapok azonosak voltak.

Az akkor, még a mainál is gyengébb angoltudásommal hasaltam a szőnyegen, és programoztam.
Az első program, amit írtam egy angol szótanitó  program volt. Ma sem írnám meg máshogy. Remekül működött, a fiatalabb lányom azzal tanulta az angol alapjait. Angol tanár lett belőle. J

Úgy voltam én a számítástechnikával, mint hegymászó a heggyel. Kihívás volt, birtokba kellett venni.
Azonban több mint 10 éven keresztül csak hobbi maradt. Közben megszületett a PC, később nekem is lett, de már a 286-os Windows 3.11 operációs rendszerrel.

Amikor megalapítottuk családi cégünket, mindkét PC-nket bevittük a cégbe. Valójában írógép funkciót láttak el.

Igen ám, de reggelente a vidékről jött vevők hosszú, türelmetlen sorban várakoztak. Nem azért mert olyan sokan voltak, hanem mert a kiszolgálás, szállító levél, számla, pénztárbizonylat írása nagyon lassú volt. A raktárkészlet nyilvántartás bizonytalan, és az áfa bevallás elkészítése egy horror volt.
Ekkoriban vette meg az ACCESS programot az Microsoft, és kihozta az Access 2.0-t.

Olvastam róla ismertetést, láttam, hogy programozható Basic-ben.

Húrrá, gondoltam, az a számítástechnikai anyanyelvem. Megvettem. Persze az ACCESS VBA nyelve, és az én „anyanyelvem” szinte köszönő viszonyban sem voltak.

Tehát, amikor a család nyugovóra tért, PC ON, ACCESS RUN.

Elkezdett épülni egy mára szerverről, hálózatos módban, sok felhasználóval, különféle jogosultsági szinteket kezelő céges adatbázis, és vállalatirányítási rendszer.

Az újabb, és újabb feladatok megoldásához sokat keresgéltem infót a hálón, és többször a Prog.hu adta meg a megoldást. ( http://forum.prog.hu/tudastar/?ndid=2010 ). Mígnem egyszer nem találtam meg, amit kerestem, pedig hetekig kutattam. Ezért regisztráltam a programozói fórumra, és leírtam a problémámat. Jöttek is javaslatok, de nem voltak jók. Végül én találtam meg a kérdésemre a választ, de egy a problémát megkerülőt fogadtam el. Le is írtam a saját választ is, mire az elfogadott válasz adója azt mondta, hogy a megoldásom nem szépség, inkább citrom díjas.

Ha nem ezt a megjegyzést kapom, talán el is felejtem a Prog.hu-t, de nagyon bántotta az önérzetemet, és bekapcsolódtam azoknak a munkájába, akik a felvetett problémákra igyekeznek megoldást javasolni.

Ezen a fórumon a moderátor eldönti, hogy milyen nehéz a probléma, hány pontot ér a max. 50-ből a megoldás. A kérdező eldönti, hogy kinek a megoldását fogadja el.

A program nyelvenként nyilvántartott pontok számától függően rangot kapsz.  A legmagasabb a nagymester. Azaz egy személy van, aki, javaslatomra a Mágus címet kapta meg. Micu, aki, persze valódi nevén, Excelhez könyvet is írt, számítástechnikát tanít, és van egy programozó cége. Micu az ACCESS-ben torony magasan vezeti a mezőnyt, én csak az ötödik vagyok mester címmel. Nemrég még bosszantott a dolog, de végül is nem tudok mindent az ACCESS-ről. A valós tudásomat ez a hely jól jelöli.
Nem sok pont hiányzik a nagymesterséghez, de nem ambicionálom. Időnként megnézem a megoldatlan problémákat, és igyekszem megoldani. Ha jön a pont, jön, ha nem, nem.

Itt az emberek ingyen (pontért) segítenek másoknak. A moderátor közülünk való, sőt maga is beszáll a válaszadásba.

Árnyék, a moderátor a pontokban közvetlen előttem van. Soha nem éreztem, hogy, ha én adom a megoldást lepontozná. Nem basáskodik felettem, de senki felett sem, ha valamelyik javaslatáról negatív vélemény mondunk.

Persze itt is vannak renitensek, meg biztos van szabályzat is.

Egészen biztos, hogy el is olvastam a feltételeket, de egyetlen sorára sem emlékszem. Biztos elolvastam még az apró betűket is, és a hivatkozásokat is, mert megtanultam, hogy ezt MINDIG MEG KELL TENNI!!!!

Jól érzem a fórumon magam. Olyan nekem, mint egy klub. Van egy kényelmes fotelom, ha hónapokig nem, ülök bele, akkor is megvan.

Mostanában ritkábban, de szoktam kapni privát levelet, ha valakinek átfogóbb segítségre van szüksége. Segítek. Tudom nekem is segítenének, ha szükségem lenne rá. De szerencsére nincs.
Ilyen előzmények után regisztráltam az Index fórumára.

Volt egy sémám. Kellemes tapasztalataim voltak a programozói fórumon. Aztán BUMMM!

Valami más várt.


Most már több, mint 800 szónál tartok, és nem nagyon akarok 1000 szónál többet írni egyszerre, és az Index nem fér bele 200 szóba, de 2000-be sem, ezért abba legközelebb kezdek bele, mindazok számára, akik rászánják az időt az én kissé terjengős, ráérős történeteimre.

2014. április 1., kedd


A gyorsuló idő.



Az idő relatív, és gyorsul. Nem kell aggódni, nem török Einsteini babérokra, nem fizikai fejtegetés következik, hanem csak elgondolkozom egy kicsit az öregedésről.

Nyáron lépek a 75. évembe. 30 évesen voltam fizikai teljesítőképességem csúcsán, 40 évesen a munkabírásom volt csúcson, 50 évesen a pályafutásom, 60 évesen a tettvágyam, és azzal hitegetem magam, hogy most a bölcsességem.

Persze észreveszem magamon a fizikai, és szellemi leépülés jeleit. A fizikai is zavaró. Már nem tudom felemelni, kinyitni, meghúzni, utolérni, de ehhez azért alkalmazkodik az ember. A változás késleltetése is járható út. A szemeimben már műanyag lencse van, szedem a proenzit, hogy a térd ízületeim kevésbé fájjanak. Karbantartom a magas vérnyomásom, csökkentem a koleszterinemet, Nem eszem kenyeret, hagymával, szalonnával. Mondom, lehet alkalmazkodni, de a szellemi dolgok nem egészen ilyenek.

Mikor is volt a szatmári béke? Hogy is hívták azt a fél szemére vak kuruc generálist? Mi a neve jelenleg Rodostónak, tudod jártunk ott, mikor is? Kinek írta Mikes a leveleit? Hogy is hívták azt a sofőrt, aki tyúkokat tartott, és tojást árult Solymáron?

Hát igen romlik az ember memóriája. Lassabban kapcsol, és azzal vigasztalja magát, hogy azért késik a válasszal, mert nagyobb adatbázisból kell kikeresnie a választ.
És arra miért nem emlékszem, hogy 5 perce hova tettem le a metszőollómat. Persze, hogy ne legyen ebből gond, van három. Az mellékes, hogy most egyiket sem találom!

Igaza volt Jókainak: „De kár megvénülni.”

Persze rohan az idő. Tegnap még taknyos 70 éves voltam, holnap már a 75.-be lépek. Mi is történt 4 év alatt?

Hát igen itt az idővel van baj.

Máskor négy hónap alatt több fontos esemény volt, mint most 4 év alatt. Az ember számára az idő múlását, mint útjelző karók, a lényeges események jelölik ki. Ha most csak annyi történt négy év alatt, mint máskor mondjuk 2 hónap alatt, akkor úgy érzed, hogy úgy múltak el az évek, mint máskor a hónapok.

DE!!

Látom felnőni a gyerekeimet, mesélhetek az unokáimnak. Meghallgatom, hogy „Nagypapa az régen volt, ma nem úgy mennek a dolgok.” Ami nekem az ifjúságom, az nekik történelem. És milyen rosszul tanítják!

Igaz, hogy elfelejtem a periódusos táblát, de nő a megismert sémák száma, ettől, talán, bölcsebb leszek.

Gondolom, ezt egy kicsit magyaráznom kell.

Vizsgálták, hogy a sakk nagymesterek gondolkozása, miben különbözik a jó sakkozókétól. Mind kettő, ha ránéz egy táblára, hasonlítja valamilyen régebbi partira. A differencia az, hogy, míg a jó sakkozó fejében néhány ezer állás van, a nagymesterekében több tízezer.  Nyílván egy problémát jobban lehet megoldani, ha több, hasonló eset vizsgálatával jársz el, mint, ha kevesebből választasz.

Ezután megvizsgáltak más foglalkozásokat, és hasonlókat tapasztaltak. A jó, és a kiváló építész, vagy kőműves gondolkodási mechanizmusa közt a különbség a sakkozókéhoz hasonlított. Hiába, no, az emberfia sémákban gondolkodik.

Élete során, amíg tanulni tud az ember, nő a séma készlete. Erre mondjuk nagyképűen, hogy élettapasztalat. Amikor meg használod, akkor bölcsességnek hívod.

Az én sémáim a Klagenfurti hadifogolytáborból (5 éves voltam), Rákosi pajtásból, az Ávósokból, akik letartóztatták apámat, a Bem téri sétákból (mikor már tudtuk, hogy apánk az ottani rab kórházban van, és legalább Ő lásson minket, ha mi gyerekek nem is láthatjuk Őt),a Múzeum körúti ablakokban tükröződő Bródy Sándor utcai géppisztoly torkolattüzekből, a Kádári konszolidációból, a harmadik köztársaság kikiáltásából, privatizációból, a fotelból végignézett romániai forradalomból, azt iker tornyok összedőléséből, energiaválságból, székház foglalásból, cigány gyilkosságokból,  ma jobban élünk, vagy rosszabbul ?kérdéséből áll.

Meg persze barátságokból, szerelmekből, gyereksírásból, hajnalig tartó baráti beszélgetésből, vagy éjjeli sétából a nagy Ő-vel. Jó kajákból, finom italokból, Frankfurtból, New Yorkból, Moszkvából, szegénységből, bőségből áll.

Érdeklődéssel figyelem az embereket. Mindig érdekeltek az emberi reakciók. Már fiatalon vezető állásba kerültem, és így emberekkel kellett dolgoznom. A jó kovács ismeri a vasat, a jó orvos a betegségeket, a jó vezetőnek az embereket kell ismernie. Én törekedtem rá, hogy sikerüljön.

A közelmúltban a fórumokon szereztem néhány tapasztalatot. A következőkben ebből fogok néhányat megemlíteni. Itt-ott, szándékom szerint, rámutatnék arra, hogy egy esemény, ha kicsit is elvonatkoztatsz tőle, hogy válhat sémává. Hogy tudod később felhasználhatóvá, tapasztalattá, bölcsességé tenni.

Nem fogom a témát, egymást követő részekben feldolgozni. Ez egy blog. Ha más aktuális, más foglalkoztat, vagy egy hozzászólás eltérít más témára, akkor azt fogom leírni.

Mára ennyi.  Még 700 szó sincs, de erről elég ennyi.