Az én világom. 6.

Egy kis zene. Az 50-es évek közepén Ives Montand előadásában vettem meg életem első lemezén.

BUDAPEST ELŐSZÖR.

 Sötétben értünk a Kék Golyó utcába, ferdén szemben a kórházzal, ahol apám dolgozott. A harmadik emeleti folyosóról látni véltem a házhoz tartozó kertet, Nagy volt másnap a csalódásom látván, hogy a kert egy betonozott terület, és a szomszédház helyén egy lebombázott ház maradéka van. A szemközti sarkot is lebombázták, és a kórház sarkán lévő épület is megsemmisült. Egy bomba robbanás nélkül keresztül ment a lakásunk Ráth György utcai erkélyén, leszakítva a felét, kidűtve az ajtót ablakot, és az erkélykorlát felét. A ház első emeletének, és földszintjének nagy része kiégett. A mi lakásunk összes ablaka betört. A külső ablakok egy része olajjal átitatott csomagoló papírral volt beragasztva, a belső ajtókon a kitört ablakok funirral voltak pótolva. Az újra Romániához tartozó Szatmárnémetiből másfél szobányi bútort sikerült megmenteni.

A lakás belsőfalainak egy része kidőlt a háború alatt. Ezt, mire mi megérkeztünk rendbe hozták.

A jelen nem volt rózsás, de a jövő ígéretesnek tűnt.

Vége volt a háborúnak, a tágabb családban csak két haláleset történt Zoltán nagybátyámé, akit egy szövődményes tüdőgyulladás vitt el, és a Balassagyarmati Géza bácsi (nagyapám testvére) fia, Géza, esett el, már Magyarországon, közzel a szülői házhoz. Soha nem találták meg. Mi megint együtt voltunk, volt lakás, volt munkája apámnak.

A második, és harmadik osztályt a Csemegi utcai magán iskolában jártam ki. Biztos vagyok benne, hogy sokat köszönhetek az ottani színvonalas oktatásnak. Az iskolának a felsőbb osztályai a Bíró utcában voltak, a negyediket ott jártam ki, de akkor már az államosítás miatt nem volt magániskola.  Második, harmadikban volt angol oktatás. Miss. Kamilla, egy ismeretlen okból Magyarországon maradt angol származású tanárnő tanította. Különórákra is jártam. Az osztályokba fiúk, lányok vegyesen jártunk. Két kislányra emlékszem, Ernára, és a Debreceni Marira. Marika nagyon tetszett, már működött a tesztoszteron? Egyszer, közeledésként elgáncsoltam, és megsérült a vadonatúj, szép bőrcipőjének az orra.

Most is eszembe jut néha, és elszégyellem magam.  Jó képű fiú voltam. Szőke hajamhoz, megörököltem örmény dédanyám mély barna szemét. Szerettek a lányok. Természetesen viselkedtem velük, hamar rájöttem, hogy más a gondolkodásuk, mint nekünk, fiúknak. Például más volt a barátságról alkotott elképzelésük. Nekem egy barátom akadt, bár mindenkivel jóban voltam, Zilahy Ádámnak hívták. a Németvölgyi úton lakott.

 Anyám a háztartást vezette, nevelt minket. Apám sokat dolgozott. Belépett a szociáldemokrata pártba, ahol valami kerületi tisztséget is vállalt. A kommunista párttal történő pártegyesítésnél átvették a kommunista pártba. A labor szakvizsga során ismerkedett meg apám R. K. Bélával, aki ugyancsak orvos volt. Ő is és sokan mások, egyre többen tartoztak apám baráti körébe. Volt néhány régi ismerős is, elsősorban M. Béla, aki első elemitől volt apám barátja. Vegyész volt ekkor még gyermektelen, feltűnően szép feleséggel. Sűrűn mentünk vendégségbe Faberékhez. Faber orvos volt, és zsidó, apám Szatmárnémetiből ismerte, és a zsidóüldözések idején is barátsággal volt iránta. Volt egy András nevű fiúk, aki néhány évvel idősebb volt nálam. Levetett ruháit én örököltem, nagyon utáltam, mert nekem nem tetszettek, de szükség volt a ruhákra, hiszen Apám jövedelme, a lakás rendbehozatalát is nehezen fedezte. N. Karcsi bácsiék is a baráti körhöz tartoztak. Nem volt gyermekük, elektromérnök volt és, ha jól emlékszem az Orionban dolgozott, maszekban meg, feketén, rádiókat javított.

Talán 48-ban R. K. megbízást kapott egy addig még nem létező intézmény az Országos Vérellátó Szolgálat létrehozatalára. Csinos Felesége G. Sári kiváló operaénekes volt, és ezen keresztül bejáratos volt Rákosi Mátyáshoz.  R. K. felkérte apámat, hogy vállalja el a laboratórium vezetését, és apám javaslatára a vegyi terület vezetésével M. Bélát bízta meg. Az intézmény részben az ortopéd klinika egy részének az igénybevételével létre is jött a Daróci úton, ahol jelenleg is van. A három Béla óriási lelkesedéssel dolgozott, Munkájukkal, nyilván életek százait mentették meg. Háborús szelek fújtak, a munkájuk stratégiai jelentőségű volt. Kaptak is egy instruktort Moszkvából, Petrovszkijnak hívták, később a jó ideig a szovjetunió egészségügyi minisztere volt. R. K. személyesen nézte meg a moszkvai, és az amerikai, hasonló intézményt, és elkeseredett vitákat folytatott az instruktorral, valahányszor az amerikai módszer honosítása mellett döntött. A kapcsolat egyre feszültebb lett.

 Még két nyáron nyaraltunk Nyíregyházán, az egyik alkalommal odaadtak néhány napra kézi aratáshoz segíteni. Máig őrzöm az embertelenül kemény munka emlékét, és megértettem, hogy miért tanította Tata, hogy kenyeret nem dobunk ki, és később segített Ady sorainak megértésében: Mért fáj neked az égő élet?". 

1950-ben közeledvén a szeptember nagyapám egyre többet kérdezte, hogy mikor is mennek el a fecskék? (A népi megfigyelés szerint szeptember 8.-án). Elrepültek a fecskék, és velük aznap délután elment Nagyapám is. Ebéd után lefeküdt, mint szokott szunyókálni, és soha többé nem kelt fel. 86 éves volt.

Rövidesen nagyanyám is gyengélkedni kezdett, szüleim rábeszélésére felszámolta a nyíregyházi lakást, a házat úgyis régen államosították. A szegény kis cipész házát, amit a becsületben felnevelt  gyerekei építettetek neki, és, aminek végül ismét a gyerekek lettek a tulajdonosai. Röhej!! Nagy örömömre hozzánk költözött nagyanyám, de rövidesen nagyon rosszul lett, és nálunk halt meg májrákban. Az utolsó pillanatig Apám kezelte, amikor már a fájdalmait állandó, nagy adag morfiummal kellett csillapítani, nekünk gyerekeknek nem volt szabad a szobájába sem bemenni. Mindketten Nyíregyházán nyugszanak, a családi sírboltban.

Akkoriban még az urbanizáció nem mozgatta meg az emberek sokaságát. szinte mindenki ott lakott, ahol évszázadokon keresztül az ősei. A véradók viszont az egész országból jelentkeztek, Így kézenfekvő volt térképre vinni az adatokat, és ezután könnyű volt megállapítani, a vércsoport jellemzők alapján, hogy hol laknak a kunok, jászok, románok, németek leszármazottai. készítettek is a Bélák egy tudományos dolgozatot a témában, mely megjelenése előtt eljutott az egészségügyi tudományos tanács elé. Itt Petrovszkij fajbiológusnak nevezte a munkát, megkérdőjelezte a dolgozat készítőinek politikai megbízhatóságát. Nem volt eredménytelen a kirohanása. Rövidesen leváltották az igazgatói munkakörből R. K-t. A labort kettéosztották, és az egyik felének vezetését átvette apámtól. Az Amerika hangja rádió beszámolt, az egyébként zártkörű tudományos tanács ülésről, megjósolta a leváltást, majd a leváltás után úgy kommentálta a dolgot, hogy már csak idő kérdése, hogy a szakszerűtlen intézkedéseket halálesetek kövessék.

A halálesetek be is következtek.

 A dolog megértéséhez tennünk kell egy kis kitérőt. A szív normálisan külön kezeli az oxigénben gazdag, és szegény, kis, és nagy vérkört. A magzati élet során azonban ez nincs így, egy foramen ovale nevű ovális nyílás átjárást biztosít a két vérkör közt. Csak normális születési időponthoz közeledve zárul be ez a nyílás. Koraszülötteknél gyakran nyitva van.

Számos betegség esetén nincs szükség teljes vér beadására a betegnek, pl. az égésnél nincs szükség a vörös és fehér vérsejtekre, de kell a vér többi része, az un. plazma. Koraszülöttek esetén is hasznos ennek a készítménynek az alkalmazása.

A Bélák kidolgoztak egy eljárást ennek a készítménynek az előállítására. A vérplazma azonban tartalmazza a fibrin nevű fehérjét, mely a vér alvadásában játszik fontos szerepet, megfelelő körülmények közt szálakká rendeződik, megakasztja, mint egy szűrő a vér alakos ellemeit, és bekövetkezik a seb elzárása. Ezért szigorú előírás, hogy a vérplazma készítményt közvetlenül beadás előtt szűrni kell. Ennek elmaradása, különösen nyitott foramen ovaléval rendelkező csecsemők esetén végzetes lehet, a szálacskák a tüdő hajszálereit elzárják, embóliát okoznak.

A Madarász utcai kórházban a készítmény helytelen alkalmazása miatt 11 csecsemő halt meg, köztük ÁVO-s szülők gyermekei is. Amerika hangja bemondta.

Hetekig követték apámék minden lépését, végül, egyidőben 1950 Mikulásakkor este 10 óra után mindhármukat letartóztatta az ÁVO. Ekkor már a Krisztina téri Általános iskola 5.-es tanulója voltam. A házkutatáshoz, tanuk kellettek. Az egyik tanú Anyám volt. A másiknak a házfelügyelőt akarták Hívni, da Anyám javaslatára elfogadtak engem tanúnak. Alapos munkát végeztek, még a papírkosárba dobott indigót is elvitték.

Ti lehet nem is tudjátok, hogy mi az. Az írógépbe, két papír közzé betett harmadik speciális, festéket tartalmazó lap, mely a betűk nyomásának hatására a másolatot elkészítette. Az indigóról a másolatra került festék, hiánya megjelent az indigón mintegy tükörírás. Ezeket a papírokat is elvitték. El akarták vinni Zoltán nagybátyámtól ránk maradt sok ezer darabos lemezgyűjteményt is, mondván végig kell ellenőrizniük, nincs-e benne rendszerellenes mű. Szerencsére pontos katalógusunk volt, ellenőrizték szúrópróba szerűen, hogy korrekt a nyilvántartás, így aztán azt a helyszínen elolvasták, és a lemezek maradtak. Elvitték a brazíliai befogadó okmányt, soha nem kaptuk vissza. Apám szeretett fotózni, sok fényképe volt, azokat is elvitték, Mindent végig túrtak, voltak vagy hatan, reggelre végeztek, elmentek, és mi megint hárman maradtunk. A lakás már viszonylag rendben volt, megtakarított pénzünk nem volt, Anyámnak nem volt jövedelme, öcsém éppen elkezdte az iskolát, Valójában nem volt kire támaszkodni.

Az én világom. 5.

Szeretem a zenét. Valójában zenei mindenevő vagyok. A minap botlottam Janis Joplin felvételébe. Nekem tetszik.

De, térjünk vissza az univerzumhoz, nézzük a maghasadást. Egy nagy atom, pl. egy uránatom képes szétszakadni két, vagy több kisebb atomra. A végtermék atomok tömege kisebb, mint a kiindulási atomé. A tömeg vesztesség energiává alakul. (E=mc2)

A tudományágak hatnak egymásra. Az elektromosság felfedezése lehetővé tette, hogy a vizet alkotó részeire bontsuk. Kaptunk egy rész oxigént, és két rész hidrogént. Lemértük egy, egy rész súlyát és azt tapasztaltuk, hogy a hidrogén súlyának tizenhatszorosa az oxigén.

Azt tapasztalták, hogy a vegyületekben mindig a hidrogén a legkönnyebb. Ezért azt mondták, hogy a hidrogén egy atomjának a súlya legyen 1. Az oxigéné 16, a szén 14, és így tovább.

Mendelejev orosz kémikus, rendszerető ember lévén, sorba rakta az elemeket atomsúlyuk sorrendjében, de úgy, hogy a hasonló tulajdonságúak egymás alá kerüljenek. Ehhez persze ki kellett hagyni helyeket, de megjósolta, hogy az oda illő elemeket később meg fogjuk találni. Így is lett.

Az egyik ilyen elem a hélium volt. A héliumot előbb a Napban fedezték fel színkép vizsgálat alapján, később itt a földön is megtalálták.

A napunk, szinte csak hidrogénből, és héliumból áll, és ontja a meleget. Vajon mitől?

A magfúziótól. Két hidrogén egyesül egy hélium atommá. De a két hidrogén nehezebb, mint a keletkező hélium. Naná, hogy a tömeghiány fedezi a keletkező energiát.

Itt a földön, spontán módon miért nem egyesül a hidrogén héliummá?

Mert nagyon nagy nyomás kell ahhoz, hogy a két atommag olyan közzel kerüljön egymáshoz, hogy összeolvadjanak.

A nap hatalmas tömege, és a létrejövő tömegvonzás, a nap belsejében beindítja a magfúziót.

De véges mennyiségű a hidrogén. Mi lesz, ha elfogy. Más atommagok fognak fuzionálni, és egyre nehezebb atommagok fognak kialakulni, mígnem minden át nem alakul szénné.

Ezután leáll a fúzió, a gáznyomás megszűnik, teret engedve az egyedül fennmaradó gravitációs erőnek és csillagunk belseje összeroskad, és fehér törpévé válik. Az összeroskadó mag egy rendkívül kompakt égitestként, voltaképpeni fehér törpeként marad fenn: a fennmaradó, nagyjából 0,6 naptömegnyi anyag egy Föld méretű gömbben sűrűsödik össze. A mag összeroskadása ismét energiát termel, ám az nem elegendő a szén további, még nehezebb anyagokat létrehozó fúziójához, így minden további energiatermelésnek vége szakad, a Nap csak a maradék energiáját sugározza ki. Ez a hősugárzó fázis ismét milliárd-tízmilliárd év hosszú folyamat lehet (az Univerzum jelenlegi, kb. 13,7 milliárd éves koránál fogva lényegében még nincs olyan fehér törpe, amely ennek a fázisnak végére érhetett volna).

Legvégül az összes energia kisugárzását, az égitest lehűlését követően a Napból egy fekete törpe válik majd. Ez egy kihűlt, passzív „csillagtetem”, amely mindössze gravitációs hatást gyakorol majd a környezetére. A jelenlegi kozmológiai modellek szerint ez az égitest akár végtelen hosszú élettartamot is megérhet, hiszen az Univerzum legvégsőbb koráig is fennmaradhat, amely kor mai ismereteink szerint végtelen.

A napnál nagyobb tömegű csillagoknál azonban nem áll meg a fúzió a szénnel, mert a csillag gravitációja olyan nagy, hogy képes nehezebb atommagot is létrehozni. Maximum a vasig képes ezt megtenni. A vasnál nagyobb magok létrehozatala nem energia felszabadulással járnak, hanem energiát igényelnek.

Miközben a hidrogén a fúzió során héliummá alakul hő termelődik. A nagyobb hőmérséklet és nyomás lehetővé teszi a nehezebb elemek fúziójának beindulását, sorra létrejön a szén az oxigén, neon és magnézium. Ezek további hőmérséklet és nyomásnövekedést eredményeznek, és egyre gyorsabb ütemben újabb és újabb fúziós reakciókat indítanak be. Létrejön a szilícium és a kén, majd belőlük a vas. A vas az atommagok között egy olyan végső állapotot jelent, amely fúzióval már nem alakul tovább, nem termelődik több energia, így a csillag vas magja összeroppan. Az események drámaian felgyorsulnak, ez az összeroppanás a csillag évmilliárdokban mérhető életéhez képest nagyon gyorsan, néhány óra alatt lejátszódik. Az összeroppanó vasmag helyére persze a csillag külső, könnyebb rétegei is elkezdenek bezuhanni. Közben azonban a csillag közepében a vas egy kis térfogatba zuhan be iszonyatos sebességgel, így felforrósodik, és ismét kifelé kezd repülni. Ez a kifelé haladó vas-front találkozik a befelé zuhanó külső rétegekkel. Az ütközés rendkívüli erejű lökéshullámot hoz létre kiszórva a világűrbe a külső rétegeket.

Ez a szupernóva robbanás. A mi napunk tömegénél 1.4 szer nagyobb csillagok már produkálják a szuper nova robbanást. Ilyen robbanás több féle van, de ez a legfontosabb számunkra, mert mindig egyforma mennyiségű fénykibocsájtásával járnak. Rövid ideig fényesebbek, mint a mi galaxisunk teljes fénye.

Ennek a fénynek a vizsgálatából megállapítható, hogy a szupernóva milyen messzi van. Mióta jön a fény?

Ezeket az objektumokat standard gyertyának nevezik.

A Hubble teleszkóp, - nem véletlen az elnevezése – látott már olyan távoli galaxist, mely alig párszázezer évvel az ősrobbanás után keletkezett.

Milyen az anyag egy csillag belsejében? Egyáltalán hogy viselkedik átlagos földi körülmények közt?



Olyan a dolog, mint egy bűnügyi helyszín. Itt vannak a nyomai egy 13.7 milliárd évvel ezelőtti eseménynek. De most kell megmondani, hogy mi történt akkor.

Talán ez az egyik legnagyobb kihívás, ami a tudományt érte.

Feltételezzük, hogy a kezdet, az idő, és a tér kezdete, egyúttal az anyag kezdete is volt.

Tehát az anyag vizsgálata közelebb vihet minket az események kiderítéséhez.

Azt tudjuk, hogy az anyag atomokból, molekulákból épül fel. Mi történik, ha egy pohár vízbe bedobunk pár kristály kálium-hipermangánt?

Lila csíkot húzva lesüllyed a kristályos anyag a pohár aljára. Viszont, ha mozdulatlanul hagyjuk a poharat, akkor is egy idő elteltével a víz egységesen lila lesz, és a kristály eltűnik a pohár aljáról.

Nyilvánvaló, hogy a lila molekulák elvándoroltak. Azt is megfigyelhetjük, hogy az elvándorlás, oldódás, annál gyorsabb, minél melegebb az anyag.

Az oldódás oka, hogy a molekulák mozognak. A kálium-hipermangán kristály felületéről, ahol a többi kálium-hipermangán vonzása kisebb könnyen belép a víz molekulák közzé.

A tiszta kálium-hipermangán szobahőmérsékleten kristályos, ez azt jelenti. hogy a molekulái, egymáshoz viszonyítva a tér egy meghatározott pontjában kell, hogy legyenek, a szerkezete szabályos. Pontosabb azt mondani, hogy a tér meghatározz pontja körül kis tágasságú rezgő mozgást végeznek.

Ha hűtöm, a mozgás intenzitása csökken. Melegítéskor növekszik. A közölt hőenergia, mozgási energiává alakul.

Ha kellően megmelegítem, akkor a molekulák el tudnak szakadni a kristályrács számukra kijelölt pontjától. Összeomlik a kristály. Ez a hőmérséklet jellemző az anyagra, olvadáspontnak hívják.

A szobahőmérsékleten szilárdnak tetsző anyagok nem mind kristályosak. Léteznek "szilárd" anyagok, melyeknek a szerkezete nem szabályos. Ilyen például az üveg (itt csak egységes összetételű anyagokról beszélünk.).

Ha megolvad egy anyag, akkor folyadék lesz belőle. A folyadékokban az anyag részecskéi még eléggé vonzzák egymást ahhoz, hogy állandó legyen a térfogatuk, de az alakjuk, már nem az, felveszik az edény alakját.

Az üveget, ha melegítjük, nincs egy meghatározott hőmérséklet melynél megolvadna. Lassan lágyul meg. Ilyen például a szurok , vagy a viasz is. Gyakorlati tapasztalat, hogy egy gyertya, anélkül, hogy megolvadna, képes az alakját megváltoztatni. Elég, valami olyan helyre rakni, ahol nincs végig alátámasztva. A gyertya hidegen is folyik. Tehát a gyertya folyadék, még szobahőmérsékleten is. Ezeket túlhűtött folyadéknak hívjuk. Ilyen túlhűtött folyadék az üveg is. Az üveg lassan képes kristályossá válni. Ekkor elveszti az átlátszóságát. Óegyiptomi sírokban találta több ezer éves üvegcséket, melyek kikristályosodtak, és elvesztették átlátszóságukat.

A napjainkban használt műanyagok többsége is ilyen túlhűtött folyadék.

Akkor, ha a folyadékot melegítjük, az alkotórészek mozgása gyorsul. Egyre több részecske sebessége lesz olyan nagy, hogy el tud szabadulni a többiektől. Az egynemű anyagoknál található egy olyan hőmérséklet melyen az egész gázneművé alakul.

Akkor, ha egy zárt edényt megtöltünk gázzal, a rohangáló molekulák (atomok) időnként neki ütköznek az edény falának, nyomást gyakorolnak rá. Ha az edény méretét a felére csökkentem, de a hőmérsékletet nem változtatom, akkor a részecskék sebessége ugyan változatlan marad, de az ütközések száma, így az edényben uralkodó nyomás a duplájára nő.

Egyes anyagok vezetik az elektromosságot, mások nem. Legalábbis földi körülmények közt. Ezek a fémek.

A fémek olyan szilárd halmazállapotú anyagok, melyeknél az atomok magja a kristályrács meghatározott pontjaihoz vannak kötve, de az elektronok nem. Az elektronok könnyen átlépnek a szomszéd atommaghoz, és az ott lévő tovább megy.

Lényegében egy közös elektron felhő veszi körül a pozitív töltésű atommagokat.

Könnyű belátni, hogy az elektron eltávolítása az atommagtól energia igényes. A pozitív atommag vonzza a negatív elektront, ha el akarjuk távolítani, ezzel a vonzással szemben kell erőt kifejteni.

10 000 fok környékén, a közölt energia már elegendő ahhoz, hogy az anyag állapota, bármilyen anyagról van szó, átalakuljon, és a negyedik halmazállapotnak is nevezett plazma állapotba kerüljön. Ekkor az anyagot alkotó atomokról egy vagy több elektron leszakad, és így a plazma ionok és szabad elektronok keveréke lesz. Mivel az elektronok már nem lesznek az atomokhoz kötve, hanem szabadon mozoghatnak a plazmában, a plazma elektromosan vezetővé válik és az elektromágneses mezőkkel kölcsönhatásba lép.

A világegyetem látható anyagának 99%-a ilyen állapotú anyag. A Napunk is ilyen állapotban tartalmazza az anyagát.

Az én világom. 4.

SZATMÁRNÉMETITŐL KLAGENFURTIG.

Az európai hatalmak még hitték, hogy amit elrontottak Trianonban, az diplomáciai eszközökkel helyrehozható. Visszacsatolták Erdélyt Magyarországhoz. Szatmárnémeti újra magyar lett, és szüleim viharsebesen odaköltöztek. Apám volt a betegbiztosító egyik orvosa, a MÁV körzeti orvosa, szolgálati hajtánnyal, a fegyházat, és a nyilvános házat is ő felügyelte, és a kórház idegosztályán is dolgozott. Persze volt magánrendelője. A főúton laktunk, később látott recept papírokból úgy emlékszem, hogy Széchenyi útnak hívták.

Ebből az időből, 3-4 éves koromból vannak első megmaradt emlékeim. Emlékszem, hogy emeleten laktunk, emlékszem a lépcsőházra, és a kapualjra. tudom, hogy, ha kilépünk rajta, akkor jobbra kell fordulni, majd nemsokára átmegyünk egy téren. A tér után balra befordulva eljutunk Molnárékhoz a patikushoz, ahol lakott Molnárék Pötyő nevű, korban hozzám illő lánya. Sokat voltunk náluk, a gyógyszerészéknél, sokat játszottam Pötyővel. A szomszédúkban egy fényképész volt, és lehetett találni a 6x9-es negatívok fa, és fém kombinált spulnijait. Azokkal sokat játszottam.  Emlékszem egy ablakra, ahol Fehérmamával a sakk készlet bábuit mosdattuk, vagy azon versenyeztünk, hogy ki találja el, férfi, vagy nő jön.

Más emlékem nincs ebből az időszakból, de tudom, hogy Apám sikeres orvos volt. Hamar tollasodni kezdett a család.

Ekkor elérte az országot a háború. Apámat behívták katonának, és szinte az egész háború alatt az első vonalban volt orvos.

Anyám várandós lett Géza öcsémmel. Igazán kislányt szerettek volna, Katikát.

Mikor 44 elején megszületett az öcsém, apám kapott egy kis eltávozást. Emlékeim közt nincs olyan idő, amikor nem volt öcsém. Azt viszont "öröktől fogva" tudom, hogy az én feladatom vigyázni rá. Igyekeztem is mindig megfelelni ennek a belém nevelt feladatnak.

9 nappal az öcsém születése előtt a németek elfoglalták Magyarországot, és a nyilasok átvették a hatalmat.

Ahogy a front vonult keletről nyugatra, apám gondoskodott arról, hogy mi a körülményekhez képest biztonságban legyünk. Először Szatmárnémetiből Nyíregyházára vitt anyám szüleihez minket. A Nyírfa tér 12 alatt laktak, abban a házban, amit a dédapámnak építettek a gyerekei.

Innen Leányfalura kerültünk, ahol Laci bácsinak volt egy szép kertje és benne egy háromszobás villa. Mielőtt az oroszok elérték volna Budapestet, Apám szerzett egy nyílt parancsot, és ennek a fedezete alatt elvitt minket a Szombathely közelében lévő Vépre.

Szórványos emlékeim közt szerepel Szombathely bombázása, és az oroszok általi megtámadása. A z oroszok éjjel megtámadták a várost, szinte nappali fény volt Vépen a Sztálingyertyák fényétől, a hangzavarban beszélni sem lehetett. Néztük egy parasztház udvaráról, csodáltuk, és féltünk. Ha behunyom a szemem, ma már igazán csak a félelmet tudom felidézni.

Az alakulat fegyelmezetten, és velünk együtt hagyta el az országot, és kerültünk 44-45 telén az ausztriai Künsdorfba. Itt egy közeli kolostorba szállásoltak el minket. A fegyverletétel itt ért.

A hadifoglyoknak, mi is azok voltunk, be kellett vonulni a Klagenfurt mellett lévő, angol-amerikai táborba.

Nincs sok emlékem ebből az időből, emlékszem az amerikai bab konzervre, lapos nagy szemű bab, igen finom volt, sokért nem adnám, ha még egyszer megkóstolhatnám, emlékszem a bomber Jackire, és a nyáron is havas hegycsúcsokra. Évtizedekkel később mikor arra jártam összevethettem a valóságot az emlékekkel, rendben volt, csak talán a hegyek lettek alacsonyabbak. :-))

Legszebb emlékem, ebből az időból, hogy egyszer apám elvitt egy patakhoz pisztrángra horgászni, több óra sikertelenség után, már pakolt, amikor rábeszéltem, hogy egy kicsit arrébb még próbáljon szerencsét. Sikerült. Az alig méretes pisztráng fejedelmi falat volt.

Apám valószínűleg világosan látta, hogy mi következik itthon. Elkezdett angolul tanulni, és bevándorlási kérelemmel fordult a Brazil hatóságokhoz.

Az engedélyt, a nagy hengeres tokban, egy rendkívül díszes okmányt, meg is kaptuk, de Anyám másképp döntött. Velünk, gyerekekkel jelentkezett egy hazainduló vonatra, mondván, hogy a szüleit nem hagyja el. Apámnak nagy ügyességre volt szüksége, hogy velünk együtt jöhessen haza. Brazília ugrott.

A szerelvényről, mely hazahozott minket, lényegében Nyíregyházán szálltunk le.

NYIREGYHÁZA.

A már idézetteken kívül nem nagyon van életem első 5 évéből emlékem, vannak persze történetek, melyek velem történtek, de nem emlékszem rá, szüleim mesélték. Túlnyomó részt hangulatokat őrzök. Őrzöm a hazavezető út hangulatát is.

Tatáékhoz mentünk a Nyírfa tér 12-be. A Nyírfatér a piac, és a templom közelében egy poros utcácska volt, mely a végén egy térré szélesedett ki, a tér közepén egy artézi kút volt. A környékbeliek innen hordták az ivóvizet. A ház szinte a tér sarkán volt. Mi is innen hordtuk az ivóvizet. A földszintes házat, mint mondtam, a Kerekes fiúk építtették dédapámnak. A ház alaprajza egy szögletes sarkú u betűt formázott, így mintegy körbeölelte a kis kertet. Zárttá, szinte átriummá, az tette a kertet, hogy az u felső, nyitott részét a szomszédház tűzfala zárta le. Két lakás volt a házban. Az utcafronttal szemben állva, az U jobb száránál nagy vaskapu osztotta ketté a házat. Balra a nagyobbik részben nagyapámék laktak, jobbra Kecskés néni, és a fia, aki akkor kezdett Budapesten egyetemre járni, mikor én az első elemibe.  Később a gödöllői egyetem professzora lett. Megpróbált Rita egyetemi felvételében segíteni, de eredménytelenül. Ebben alighanem nem ő volt a hibás.

Na, szóval, ide kerültünk a háború után. Nincstelenül. A rajtunk lévő ruhán kívül szinte semmink nem volt. Nagyapám már túl volt a nyolcvanon. Négy szobájuk volt. Az utcafronti résznek a kert felé eső oldalán tágas, beépített veranda volt. Konyha, kamra, padlás, pince.

Nem volt folyóvíz, és nem volt fürdőszoba. A wc-t az udvarra kimenve lehetett megközelíteni, de nem külön állt, hanem benne volt az épületben. Az egyik szobába beszállásoltak egy orosz őrnagyot, Alexandert. Alexander áldott jó ember volt, jelenléte biztonságot jelentett, és néha az élelmezésünkhöz is hozzájárult. Egyszer itta le magát, akkor, amikor megtudta, hogy az alakulatát hazarendelték. Kiderült, hogy ezeket az alakulatokat, "elfelejteni a nyugati stílust" Szibériába vezényelték egy időre.

A maradék három szobán osztoztak velünk nagyszüleim. Egy szobába voltak ők, egybe mi gyerekek, és a szüleim a harmadikban. Apám azonban hamar felköltözött Budapestre, elhelyezkedett a mai Onkológia elődjénél, a postás korháznál, letette a labor szakvizsgát, és főorvos lett a laborban. Lakást keresett, és megpróbált otthont teremteni nekünk. De egy kicsit előre szaladtam a történetben, térjünk vissza a Nyírfa térre.

Tata maga volt a megfellebbezhetetlen tekintély, a legfőbb erkölcsi mérce, aki a családját egy hangos szó nélkül, egy, egy szemvillanással irányította. Poroszos rend uralkodott. Enni akkor lehetett elkezdeni, mikor jó étvágyat kívánt, és az asztalbontást az jelezte, mikor azt mondta: "Egészségünkre!". A háztartást nagyanyám vezette, mindig volt cseléd lány, korábbi tanítványai gyereküket, unokájukat adták oda, hogy tanulják meg a háztartás vezetését. Ebéd 12-kor, vacsora mindig egy időben, pénteken nagymosás, és tészta étel, vasárnap húsleves, rántott csirke, sütemény. Pénteken jött tanyáról a tejes asszony, hozta a tejet, sajtot, tejfölt, tojást. Szombaton a nagyanyám piacra ment, vasárnap délelőtt templomba jártak. Mindennek meg volt az ideje, ha érett a málna, málnaszörp készült egész évre, amikor zöld volt a dió, akkor befőtt lett belőle, az aludttej a pince vakablakában készült, a téli zöldség a pince homokjába tárolódott. A téli tüzelőnek szánt ölfát nyáron megvették. Nagyanyám kiválóan főzött, a fatüzeléses tűzhely, az egész konyha ragyogott. Nagyapám a kertet gondozta. Ügyelt a rózsa bokraira, termesztett zöldséget, volt hely a virágoknak, gyom viszont nem volt. Egy dolog keserítette meg, sok lótetű volt. Na, több sem kellett ahol lukat láttam a földben, rögtön vizet öntöttem bele, levadászandó az ellenséget. Játszótárs nem akadt, az öcsémet leszámítva, viszont rengeteg pók volt, gyűjtöttem is őket rendesen.

Ezekre az időkre már élesen emlékszem. Utólag már tudom, hogy a béke, szeretet, szigete volt számomra, ahonnan nem kellett menekülni, ahova meg térhetett az ember. Nem értettem azonban, hogy hova lett az apám, szükségem lett volna rá, és csak ritkán láttuk, nekem legalábbis ritkának tűnt.

Volt a házban villany, de nem mindenütt, ezért elég sok gyertyát használtunk, a lefolyt viaszt nagyapám összegyűjtötte, és volt egy szerkentyűje, mellyel új gyertyát öntött. Elkezdtem én is gyűjteni a viaszt. Versenyeztünk, és én mindenáron győzni akartam, ezért egy kész gyertyát is begyűjtöttem. Amikor ez kitudódott, Tata elővett, és kioktatott a tisztességes versenyről. Máig szégyellem magam a csalásért.

Tata volt talán az egyetlen ember, akire Apám is felnézett. Kölcsönösen szerették egymást. Apám a háborút az Ő szarvasbőr csizmanadrágjában csinálta végig. Jó volt ez a hideg orosz télben.

 Az első osztályt Nyíregyházán jártam ki. Tata vitt az iskolába, és jött értem, ellenőrizte, hogy meg van-e a leckém. Néha késet, és ekkor egyedül indultam haza, biztos rémült volt, hogy hova tűntem. Később igyekeztem olyan útvonalon haza menni, hogy ne találkozzunk. egy idő után már engedték, hogy egyedül közlekedjek. Az iskola, vallásomnak megfelelően a Római Katolikus Elemi Iskola volt. Meg is tanították rendesen a katekizmust.

Komolyan hittem Istenben, itt voltam első áldozó. A dolgok oka azonban már ekkor érdekelt. Emlékszem, egy időben az foglalkoztatott, hogy mi van a széllel. Az nyilvánvaló volt, hogy a szél a levegő mozgása, de mitől mozog. Végül megállapítottam, hogy öröktől fogva mozog, a szél jár a föld körül, nem keletkezik, és nem szűnik meg. Istent is kerestem, meg akartam érteni, tapasztalni akartam, vágytam létének egyértelmű bizonyítékára, és nem találtam, ezért megrendült a hitem, végül ateista lettem. De ez később volt.

Mire elvégeztem az elsőt, Apám talált egy romos lakást Budán, valahogy elhozta Szatmárnémetiből, ami a lakásunkból megmaradt, és 47 nyarán felköltöztünk Budapestre.

Most november elsején égnek a mécsesek, feleségem eltávozott szerettei, és az én szüleim, nagyszüleim emlékére. Haláluk semmivel nem pótolható űrt hagyott a lelkemben.

Az én világom. 3.

A világ, az univerzum, persze csak számomra kezdődött azon a vasárnapon.

De mikor, és hogyan keletkezett az univerzum?

Idén szeptember 24-26.-án volt ros hásáná, a zsidó újév. Megkezdődött a világ teremtése óta eltelt 5774 év után az 5775.-dik.

Ezt mondja a biblia, és mit mond a tudomány?

A tudomány azt mondja, hogy a mi világunk hozzávetőleg 13,7 milliárd éve keletkezett.

Hát ebben van egy kis ellentmondás.

A múltszázad elején még az volt a hivatalos tudomány állásfoglalása, hogy a világunk egy galaxis, mely örökké létezett.

Aztán a műszerek javultak, és kiderült, hogy több galaxis van. Hubble amerikai csillagász 1924-ben közölte felfedezését, és osztályozta is a galaxisokat.

Hubble, és néhány más tudós azt is felfedezte, hogy a galaxisok mind távolodnak egymástól.

A tudomány a tényekkel, az ellenőrizhető, reprodukálható tényekkel dolgozik. A megfigyelések ellenőrizhetőek. Feladat megkeresni a magyarázatot, beilleszteni a tudomány meglévő rendszerébe, vagy felülvizsgálni az eddigi véleményünket.

A XVI-XVII század fordulóján élt angol fizikus Newton által felfedezett, és megfogalmazott törvény azt mondja: „Minden inerciarendszerben lévő test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.”

Ezt mi az iskolában egyszerűbb, és ezért érthetőbb megfogalmazásban tanultuk: Minden test megtartja mozgás állapotát, amíg külső erő annak megváltoztatására nem kényszeríti.

Mit jelent ez a galaxisok mozgására?

Tudjuk, hogy a tömegek vonzzák egy mást, tehát a távolodásnak lassulnia kell.

Ha ez így van, akkor korábban közelebb voltak egymáshoz, és minél hátrébb megyünk az időben, annál közelebb voltak egymáshoz.

Kellett legyen egy olyan pillanat a régmúltban, amikor a galaxisok igen, igen közzel voltak egymáshoz, akár egyetlen pontban sűrűsödött az egész mindenség.

Ezt annak idején a fiatalabb lányomnak, aki az üveggolyóit gyerekként, egy dobozban tartotta, úgy magyaráztam, hogy, ha elfordul, és én a golyókat kiöntöm az asztalra, visszafordulva a szétguruló golyók mozgásából ki tudja következtetni, hogy hol érték el a golyók az asztalt először.

A tudósok számoltak, és az jött ki, hogy 10-15 milliárd évvel korábban lehetett az, amikor egyetlen pontban sűrűsödött össze világunk.

Nem tudjuk, hogy így volt, csak feltételezzük. A dolog csak feltételezés, hipotézis. Addig, míg tények más feltételezésre nem sarkalnak, ezt fogadjuk el valóságnak.

Most vissza tudunk következtetni, hogy mondjuk milyen volt a mindenség 1000 éve, vagy 5774 éve, de amikor egyetlen pontba sűrűsödött abból nem tudunk semmire sem következtetni. Azt a pontot, amikor az információ elvész szingularitásnak nevezzük.

Ez az a pont ahol nem tudunk a korábbiakra következtetni. Ezen a ponton a világ végtelenül kicsi, végtelenül nehéz, és végtelenül forró kellett legyen, vagy mégse? Ez a pont kívül esik az ismert fizika hatókörén.

Mivel azonban tudjuk, hogy ebből a pontból szétrepült a világ, mégpedig rendkívül gyorsan, elnevezték a folyamatot ősrobbanásnak, (Big Bang.)

A szingularitás állapotában a világnak nem volt kiterjedése, és nem volt ideje. Akkor született meg a tér, és az idő, amikor bekövetkezett az ősrobbanás.

Most ne beszéljünk az első 300 000 évről, melynek a végére akkorára tágult a tér, mint a mi galaxisunk ma. Ennek az időszaknak a végére megszületett az az anyag, ami ma is körülvesz minket.

Vizsgálták a látható égi objektumok viselkedését, és ellentmondásokat tapasztaltak. Az ellentmondás csak úgy volt feloldható, ha feltételezték, hogy van a világunkban olyan anyag, amit nem látunk, ezt elnevezték sötét anyagnak.

A kozmológusok, akik a világmindenséggel, fizikai, és filozófiai szempontból foglalkoznak, nem tudták eldönteni, hogy mi lesz a világunk vége. A tömegvonzás lefékezi, és visszafordítja a mozgást, a galaxisok közeledni kezdenek egymáshoz, végtelenül összesűrűsödnek, újra létrejön a szingularitás, (nagy reccs,)és esetleg egy újabb nagy bummal új világegyetem keletkezik. Ez lenne a pulzáló világegyetem.

Vagy a világegyetem tömege nem elég, és ugyan lassulva, de végtelenül eltávolodnak az anyagi részecskék egymástól, és a világ kihűl.

Nemrégiben kiderült, hogy a tágulás nem lassul, sőt gyorsul, mintha belülről valami taszítaná az anyagot, és távolodásra bírja. Ezt az energiát sötét energiának nevezték el.

Az Univerzum tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia.

Hát bizony elég kevés az, amit közvetlenül meg tudunk figyelni.

Feltűnhet, hogy az univerzum anyagába számítjuk be a sötét energiát.

Ez Einstein óta nem meglepő. Ő mutatott rá először, hogy az anyag átalakulhat energiává, és fordítva.

Az összefüggés egyszerű, mondhatni elegáns: a test nyugalmi energiája (E) megegyezik a tömeg (m) és a fénysebesség (c) négyzetének szorzatával: E = mc²

Hogy a speciális relativitás elmélet ezen következményét a gyakorlatban is láthassuk, meg kell ismernünk a minket körülvevő anyag szerkezetét.

Szokás gúnyolódni azzal, hogy a legtöbb tudományos dolgozat úgy kezdődik, hogy „Már a régi rómaiak is…”

Az anyag szerkezetével való foglalkozás azonban még korábban kezdődött. Már a régi görögök is…..

Igen már az ókori görög filozófusok is törték a fejüket, hogy miből áll az anyag.

Démokritosz azt mondta, ha elkezdek darabolni egy anyagot, akkor el kell jutnom egy olyan kis részecskéhez, mely már nem darabolható tovább. Ezt elnevezte oszthatatlannak, atomnak.

E szerint a mészkövet, kalcium-karbonát, darabolom, kapok a végén egy mészkő atomot. Erről persze mi már tudjuk, hogy nem igaz. Tudjuk, mert jött a kémia. Ha kellően melegítjük a mészkövet, akkor égetett mész lesz, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a mészkő többféle atomból áll.

A tudomány görbe utakon jár. Sok a tévedése. Egy megfigyelés sokféle magyarázatot kibír, és csak egy az igaz.

Megfigyelték, hogy mindent földből, vízből, levegőből, tűzzel lehet előállítani. Persze nem kell mindig mind a négy szubsztancia.

Márpedig akkor mindössze négy elem létezik. Föld, víz, levegő, tűz.

A következtetés logikus, bár téves.

Aztán lassan utat tört magának a kémia. Egyre több anyagról mutatták ki, hogy kémiai módszerekkel nem bonthatók szét, ezért ezeket elnevezték elemeknek, míg azokat, melyek több elemből kémiai úton kerültek előállításra vegyületeknek nevezték. Az elemek alkotó részét atomnak nevezték, és az atomok összekapcsolódásával létrejött vegyületek azon legkisebb részét, mely még a vegyület tulajdonságaival bír, molekulának.

Megfigyelték ugyanis, hogy a vegyületek csak úgy jönnek létre, hogy az alkotó elemek meghatározott arányát tartalmazzák. Ez csak akkor lehetséges, ha részecskékből állnak. (Dalton 1811)

Tehát a bennünket körülvevő világ atomokból, molekulákból áll. Na meg néhány egyéb dologból, például fotonokból. De erről később.

Egészen a század végéig boldogok lehettek a fizikusok. Volt egy jól kezelhető atomelméletük, aztán 1896-ban egy francia, bizonyos Becquerel szórakozottan rátett egy darab uránszurokércet fényérzékeny lemezekre, és amikor a használta azokat, olyan jelenséget tapasztalt, mintha fényt kaptak volna.

 „Na de mindegyik?”

Tette fel a kérdést, és jó tudóshoz méltón kételkedni kezdett a véletlenben. Rövid kutakodás után rájött, hogy a jelenség kiváltója az uránszurokérc.

Egy évre rá Thomson felfedezte, hogy ha fémeket hevítenek elektronok lépnek ki.

1896-1904: Pierre Curie és Marie Curie kimutatták az alfa-, a béta-, és a gammasugárzást.

1904-ben Thomson alkotott egy teóriát az atomok szerkezetéről. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy az atomok kisebb, un. subatomi részecskékből épülnek fel.

Később Rutherford készített egy atom modellt, melyet Bohr 1912-ben pontosított.

Szerintük az atom hasonlóan épül fel, mint a naprendszer, a közepén van az atommag, körülötte, mint, bolygók elektronok keringenek. Az atommag neutronból, és protonból áll.

Hurrá eljutottunk megint a dolog végére, megtaláltuk az oszthatatlan részeket, csak már nem atomnak hívjuk azokat, és végül az is igaz, hogy a világ csak néhány elemi részecskéből áll, bár ez nem a föld, levegő, víz, tűz négyese.

Voltak azonban megmagyarázhatatlan dolgok. Például mitől marad szoros közelségben akár több, azonos töltésű proton az atommagban?

Az anyag szerkezetének ez a modellje, és a maghasadásról megtudottak lökést adtak a társtudományoknak, kémiának, csillagászatnak.

A fenti sorok döntő része, és a későbbiekben közöltek egy része is, már korábban leírásra került, egyes fórumokon hozzászólás formájában.

Ide teszem, hiszen az én világom részei. Megmutatják, milyen alapon, miként vélekedek a világról, mely számomra elég zaklatottan indult.

Az én világom. 2.

Egyszer már neki veselkedtem, és leírtam néhány sort, mert megjelent az írás a falon, és úgy gondoltam, hogy ideje van a számvetésnek.

Hogy mi az írás a falon? Sajnos az unokáim talán nem tudják.

Dániel könyvének ötödik részében írja, hogy Baltazár babiloni király lakomát rendezett elöljáróinak, melyen előhozatta az elődje, II. Nabúkodonozor által a jeruzsálemi templomból elrabolt szent edényeket, és melyből bort ittak, megszentségtelenítve azokat. Ivászat közben „dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket”. Ekkor egy test nélküli emberi kézfej jelent meg, amely a következő arámi nyelvű szöveget írta a palota falára: מנא ,מנא, תקל, ופרסין (mene, mene, tekel, ufarszin).

A felirat megrémisztette a királyt, hívatta varázslóit, látnokait, de azok a felkínált nagy jutalom ellenére sem tudták megfejteni. Ezután a király hívatta Dánielt, aki korábban magas hivatalt töltött be. Dánielnek is nagy jutalmat ajánlott fel, ha megfejti a feliratot, ő azonban ezeket visszautasította. Szemére hányta, hogy nem tanult apja sorsából, és nem alázta meg magát Isten előtt, hanem meggyalázta szent edényeit, ezért küldte isten a kézfejet, amely feljegyezte az írást.

„És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.”

És még hajnal előtt megdőlt Baltazár uralma.

Szokás idézni, hogy megmérettél, és könnyűnek találtattál!

És nyilvánvaló, hogy akinél a felirat megjelenését mondjuk az közzel áll a megméretéshez, sokan azonban nem látják vakságukban, hogy megjelent számukra a felirat.

2007 karácsony  előtt nyilvánvaló lett, hogy a kéz elkezdte írni a feliratot.

Néhány sort akkor leírtam:

„Holnap 2007 karácsonya, a fa már áll, a vadas-hús, a töltött káposzta készen, de nincs igazán karácsonyi hangulatom.

18.-án eltemettük a Sanyit, 19.-én Janó megtartotta akadémiai székfoglalóját, 20-án volt 14 éves a családi cégünk, 21. én bár erről a K. Laci telefonjából csak tegnap értesültem, megünnepelték a másik cég 25 éves fennállását, persze nem hívtak meg, pedig nélkülem nem jött volna létre.

Sanyi halála megviselt. A többi önmagában csak marker, jelzi az idő múlását. Figyelmeztet arra, itt az ideje visszatekinteni, és megkeresni, ha vannak, azokat a dolgokat, melyek tanulságul szolgálnak az unokáimnak.

Ajánlom hát nekik ezt a írást.”

Aztán karácsony első napján kipisiltem egy nagydarab alvadt vérnek tűnő izét. Felhívtam az öcsköst, ez az ő szakterülete. Januárban operáltak, meg aztán is még kétszer.  Megértettem, „Méne, Méne….”

 LÉVA.

1940 augusztus egyik vasárnapján délután félhatkor születtem, szüleim első gyermekének, az akkor éppen Magyar-országhoz tartozó Léván. A szüleim Ipolyságon laktak, és ebéd után elfolyt a magzatvíz, Apám gyorsan mentőt hívott, és a sürgősségre tekintettel a csehszlovák határt kétszer átlépve, Lévára vitte anyámat. Ezért születtem ott, bár azóta sincs semmi közöm Lévához, nem is jártam ott.

2,75 kg voltam. Két héttel korábban jöttem a világra. Két hetes koromban skarlátot kaptam. Kisebb csoda volt, hogy alig 2 kilóra lefogyva túléltem.

A nyoma máig megvan, kisebb szív-működési szövődmény keletkezett.

Amikor születtem, már majdnem 1 éve tartott Európában a második világháború.

Szüleim Budapesten, egy egyetemi bálon ismerkedtek meg. Édesanyám, Erzsébet Nyíregyházi volt, Apám Béla Szatmárnémetiről származott. Akkor Szatmárnémeti Romániához tartozott, Erdéllyel együtt, akárcsak ma. Nagyapám Béla a Szatmárnémeti telekkönyvi hivatalban dolgozott. Máig előttem van gyönyörű írása, mely olyan volt mintha nyomtatták volna. Négy gyereke volt. Egy lány apám nővére, és apámnak volt még két öccse, Géza, és László. A családi legendárium révén még tudok dédapámról, akit az apja után Bélának hívtak. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, a bukás után besorozták, és valamikor a kiegyezés környékén kapta meg az obsitot. Apám őrizte ezt a dokumentumot. Amikor születtem élt még az apai dédanyám, aki örmény származású volt, és sűrű, fehér haja miatt csak Fehér Mamának hívtam.

Anyai nagyapám Rhéman Bálint pénzügyőr volt, amikor megszülettem, már nyugdíjban. Édesanyám az Ő második házasságából született, volt egy nővére Vilma. Tata, mert a család így hívta anyai nagyapámat, első felesége meghalt, de abból a házasságából volt egy fia Zoltán, aki Budapest ostroma alatt 1945-ben agglegényként, betegségben halt meg. Ő is pénzügyőr volt, szerette a művészeteket, és a nőket. Mivel igen jóképű volt a nők is szerették őt. Anyai nagyanyám Kerekes Mária tanítónő volt. A Kerekes család egy elszegényedett nemesi család volt, akárcsak az apai családom.  Kerekes dédapám cipész volt. Én a kilencből hét gyerekére három lányra, és négy fiúra emlékszem. A lányok mind tanítónők lettek, ők születtek előbb, a fiúk mind diplomát szereztek. Pista bácsi, dr. Kerekes István a II. világháború után lett a Kúria elnöke. A kúria a legfelsőbb bírói testület, a mai legfelsőbb bíróság. Mint ilyen valójában az ország első közjogi méltóságai közzé tartozott. Fedhetetlen, a legfőbb bíróhoz méltó életet élt, bár nyilván szeretett volna Rákosi fogást találni rajta, de nem sikerült. Megszüntették a Kúriát, létrehozták a Legfelsőbb bíróságot.

A kúria utolsó elnökének nem volt gyereke, a feleségével, Tuba nénivel, egy Mártírok úti kis lakásban éltek, és apránként eladogatták a jobb időszakban szerzett értékeiket.

Laci bácsi orvos lett. A többiek nem töltöttek be jelentős szerepet az életemben.

A családom apai, anyai ága egyaránt kötődött Erdélyhez, Apám Nagybányán született 1912-ben, Rhéman nagyapám az erdélyi Vöröstoronyban. Az Ő ágán szászok, és a fejedelmi udvarokban szolgálatot tevő nemesek vannak őseim közt.

Apai ágon a család több száz évvel ezelőtt megkapta a nemességet. Jó néhány tagja nevet, és megbecsülést szerzett magának, és családunknak.

Mindkét ágon élt a szülőkben az a vágy, hogy gyermekeik többre vigyék, mint szüleik. Azt, hogy Kerekes dédapáméknál a lányok segítettek a fiúk taníttatásában, már érintettem. Rhéman nagyapám is egyetemre járatta a lányait, miközben maguk, a mi fogalmaink szerint nagyon szerényen, mondhatni szegényesen éltek. Anyám Magyar - Német szakos tanár lett. A német nyelvből a diplamamunkáját Berlinben készítette el. A sötétszőke hajával, Elisabeth Rhéman, aki kíválóan beszélt németül, akár német is lehetett volna.

Apai nagyapám testvére, Géza,  Balassagyarmaton tanított, már akkor is, amikor apám 17 éves volt. Egy nyári este nagyapám összecsomagolta apámat, lementek a Szamoshoz, ahol apám a folyóba ment, a ruháit, és néhány személyes dolgot a fejefölé tartva, átúszott a határon, majd megkereste nagybátyját. Balassagyarmaton érettségizett, és onnan került a budapesti orvosi egyetemre. Nagyapám nem csak őt támogatta szatmárnémetiből, hanem Géza nagybátyámat, aki el is végezte az egyetemet, és a lump Lacit, aki a tandíjat elitta, elkártyázta, így nem lett jogász.

Szüleim mindketten kollégiumban éltek, és így esett, hogy találkoztak egy bálon, ahol anyám, szép kékszeme, törékeny alkata, és szelíd természete megigézte apámat.

Az orvosi diploma megszerzése után apám a hárshegyi idegszanatóriumban kapott állást, mindig érdekelte, hogy hogyan működik az ember, és ezen belül az agya. Nem sok időt tölthetett itt, de mindig nagy szeretettel mesélt az itt töltött időről. Eközben az első világháború után, az akkor alakuló Csehszlovákiához csatolt magyar területeket visszacsatolták Magyarországhoz, a politika javában készült a második nagy háborúra. Anyám is megszerezte diplomáját, és így 39-ben összeházasodtak.

Apám a visszacsatolt Ipolyságon kapott állást, lakást. Odaköltöztek.

No, ide születtem azon az augusztusi vasárnap.

Itt kezdődött az én világom.

Az én világom. 1.

Most látom, hogy már vagy 5 hónapja nem írtam ide egy sort sem.

Disznóság! Persze, nincs mentségem. Fórumra persze írtam.

A fórumnál szinte biztos, hogy valaki olvassa, itt nem. A fórumon könnyű reagálni, itt azért más.

Itt viszont nem kell senkihez igazodni.

Persze felmerülhet, hogy az ember minek ír blogot? Talán, mert van mondani valója, vagy a közönségét provokálni akarja, már, ha van neki. Persze lehet csak időtöltés, vagy későbbi magának készít feljegyzéseket. Ezt az utóbbit magyaráznám.

Anyósom átlépte a 95. évét. Fiatalabb korában maga volt az optimizmus, néha idegesítően, és az a fajta volt, aki abban élt, hogy őt mindenki szereti, rajta mindenki segíteni akar.

Aztán szinte észrevétlenül, pesszimista lett, és naponta többször is elmondja, hogy őt mindenki becsapja, meglopja. Borzasztó lehet úgy élni, hogy őt a sors, és az emberek is üldözik.

A baj persze nem jár egyedül, gyakorlatilag mozgásképtelen. Az általa kapaszkodónak nevezett járókerettel néhány métert tud menni, hatalmas izgalom jelentette megpróbáltatások közt.

A legnagyobb baj mégis az, hogy elveszti a múltját, eltűnik az élete.

Először csak élete történései keveredtek össze az időben. Megkérdezi a jóval a háború után született lányát, hogy emlékszik-e az ostrom alatt, valami óvóhely történetre.

Aztán kiestek az emlékeiből téglák, emberek, nevek, események.

Nosza, újra építette a múltját, a hiányokat, újonnan kitalált összefüggésekkel, az események átcsoportosításával kitöltötte. És persze a demencia miatt, ha újabb tégla esik ki a múlt épületéből, akkor a fantáziája segít megerősíteni azt.

Közben elmondja, hogy az Ő esze vág, mint a borotva, és mindenre emlékszik. Talán jobb is, hogy így vélekedik, milyen borzasztó lenne tudni, hogy napról, napra eltűnnek az emlékei.

Lám, lám, ha lenne egy naplója, vagy egy blogja, az segítene visszaidézni a régmúlt eseményeket.

Alig több mint 20 év van köztünk, és bár remélem, hogy nem élem meg az elesettségnek azt a fokát, amit az anyósom, de bizonyos aggodalommal fedezem fel, azt, hogy az odavezetető úton elindultam.

Hol jobban, hol kevésbé fájnak a térd ízületeim, nyilván a jókora súly feleslegem is ludas a dologban. Egy nyári, elhúzódó középfülgyulladásnál nagyobb hallásromlást állapítottak meg, Mindkét szememben, már műanyag lencse van, a magas vérnyomásom ellen folyamatosan gyógyszert kell szednem. Igyekszem mondatokat nem névvel kezdeni, mert hátha nem jut eszembe. Bizony néha a szavakat keresnem kell.

Ezért aztán úgy gondolom, hogy nem árt óvatosnak lennem, és néhány dolgot leírnom.

Igen, de a blog nyilvános. Nem gondolom, hogy négyszemközti beszélgetéseket, hangulatokat, benyomásokat nyilvánossá kell tenni. Sem mások, sem a saját privát dolgaimba nem szívesen avatnám, be a mégoly kedves olvasót sem.

A blog tehát e tekintetben, mondjuk egy irodalmi alkotás, bármilyen szerény minőségű is.

Én sem saját nevemen szerepelek, és másokat sem a teljes, valós nevükön nevezek, hacsak nem közszereplő az illető.

A történetek, akár kitaláltak is lehetnek, nem annyira a tényeket, mint inkább a véleményemet tükrözik.

Van még egy ok, ami miatt, ha kedvem tartja, és időm engedi blogot fogok írni.

Na, ezt, hogy mondjam el?

Az utóbbi időben egyre szívesebben találkozom, azokkal az emberekkel, akik a múltamban valamilyen szerepet játszottak, és élvezem a kialakuló baráti beszélgetéseket. Sokszor ott folytatjuk, ahol évtizedekkel ezelőtt abbahagytuk.

A minap egy ilyen beszélgetésnél szóba került, hogy fájlaljuk, nem tudjuk a tapasztalatainkat átadni.

Lehetne egy ilyen szerepe egy blognak is.

Ezért úgy gondolom, hogy leírom az én világomat.

Nem lesz egy vezér fonal, nem időrendben, nem témánként csoportosítva, hanem mintha, papucsban, házikabátban, csibukkal a számban, bojtos házi sapkában ringatóznék egy hintaszékben, mellettem a szőnyegen tátott szájjal hallgatnának lányaim, és unokáim.

Persze a papucs kivételével minden kellék hiányzik, és bár a fenti képben szereplő személyek léteznek, de már régen fütyülnek arra, hogy nekem van-e mondani valóm. Járják a maguk útját. És ez így van rendjén, és is azt hittem, hogy a felmenőim múltbéli tapasztalata nem tartalmaz hasznos, érvényes információkat a jelenre. Ma már tudom, hogy tévedtem, de gondolom, hogy ez generációk százai óta így van.

Igyekszem 500, és 1000 szó közti mennyiséget írni, hogy egyszerre ne legyen sok, se kevés.

Május!

Egész májusban kínlódtam a fülemmel. Jó masszív középfülgyulladás tört rám. A vége felszúrás lett, ez sokat használt, de nem eleget. Hetekig szinte nem hallottam a bal fülemre. Legalább volt mire fognom a süketségemet.  :)

Szépen lemaradtam a kerti munkákkal. Pedig a sok eső, és a meleg valóságos dzsungelt csinált. Minden úgy nőtt, mintha húzták volna. Különösen a gaz. :(

Most örültem, hogy mezőgazdasági szövettel borítottam be sok mindent. Ezt a technológiát megtartom. A paradicsomoknál viszont a március 20, és április 20 körül kiültetettek, szinte egyszerre virágoznak. Ezentúl biztos nem fogom április közepe előtt kiültetni.

A solymári cseresznye minden eddigit felülmúló mennyiséget termett. Különösen darabra. Sajnos a mérete alatta maradt a megszokottnak.

A ribizli viszont ráhajtott, és sokat, nagy szeműt termett.

A hónap végén kiültetésre kerültek a paprikák. A mizuna, mind a két fej virágzik, Idén magot fogok belőle is, és az embermagasságúra nőtt lestyánból is.

Rekord termést hozott a zöldborsó. (Rajnai törpe) Pedig csak a nitrogén háztartás erősítésére vetettem. Cserével jutottam hozzá rengeteg kapor maghoz, ezért mostanában a lányok már szedik, és megy a fagyasztóba.

Apropó magcsere. Mindenkinek szívesen adok, cserélek magot, aki az itt található címen, időben jelzi az igényét.

Idén biztos, hogy több, mint 100 féle paradicsom fog teremni. Mindegyikből fogok magot, egyszer. A fajtákat a honlapomon fogom feltüntetni.

Ide teszem azokat a képeket, melyek a mezőgazdasági szövet felhasználását mutatják.